ASUS O!Play HD2 médialejátszó teszt

Használat

Bár tudás szempontjából az O!Play HD2 többé-kevésbé felveszi a versenyt a közvetlen konkurensnek mondható Popcorn Hour A-200-zal, kezelhetősége hálózati környezetben lényegesen rosszabb. Bár lejátszó a belső tárolón található médiafájlokat szépen beindexeli, ugyanezt a hálózati helyekkel és a külső tárolóeszközökkel már nem teszi meg, így azok között nem is tudunk keresni. További probléma az, ha mi a belső merevlemezen nem a fájlokat, hanem a könyvtárakat nevezzük el úgy, ahogy szeretnénk – ekkor ismét egy nagy kavarodás lesz a végeredmény, amelyet csak új védhetünk ki, ha a Fájlkezelő segítségével böngészünk az adatok között.

A lejátszható formátumok tekintetében azt kaptuk, amit a specifikációk ígértek, a nagyobb bitrátájú felvételeknél azonban már komoly szaggatást tapasztalhatunk.

Ami a konténerek adta lehetőségeket illeti, a hangsávok kiválasztása minden esetben működött, az pedig nagyon tetszett nekünk, hogy nem egyszerűen csak válthatunk a hangsávok között, hanem egy kis menün láthatjuk is az adott sáv tulajdonságait.

Ugyanez a helyzet a feliratok esetében is, itt ráadásul egy beállítások menü is rendelkezésre áll – ezzel módosíthatjuk az időzítést, a betűméretet, a színt és a felirat helyét is. A magyar ékezetek nem okoznak gondot az ASUS O!Play HD2-nek, de ezen, a magyar menürendszert figyelembe véve nem is lepődtünk meg. Lejátszás közben előre hátra mozoghatunk a filmekben többféle sebességgel (1,5×, 2×, 4×, 8×, 16×, 32×), elugorhatunk egy megadott időpontra, illetve lépegethetünk 1-30 perces lépésekkel is. A képet nagyíthatjuk, kicsinyíthetjük és változtathatunk a képarányokon is – minden adott tehát a kényelmes filmezéshez.

A zenék és fotók lejátszása átlagosnak mondható: az ID3 mezőket és az albumborítókat kezeli a HD2, van ismétlés és véletlenszerű lejátszás is, de ennél többre ne nagyon számítsunk. Diavetítés közben lehetőségünk lesz a képek forgatására, áttűnési effektek beállítására és háttérzene kiválasztására is. Az egyes fájlokat egyébként lehetőségünk van másolni, mozgatni, átnevezni és törölni is, legyen szó akár filmekről, akár fotókról, akár pedig zeneszámokról.

Extrák

A médialejátszás mellett több extra szolgáltatást is nyújt az O!Play HD2. Az On-line Média menüpont alatt elérhetjük például az Internetrádiókat, amelyek között többféle szempont szerint is keresgélhetünk.

Hozzáférünk még egy kétnapos időjárás-jelentéshez (amely a világ bármely pontjáról tud információt szolgáltatni) a Picasához, a Flickrhez és az amerikai részvényárfolyamokhoz is. Mindezek eléréshez egyébként nem szükséges még routerre sem csatlakoztatnunk az eszközt, mert önállóan is képes az internethez kapcsolódni előfizetési adataink megadása után.

NAS néven fut a több hálózati szolgáltatás: ezek keretében aktiválhatjuk a lejátszóba épített Samba-, FTP- és iTunes-szervert, illetve bekacsolhatjuk a torrentklienst is. Sajnos egyszerre mindent nem lehet, a rendszer vagy-vagy alapon működik, ami elég kényelmetlenné teszi a használatot.

A Samba és az FTP szerver segítségével csak a beépített merevlemezhez férhetünk hozzá, az USB-n vagy eSATA porton át csatlakoztatott tárolókhoz nem. Kapunk még egy webes kezelőfelületet is, ezen azonban csak nagyon kevés jellemzőt állíthatunk be - a szolgáltatások ki- és bekapcsolását például nem végezhetjük el - viszont itt nyílik majd lehetőségünk a torrentkliens menedzselésére.

Összegzés

Hiába számít tudásához képest olcsónak az ASUS O!Play HD2, jó vételnek mégsem mondhatjuk: tudásában komoly hiányosságok fedezhetők fel és a filmlejátszást kivéve szolgáltatásai kifejezetten elnagyoltak. A nagy bitrátájú filmek lejátszási problémái mellett a netes extrák és a NAS funkció sem meggyőző, így akinek nem feltétlenül szükséges a beépített merevlemez, annak inkább javasoljuk a Skydigital Venice V13 HD-t kevesebb pénzért, míg aki ragaszkodik a beépített HDD-hez, annak a Popcorn Hour A-200-at, valamivel drágábban.

Értékelés:

Az ASUS O!Play HD2-t az ASUS Magyarországtól kaptuk tesztelésre, ajánlott végfelhasználói ára 40 900 forint.