Itt van például a LinkRay, ami szerintünk egyértelműen vakvágány, még ha a japán gyártó nagyon is büszke a találmányára. Persze lehet is, mert technológiailag frappáns megoldásról van szó, mégpedig arról, hogy nagyon rövid információkat – mondjuk egy webcímet – a szokásos megoldások helyett fénybe kódolnak. Hogy pontosan milyen fénybe, az gyakorlatilag mindegy: egy szobor esetében az azt megvilágító lámpa fényébe, egy digitális hirdetésnél vagy egy LCD-panelnél a háttérvilágítás fényébe. A kód az emberi szemnek láthatatlan, viszont az okostelefonok kamerája egy speciális alkalmazással már tudja dekódolni az információkat – praktikusan a webcímet, amit persze meg is tud nyitni, hogy a felhasználót aztán valóságos információtengerrel árassza el. Egy műalkotásnál mondjuk a keletkezésének történetével, egy hirdetésnél pedig a kapcsolód akciókkal.
Jelentjük, a dolog rendben működik is. Csak le kell tölteni a Google Play alkalmazásboltból a megfelelő appot, elindítani, és máris kezdődhet a kódvadászat. A jelek felismerése gyors és megbízható, de a helyzet az, hogy mégsem látjuk, miért lenne ez a módszer sokkal jobb, mint egy sima QR-kód kifüggesztése. Van azért előnye annak, ha a fénnyel dolgozunk, mert a kódolt információ szükség esetén kényelmesebben változtatható, és az is igaz, hogy egyszerre többen tudják a villogásból kiolvasni az adatokat, mint amikor a QR-kód előtt kell sorba állni. A QR-kód viszont sokkal olcsóbb, és az is nagy előnye, hogy még a legsilányabb minőségű kamerával is 100 százalékos pontossággal működik.
Hogy végül nekünk lesz-e igazunk vagy a Panasonicnak, az pár éven belül minden bizonnyal ki fog derülni.
