Hírsorozatunk elején megpróbáltuk kitalálni, mit hoz majd a CES – a tapasztalatok birtokában úgy illik, hogy megnézzük, mit hozott…
A legfontosabb üzenet szerintünk furcsa módon nem is technológiai, és a gyártók részéről nem is volt szándékos; végre kiderült, mi kell ahhoz, hogy odafigyeljenek ránk, felhasználókra. Válság, illetve az ezzel járó várható keresletcsökkenés.
Persze, logikus. Piaci elemzők arra számítanak, hogy idén 15-18%-kal kevesebb pénzt költenek majd a felhasználók szórakoztatóelektronikai berendezésekre, ez éppen akkora, mint egy nagyobb gyártó piaci részesedése. Valamivel meg kell tehát győzni mindenkit, hogy egyik vagy másik márka jobb, mint a többi – ráadásul valami olyannal, ami nem kerülhet (sokkal) többe. A nagyobb képátló tehát kilőve. A Samsung, a Panasonic, a Toshiba és a Sharp sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy a vásárlók az 55 col alatti tévéket keresik (ebben még az 55 sincs benne) – ez épp az ellenkezője annak, mint amit eddig kommunikáltak. Ráadásul, míg korábban mindenki temette már a 32 colos méretet, most hirtelen egy csomó kisebb készülék is megjelent az előadások anyagában – kisszobába, konyhába ajánlva. Azaz hirtelen megváltozott a helyzet, és ahelyett, hogy a gyártók próbálnák rányomni akaratukat a felhasználókra, elkezdtek inkább azzal foglalkozni, hogy a felhasználók minek örülnének.
A CES visszatérő momentuma volt, hogy a felhasználók nehéz helyzetben jobban megnézik, hogy mire költik a pénzt, ezért nagyon jó ár/érték arányú eszközöket kell gyártani, hogy mindenki a legtöbbet kapja pénzéért. Kár, hogy eddig nem ez volt a filozófia… A jobb ár/érték a gyártók szerint kisebb fogyasztást, jobb képet és több szolgáltatást valamint szebb dizájn jelent. Ennek megfelelően minden standon az alacsony fogyasztású LCD- és plazmatévék, valamint a különféle képjavító technológiák pozitív hatása kiemelt helyen került bemutatásra.
A CES-re azonban nem nyomta rá a bélyegét a várható keresletcsökkenés, giga standok és fejlesztések így is akadtak szép számmal. A 2009-es termékvonalban például már nem számítanak luxusnak a LED-es tévék, tovább nő a Full HD aránya, és egyre több készülék megy majd fel a netre is. A hihetetlenül vékony LCD-k mellett hihetetlenül vékony plazmákat is láttunk.
OLED fronton is volt újdonság, igaz, nem arra számítottunk, hogy csak a Sonynál és az LG-nél lesz. Minden esetre a japán gyártó is lépett egyet felfelé méretben, a hajlékony OLED-ek prototípusa pedig később még nagy lehetőségeket tartogathat… A Canon-féle SED-tévének viszont nyoma sem volt…
A 3D a tavalyi IFA óta valóban sokat fejlődött, ha ez így folytatódik, és a tartalom is meglesz, az IMAX élmény néhány éven belül az otthonunkba költözhet. És a tévés rendszereknél még csak arra sem lesz szükség, hogy a szoba teljesen sötét legyen. Úgy tűnik, hogy a szemüveg viszont mindenképpen megmarad – szerencsére azért a való életben is látni benne, így nem gond, ha a reklámszünetben nem vesszük le… A 3D mellett igazi innovációnak számított a gesztusokkal való készülékvezérlés, amelyet a Hitachi és a Toshiba is demózott.
Vajon 2009 most már tényleg a Blu-ray éve lesz? A CES-en ez nem derült ki, mert, mint korábban is írtunk, ehhez inkább az olcsó készülékek kellenének. Az pedig nem volt, sőt a drága és dizájnos Blu-ray lejátszók és a kombó készülékek mellett olyan alternatív megoldásokat is bemutattak a tévések, ami inkább az online tartalomszolgáltatók, videotékák malmára hajthatja a vizet. Igaz, az internetes tékák a minőség terén nem kelnek versenyre a tökéletes Blu-ray tartalommal, de nem is biztos, hogy ezt mindenki elvárja.
A green eszközök középpontba állítását borítékolni lehetett, nem is volt tévés stand fogyasztásmérő nélkül, de emellett többen Eco-sarkot is építettek.
