A Toshiba 3D tévéje 240 Hz-en frissít, minden másodpercben 120 képkocka jut a bal és a jobb szemünknek is.
Alapjában véve a nagyobb képfrissítésnek pozitív hatásai szoktak lenni, a Toshibánál is így van ez, ha a mozgások folyamatosságát figylejük meg. Azonban úgy vettük észre, hogy a gyakori képfrissítés miatt (és persze azért, mert az LCD panel képfrissítése nem elég gyors), a két szem közötti áthallás az átlagosnál egy picit jobban érezhető. Nem volt vészes egyáltalán, de az arra érzékenyek biztos, hogy kiszúrják. A mélységérzet viszont kiváló.
A demó második állomására is izgatottan érkeztünk, itt azt mutatta be a japán gyártó, hogy milyen 3D-s anyagot csinál a Cell a kétdimenziós eredeti forrásból; csodák nincsenek, azt látni és érezni, hogy nem 2D-t nézünk, de a térérzet minimális (éppen ezt éreztük a Sony sajtótájékoztatójának első néhány percében, ahol szintén mű 3D-t mutattak meg nekünk). Szerencsére a kép nem esik szét, nem mosódik el egyszerűen arról van szó, hogy nincs miből mélységinformációkat számolni. A helyzet kb. olyan, mint a Dolby Virtual Speaker esetében.
Egyébként a Toshiba külön hardverként adja majd a Cellt a tévé mellé. Rákérdeztünk, hogy miért nem építik be a tévébe; a válasz az volt, hogy lehetne, de nem teszik, mert a tehetősebb rétegnél éppen a különálló konfigurációt részesítik előnyben. Ők tudják. A Toshiba egyébként várhatóan az USA-ban és Európában is valamikor az ősz folyamán dobja majd piacra a rendszert, de Japánban már most meg lehet vásárolni. A késlekedésnek az elsődleges oka az, hogy a Toshiba szeretné a kontinensekre szabni a berendezéseket, ezért a konfiguráció még nem tekinthető véglegesnek. Dönteni kell többek között arról, hogy milyen tunerek kerüljenek a külső dobozba, legyen-e benne HDD és/vagy Blu-ray meghajtó, hogyan nézzen ki maga a ház, stb. Az ár ennek fényében nyilvánvalóan nem ismert, annyit sikerült kiderítenünk, hogy a Toshiba nem fog horrorisztikus árat kérni, legalábbis ha a mostani, 7000 eurós csúcstévéjüket vesszük mércének.
