- 2011. január 8., 20:32
A bemutatott demó alapján a mostani 3D tévék kispályások: néhány éven belül jöhet a bárhonnan nézhető 3D.

A bemutatott demó alapján a mostani 3D tévék kispályások: néhány éven belül jöhet a bárhonnan nézhető 3D.

Japánban érdekes dolgok vannak, az ország két legnagyobb mobilszolgáltatója, az NTT Docomo és a KDDI külön-külön hatalmas K+F részleget tart fent, és a kutatások irányának gyakran az égvilágon semmi köze nincs a telekommunikációhoz. A KDDI R&D részlegének egyik legérdekesebb, éppen futó fejlesztése a Free Viewpoint 3D, amiből ízelítőt is kaptunk, és meg kell mondanunk, hogy a látottak egészen más megvilágításba helyezik a 3D-s megjelenítést és annak jövőjét. Képzeljük el Neót a Mátrixból, amint éppen elhajol a golyók elől, majd a kamera forog körülötte – ilyen lehet a tévé, akár már néhány éven belül is. (Nyilván nem Magyarországon, de ez most más kérdés.)

Aki látta a Mátrix DVD-n található werkfilmet, az tudja, hogyan készültek a fent leírthoz hasonló jelenetek: a szereplőket rengeteg, körben elhelyezett kamera vette, amelyek képét később szoftveres úton fűzték össze. A Mátrixban alkalmazott technológia a filmes világban forradalmi volt, és most úgy néz ki, hogy a tévék világába is beköltözik a valódi térbeli megjelenítés. A KDDI kutatását bevallottan a Mátrix effektjei inspirálták, és a fejlesztések célja az, hogy egy olyan technológia szülessen meg, amely segítségével 360 fokban lehet rögzíteni az eseményeket. Ha ez megvan, akkor a néző választhatja ki, hogy az adott jelenetet milyen szögből és milyen távolságból szeretné nézni.

A Mátrix forgatásához használt rendszer természetesen élő közvetítéseknél használhatatlan, ezért a KDDI számos ponton módosította illetve optimalizálta a rendszert. A legfontosabb cél az volt, hogy a rögzítéshez használt kamerák számát minél jobban lecsökkentsék – ez egészen jól sikerült, adott esetben akár már négy kamerával is rögzíthető 360 fokban mondjuk egy focimeccs. Emellett meg kellett oldani, hogy a nézőpont ne csak körben legyen választható, hanem igény esetén a jelenet belsejébe is bele lehessen látni. Harmadikként egy olyan algoritmust is ki kellett fejleszteni, ami a kamerák képéből képes a 360 fokos interpolációra. Ha belegondolunk abba, hogy ez akár azt is jelentheti, hogy négy kamera képéből kell a teljes spektrumot kiszámolni akkor a munka igazán elismerésre méltó.

A fejlesztések két irányba haladtak, és egy kültéri és egy beltéri rendszer fejlődött ki. Előbbihez jellemzően kevesebb kamera kell (ahogy korábban már említettük, akár négy kamera is elég lehet), utóbbihoz viszont relatív sok, akár 30 felvevő is szükséges lehet. Három videón mutatjuk meg, hogy a prototípusok mire képesek.

Az első rendszer beltéri, csak síkban képes mozogni. Az első néhány másodpercben a valóban elkészített képkockák láthatók, utána pedig az, amit a KDDI rendszere számolt ki belőlük.

A második rendszer szintén beltéri, de tökéletesen térbeli mozgást tesz lehetővé. Ezt a jelenetet 30 kamera adatai alapján rögzítették.

A harmadik videó a kültéri, négykamerás rendszer képességeit mutatja be.

Hozzászólások