A Panasonic Los Angeles-i központjában jártunk, ahol megnéztük azt a szobát is, ahol James Cameron „hangolta” az Avatart.
Los Angelesben szinte minden a filmkészítésről szól, nem véletlen tehát, hogy a Panasonic is az angyalok városába telepítette Hollywood Laboratories névre hallgató műhelyét. A PHL fennálása óta, azaz 2001 óta, a nagyfelbontású tartalmak minőségének javítására fókuszált, részt vett a Blu-ray lemezek szabványosításában és a H.264 kódolás fejlesztésében is, 2009 óta pedig a 3D-s anyagok teljes körű feldolgozását is végzik itt. A PHL munkáját számos Blu-ray kiadvány dicséri, az Avatar 3D természetesen, de emellett olyan alkotások is, mint például a Kill Bill vol 1./2., a Drágán add az életed filmek, a Karib-tenger kalózai trilógia vagy a Függetlenség napja.
De mi is pontosan az intézmény célja? Ezt James Mercs, a PHL ügyvezető igazgatója mondta el nekünk: „egyszerűen megfogalmazva az, hogy a felhasználók tökéletes élményben részesüljenek, akár a moziba látogatnak el, akár otthon, a tévé előtt ülve néznek meg egy filmet”. Ha kicsit mélyebben fogalmazzuk meg ugyanezt, akkor az már rengeteg dolgot jelent, a lényeg azonban annyi, hogy a PHL felügyeli azokat a technológiai folyamatokat, amelyek a filmgyártástól a film elkészítésén át a Blu-ray lemez elkészültéig tartanak. A PHL együttműködik a filmstúdiókkal a tartalom előállításában, együttműködik a filmstúdiókkal és különféle testületekkel a szabványok kidolgozásában és a lemezek gyártásában, és persze együttműködik a készülékgyártókkal is (főként azért a Panasoniccal), a házimozi termékek minőségének javítása illetve azok tökéletes kompatibilitása érdekében.
A Los Angeles-i túrára a CES-t követően került sor; Las Vegasban már a retinánkba égett a 3D, így nem okozott különösebb meglepetést, hogy a laborban már tavaly, 2010 elején a 3D került a fókuszba, és azóta ki sem lehetett robbantani onnan. Azonban 2011-re is maradt érdekesség 3D fronton, január 10-én kezdte meg ugyanis működését a 3D Innovation Center (3DIC) – ahová az egész világon az elsők között sikerült bejutnunk. A 3DIC létrehozásával a Panasonic egy olyan központot hozott létre, amely direkt a 3D-re fókuszálva nyújt akár technológiai és gyakorlati segítséget is minden gyártónak – filmgyártóknak (rendezőknek, forgatókönyvíróknak, stb.), hardvergyártóknak. A 3DIC-hez, a tökéletes munka érdekében, a laborok mellett több alternatív szoba is tartozik, nevezzük ezeket kreatív szobáknak. Ezekben valós környezetben is megnézhető, tesztelhető a végeredmény, házon belül van például egy 50 fős 3D-s moziterem valamint egy komplett, beredezett, nappali szoba is – 3D-s tévével. Ez utóbbi érdekessége, hogy James Cameron is ezt a szobát használta az Avatar készítése közben.
A Panasonic igény esetén a 3D-s filmekkel kapcsolatos teljes szerkesztési munkálatokat is el tudná végezni házon belül, többnyire azonban minden filmstúdió megoldja ezt, így a PHL-be a „nyers” végeredmény érkezik, amit aztán Blu-ray lemezre felíható állapotba kell hozni.
A videoszerkesztés monoton munkafázisaival most nem untatnánk senkit, de vannam a lemezgyártásnak sokkal érdekesebb feladatai is. Ezek mindegyike olyan munkakör, ahol a feladat filmnézés. A tesztelők itt egyrészt azt vizsgálják, hogy a filmnézés közben semmilyen rosszullét vagy más probléma nem merül fel, de emellett azt is meg kell vizsgálni, hogy vajon a lemezek minden funkciója működik-e, és úgy működik-e, ahogyan azt a készítők eltervezték.
Egy másik érdekes feladat a lejátszókkal való kompatibilitás ellenőrzése. Érdekesség, hogy minden filmstúdió más és más referenciakészülékeket ad meg – de ez nem okozhat gondot, mert a PHL-ben (elvileg) a világ valamennyi, nem no-name, készüléke megtalálható, több példányban is. Azért azt elárulták nekünk, hogy egyes régebbi példányok már csak szervdonorként szolgálnak. Lenti képünkön a lejátszók egy része látható. (Természetesen a PHL-ben nemcsak a különféle lejátszókból kötelező egyet-egyet tartani, valamennyi, a labor közreműködésével készült filmből is található itt egy példány.)
Szintén filmnézés a feladatkör a tömörítés minőségét felügyelő „csoportnál”, ám itt teljesen más szemmel kell nézni a képet: két hatalmas, egymás mellett álló kijelzőn a feladat az eredeti és a tömörített anyag összehasonlítása. Ha látható eltérés van a kettő között, akkor az gond – és beavatkozást igénylő helyzet. A bitráta elosztásának változtatásával ilyen helyzetben addig kell nyúzni a jeleneteket, amíg az egész film egyrészt (az extrákkal együtt természetesen) belefér 50 Gbájtba, másrészt a minőség is kifogástalan nem lesz.
Végül, de persze egyáltalán nem utolsó sorban, a 3D-s filmek esetében természetesen a mélységérzetet is ellenőrizni, szükség esetén állítani kell. Amint arról egy korábbi cikkünkben írtunk, a 3D-s filmek készítése különleges kihívást jelent a rendezők számára, és olykor a legalaposabb tervezés ellenére sem lesz olyan a végeredmény, mint amilyennek a rendező szerette volna – a mélységérzet lehet például túl kevés, de akár túl nagy is. És nem ritka az sem, hogy a mélységérzet szempontjából optimális beállításokon végül azért kell változtatni, mert azt „kényelmetlen” nézni.
A Panasonic a Hollywood Laboratories révén 2009 óta aktív részese a 3D kornak, a 3D Innovation Center Hollywood megnyitásával pedig a japán gyártó méginkább részese lehet a folyamatoknak – ami szerencsés esetben rövid időn belül nagy lökést adhat a 3D-s filmgyártásnak, és tényleg eljutunk oda, amikor nemcsak néhány 3D-s filmből lehet majd válogatni.
