Az amerikai robotgyártó közepes méretű, de annál sokszínűbb standdal készült. Na persze a sok színt nem szó szerint kell érteni, hiszen az egyszerű fehér háttér és ugyanilyen színű bútorok inkább letisztultak és egyszerűek voltak. A fehér alap azonban kiváló lehetőséget teremtett a legkülönfélébb robotok bemutatására.
Az iRobot szinte mindent elhozott, amit ma a termékpalettán tartanak, a háztartási robotoktól a hadászati robotokon keresztül a tengerkutató Seagliderig. A demóasztalok persze a Roomba 600-as és 700-as modelljeivel, illetve a Scooba sorozattal voltak tele. Az európai vásárlóknak újdonság a Looj névre keresztelt eresztisztító robot, aminek a legújabb változata szintén kapott az egyik asztalon egy eresz formájú vájatot. A Looj valamikor jövőre érkezhet Európába, így épp időszerű volt a kiállítása.
Persze nem csak a stand miatt mentünk el az iRobothoz, hanem mert dr. Chris Jonesszal, az iRobot kutatólaborjának vezetőjével volt előre egyeztetett időpontunk. A téma a távoli jövőbe mutató fejlesztések voltak, amire dr. Jones néhány videóval készült.
A háttérben zajló, konkrét termékekhez nem kapcsolódó fejlesztések mindig fontos részét képezték az iRobot stratégiájának, lényegében az ilyen kutatások eredményének piacra vitelére alakult meg maga a cég is. Az állandó cél, hogy olyan robotokat kínáljanak, amelyek anélkül tudnak egyre többet és többet, hogy a kezelőiknek érteniük kellene a robotikához. Az olyan technológiák, mint a kábel vagy a szőnyegrojt feltekeredés elleni védelem korábban mind a kutatólabor munkájának az eredményei voltak, ma pedig már minden Roomba robotnál az iAdapt rendszer részét képezik. A robot felismeri a környezetében rejlő veszélyeket, amiket így képes elkerülni. A robotok használhatóságát sok ilyen apró technológiai lépéssel lehet igazán megnövelni.
Az iRobot szerint ahhoz, hogy a robotok ennél jobban is értsék, hogy mi zajlik körülöttük, látniuk kell a környezetüket, és értelmezniük kell tudni a látottakat. A robotok jelenleg nem tudják, hogy minek ütköztek neki, de ha lenne rajtuk egy kamera, akkor egy valós idejű objektumfelismerő rendszerrel azonosíthatnák az akadályokat. Dr. Jones néhány videóval demonstrálta, hogy az egyelőre még csak egy notebookon futó rendszer egy egyszerű webkamerával hogyan képes felismerni a képbe kerülő tárgyakat az állatoktól az emberen keresztül a járművekig. Kimondottan látványos volt, hogy a rendszer pillanatok alatt azonosította a váratlanul a képre kerülő tárgyakat is. Nemrég a Google jelentette be, hogy hasonló rendszeren dolgozik, azonban ahogy dr. Jones kiemelte, a Google végtelennek tűnő számítási kapacitásával szemben az iRobot rendszerének a mobil eszközök limitált teljesítményével kell tudnia megoldani a feladatot. Egy ilyen rendszer lehetővé tenné, hogy egy kiszolgáló robot hangutasításra képes legyen azonosítani majd a megfelelő helyre vinni a kért tárgyat.
A robotika másik problémája, hogy a feladatok megoldásához nélkülözhetetlen robot karok nagy része csak nehezen vagy egyáltalán nem használhatók a mindennapi életben. A gyártósorok mellett használt robotkarok nagyok és nehezek, emberek környezetében, otthon veszélyesek. Az iRobot olyan alternatívákon dolgozik, amelyek az ember veszélyeztetése nélkül képesek az együttműködésre. Az egyik videón demonstrált alternatívát a felfújható robot karok jelenthetik, amelyek kis helyen szállíthatók, a feladat helyén pedig levegővel felfújva állíthatók szolgálatba. A kemény, merev alkatrészek helyett levegővel feltöltött puha anyag emellett sokkal finomabban is képes bánni a környezetével, így a károkozás vagy a sérülésveszély sokkal kevésbé áll fenn, mint a ma használatos karos robotok esetén. A felfújható robotkar izületeit bovdenekkel tudják hajlítani és nyújtani.
Egy másik megoldásnál egy homokszerű anyaggal töltött vékony falú zsákot használtak fogásra úgy, hogy a zsákot a felemelendő tárgyra nyomva, az felvette a tárgy körvonalát, majd mikor a zsákból kiszívták a levegőt, akkor tárgy alakját felvevő homok már olyan erősen fogta a tárgyat, hogy azt minden gond nélkül fel lehetett emelni. Így emelt fel a robot egy komolyabb acélrugót a benne lévő lengéscsillapítóval együtt, ami arra enged következtetni, hogy a technikával nehezebb tárgyak mozgatására is lehetőség nyílhat.
Egy harmadik megoldásnál a robot ujjainak izületeit gumiszerű rugalmas anyagból készítették, ami a robot által kifejtett erő hatására ütközésnél inkább ideiglenesen elhajlik, minthogy megsértse a tárgyat. Ennél a megoldásnál a leglátványosabb bemutató egy asztalon fekvő kártyalap felvétele volt, ami két ujjal még nekünk embereknek is viszonylat nehéz feladat.
Bár ezek a technológiák már most léteznek, még mindig úgy tűnik, hogy fényévekre vannak a mai háztartási robotoktól. Nehéz megmondani, hogy az iRobot fejlesztőlaborjában készülő sokféle újdonság közül mi és mibe kerül be, de észre kell venni, hogy a januárban még csak technológiai demóként mutogatott AVA robot navigációs és térképezési technológiái ma már egy kórházakban használt robot működését segítik.
