Szoftverben nagyot fejlődött az LG szupertelefonja – amely a brutális hardverrel együtt igen jó párost alkot.
Az LG Európában 5,5 colos változatban dobja majd piacra az Optimus G Pro mobiltelefont, valamikor a második negyedév során. A mobilban négymagos Snapdragon 600-as rendszerchip és Full HD kijelző van – utóbbi 400 PPI-s részletességével annyira lenyűgöző képet ad, mintha csak egy hátulról meg(át)világított magazint nézegetnénk. Mindennek persze ára is, van, mert a telefon (vagy inkább phablet) nagy és relatív nehéz – egy kézzel szerintünk már lehetetlenség kényelmesen használni, főleg akkor, ha valaki mondjuk tömegközlekedési járművön szeretne vele internetezni.
Az Optimus G Pro formája alapján nem túl egyedi, és, ha fehér színű készülékházba bújtatott mobil keresnénk, akkor sem kellene sokáig nézelődnünk; mindenki gondoljon, amire akar. A vékony kialakítás azonban kiemelheti a telefont a tömegből: köszönhetően az integrált érintőképernyőnek, maga a készülékház sem vastag, nekünk viszont inkább a kijelző mellett és felett lévő terület vékonysága tetszett. Az viszont már nem annyira, hogy a visszalépő gomb is nagyon keskeny – ezt kicsit vastagabb ujjal megnyomni már kényelmetlen lehet. Annyira egyébként nem lett vékony az LG csúcsmobilja, mint lehetett volna, mert a mérnökök 3000 mAh-ás akkumulátort építettek bele – ez remélhetőleg több, mint egy napig is kibírja majd, akkor is, ha intenzív használatnak tesszük ki a készüléket.
A rendszerchip gyakorlatilag akkora teljesítménnyel rendelkezik, hogy az LG, ha akart volna, sem tudott volna olyan UI-t tenni a telefonra, amely kicsit is megizzasztja a magokat. Persze ez nem is volt cél, a telefonon az Android 4.1 „felett” az Optimus UI dolgozik, amely gyengébb vason is szépen, folyamatosan fut. Az LG szerencsére nem gondolta úgy, hogy a többletteljesítményt felesleges effektek hajhászásával kellene kihasználni, helyette sokkal értelmesebb fejlesztések történtek: a telefon például sokkal okosabb videofelvételi módokkal rendelkezik.
A fotóknál a világos és a sötét területek részletességét egyaránt kiemelő HDR módhoz hasonló, WDR nevű megoldást került például a készülékbe, amely emellett arra is képes, hogy a hátsó és az előlapi kamera képét (overlay szerűen) egyszerre rögzítse. Emellett a valós idejű effektezés lehetősége is adott, videolejátszásnál pedig éppen úgy belenagyíthatunk a felvételbe, mintha csak fotókat nézegetnénk.
A Snapdragon 600-as teljesítményét több alkalmazás egyidejű futtatása esetén is kihasználhatjuk (a QSlide nevű technológiát egyelőre csak a böngésző, a médialejátszó, a naptár és a számológép támogatja), sőt, akár arra is van mód, hogy elindítsunk egy videót, amely aztán overlayként fut – ez esetben ráadásul az ablak helye és átlátszósága is módosítható.
A kijelzőre rajzolhatunk is, ami annyira nem meglepő, az viszont jópofa megoldás, hogy a rajzoló felület a mobil UI-ja felett is megjeleníthető. Ez jól jöhet például akkor, ha beszélgetőtársunk bediktál egy telefonszámot: ezt egyszerűen ujjal felrajzolhatjuk a kijelzőre, majd amikor a hívást befejeztük, akkor a rajz alatt elnavigálhatunk a menüben a telefonkönyvig, és szépen rögzíthetjük a kontaktot.
Az Optimus G Pro további különlegessége, hogy infra port is került rá, így univerzális távirányítóként is használható – valamint az is, és az LG szerencsére ezt valamennyi idei mobiljánál alkalmazza, hogy oldalt kapunk egy negyedik gombot is, amelynél egyedileg állíthatjuk be, hogy melyik alkalmazást szeretnénk vele elindítani.
