Brutálisan erős hardver, minden tudó szoftver vízálló készülékház – és fröccsöntött műanyag a siker receptje a Samsung szerint.
A Samsung Galaxy S5-tel kapcsolatos pletykák közül a szerkesztőségünket leginkább talán az hozta lázba, amely szerint az idei csúcsmodell végre fém készülékházat kaphat. De nem kapott, a koreai válallat szerint továbbra sem ciki, ha egy több százezer forintos csúcstelefon egyszerű műanyagból készül. Bár mi ezzel nem értünk egyet, és igencsak örülnénk már egy külsejében is az elitet idéző készüléknek, könnyen lehet, hogy ezzel a vélekedéssel egyedül vagyunk. Legalábbis erre utal az, hogy a Samsung eddig nem kevesebb, mint 200 millió Galaxy S-t értékesített, így a recept nyilvánvalóan működik.
De ne legyünk teljesen igazságtalanok, a Samsung azért próbálkozik, a Galaxy S5 hátlapja például olyan mintákat kapott, mint a Nexus 7 – csak az a kár, hogy az összhatás mégsem olyan jó, mint az ASUS táblagépnél, mert az anyag tapintása messze nem olyan selymes. A Samsung szerint a felület bőrszerű, szerintünk viszont nem. És a Galaxy S5-nél a körbefutó króm csík is visszaköszön, ami továbbra sem tudta elhitetni velünk, hogy fémből van (mert nem is az). De kimérgelődtük magunkat, és a helyzet az, hogy ezzel a Galaxy S5 minden rossz tulajdonságán túl is vagyunk – vitatott megoldások lesznek még persze.
A forma nem tartozik ezek közé, a Galaxy S5 kicsit szögletesebb lett a Galaxy S4-hez képest (főleg alul), de a változás minimális, a mobil formája összességében szerintünk nagyon jó. A kijelző nőtt picit, de sajnos a káva is, a Galaxy S5 több mint 5 mm-rel magasabb, több mint 2 mm-rel szélesebb és 0,2 mm-rel vastagabb is elődjénél.
A Samsung megtartotta a fizikai gombokat, amelyek közül a középső, Home gomb, új funkcióval gazdagodott, most már az ujjlnyomatunk érzékelésére is képes. A szenor nem úgy működik, mint az Apple-é, azaz nem elég csak ráhelyezni az ujjunkat a mobilra, hanem végig kell húznunk a beolvasáshoz. Egy telefon összesen három ujjlenyomatot képes tárolni, amivel nemcsak feloldhatjuk a telefont, hanem fizethetünk (PayPal egyelőre) és képeinket, dokumentumainkat privát mappába is helyezhetjük.
A használhatóság nem rossz, a szenzor pontosnak tűnik, ugyanakkor az kényelmetlen, hogy a gombot meg kell nyomni, és csak utána működik a szkennelés – ez az egykezes feloldást kvázi teljesen lehetetlenné, de legalábbis kényelmetlenné teszi. Ami érdekes volt, az az, hogy a biztos eredmény érdekében lassan húztuk az ujjunkat, de a telefon szólt, hogy gyorsítsunk – és így már nem is volt semmi probléma a feloldással. A beállítás egyébként nem nehéz, viszont meg kell adni egy kódot is, biztos ami biztos alapon.
Érdekes még a telefon hátsó része, mert a fényképező alatt a szokásosnál több dolgot találunk. Bár úgy tűnhet, mégsem a vaku lett kicsit abszurd, hanem arról van szó, hogy a mobilba pulzusmérő is került – végül is nincsen rossz helyen, a telefont a kezünkben tartva simán el lehet érni a mutatóujjunkkal. Az adatokat az S Health dolgozza fel, amely képes a lépéseinket is számolni, valamint az adatok alapján néhány adatot kiszámolni, és személyes életviteli tanácsokkal is szolgálni. (Meg persze a mért értékeket rögzíteni és eltárolni is).
Újdonság a vízálló kialakítás (IP67), amelynek sajnos az lett a következménye, hogy az USB 3.0 portot a Samsung is kénytelen most már egy apró fedéllel védeni. Ezért kár, a Gear Fit példája mutatja, hogy meg lehet ezt oldani máshogy is: a fitnesz kütyü nyitott USB-vel is vízálló ugyanis.
A mobil hardvere felnőtt a konkurenciához, a Snapdragon 800-ról így kiderült, hogy nem túl meglepő módon nemcsak a Sony, az LG és a HTC telefonjait képes tökéletesen meghajtani, hanem a Samsung kezelőfelüetét is mindenféle akadozásoktól mentesen tudja futtatni. Ebben segít neki 2 GB RAM is persze. A kijelzőhöz viszont nem nyúlt a koreai vállalat, a panel maradt Full HD AMOLED, az egyedüli változtatás az, hogy a képátló 5,1 collal nőtt. Ez egyébként azért nem szimaptikus annyira, mert amíg a konkurensek úgy tudták növelni a képátlót, hogy közben a készülékház nem lett nagyobb (vagy akár még kisebb is lett), addig a Samsung ezt nem tudta megtenni. És valljuk be, az a plusz 0,1 col semmit nem számít, a növekedés egyetlen előnye az, hogy be lehet számolni arról, hogy végső soron egy kis fejlődés ezen a téren is van a tavalyi modellhez képest.
A telefon szoftvere természetesen az Android 4.4-TouchWiz UI párosa, amely letisztultabb és szebb is lett, mint elődje, funkcionalitása viszont jelentősen nem változott. Kivéve talán azt, hogy került bele egy Ultra Powert Saving nevű üzemmód is, amivel az akku 10 százalékos töltöttségi szintje esetén is még egy teljes napig elérhetőek maradunk – persze csak akkor, ha a mobilt semmi másra nem használjuk. Ilyenkor még a kijelző is fekete-fehér lesz. A szoftver érdekessége, hogy alapesetben nincsenek benne a Samsung saját programjai, az első bekapcsoláskor lehet majd kiválasztani, hogy mit szeretnénk telepíteni és mit nem. Ezt a tisztább élményt azonban most nem tudjuk megmutatni, mert a standon, értelemszerűen, minden alkalmazás fel volt telepítve, a gyári resetre vonatkozó kérésünknek meg nem túlságosan örültek…
A bejelentéskor már hírt adtunk a kamerát érintő újdonságokról is. A képminőséggel sajnos nem tudtunk foglakozni, és igazából arra sem volt időnk, hogy a videós újdosnágokat kipróbáljuk, azonban a gyors, 0,3 mp-es fókuszt leteszteletük. Ami, ha tényleg ilyen gyors, akkor azt jól titkolja. Szubjektív benyomásunk alapján inkább a másodperchez közelít a fókuszálás időtartalma, ami még mindig rettentősen gyors, de azért az „odairányítom a telefont és már lövöm is a képet” használattól messze van. Végül, de nem utolsó sorban megemlítenénk még a Selective Focus megoldást, ami az utólagos fókszállítást teszi lehetővé – ez a szolgátlatás pontosan ugyanolyan elven működik, mint ahogyan a konkurenesekné, azaza a telefont egyszerre több képet készít különböző fókusztávolsággal, és azokat füzi egybe. Látványos, de gyakorlati haszna azért nem sok van.
A Galaxy S5, ahogyan arról reggel már beszámoltunk, április 11-én kerül a boltokba, ára egyelőre nem ismert.
