Az acticheck nevű kütyüt a végletekig igyekeztek leegyszerűsíteni: ahogy a cég képviselője elmondta, az a cél az volt, hogy a technológiát kevésbé kedvelő, idős felhasználók se vegyék le magukról azért, mert unják, hogy naponta tölteni kell az akkumulátort (a kütyü egy gombelemmel egy évig üzemel), vagy mert állandóan a kijelzőn kiírtakra kell reagálni (nincs is kijelzője).
A szimpla, víz- és ütésálló karkötő alapfunkciója a mozgásfigyelés, ennek segítségével jelez, ha viselője elesett vagy hosszú ideje nem mozdul. Ehhez egy elég szofisztikált algoritmust használ, amely többféle esés között is különbséget tud tenni, ráadásul a csukló oldalán elhelyezett kontaktok segítségével azt is tudja, hogy mikor nem hordják, így ha ebben az állapotban verik le az asztalról, nem kezd riasztani. Az acticheck egyébként úgy is beállítható, hogy bizonyos időközökben maga kérjen vibrálással valami visszajelzést viselőjétől, és ha ezt nem kapja meg, akkor kezdjen riasztani.
A bajba jutott természetesen maga is kérhet segítséget a kütyü oldalán elhelyezett gombbal, de ha készülék maga is úgy ítéli meg, hogy valami baj van, akkor először vibrálással kér figyelmet, majd ha erre nem érkezik válasz (az előbb említett gombot kell megnyomni), akkor felhívja először a viselő telefonját, majd, ha ez nem vezet eredményre, akkor elkezdi hívogatni az előre beállított kontaktokat. A kütyü és a házban elhelyezett, internetre csatlakozó központ között 869 MHz-es rádió szolgáltatja a kapcsolatot, így a Bluetoothnál és a Wi-Finél jobban tűri a falakat: a készítők állítása szerint egy nagyobb lakást és a hozzá tartozó kertet könnyedén le tudja fedni.
A rendszerhez tartozik egyébként egy webes kezelőfelület is, ahol a mániásabb gyermekek például ellenőrizhetik idősebb szüleik mozgását.
