OLED vs. LCD (vs. plazma)
Sokáig csak az LCD és a plazma technológia versengett egymással, tavaly óta azonban az OLED is reális alternatívát jelent azoknak, akik tévét szeretnének vásárolni. A piac átalakulás előtt áll: a plazma eltűnőben, az OLED pedig feltűnőben – utóbbi technológia ugyan egyelőre még nagyon drága, de már legalább valóság, és van rá esély, hogy néhány éven belül megfizethetővé válik. Mostani cikkünkben azt vizsgáljuk meg, hogy az egyes technológiák a legfontosabb szempontok alapján hogyan viszonyulnak egymáshoz. Fontos, hogy nemcsak a képminőséget befolyásoló tényezőket vettük alapul, hanem minden olyan paramétert, amely egy tévé kiválasztásakor fontos lehet.
Rengeteg olyan szempont van, amire azt mondhatjuk, hogy a tévé kiválasztásakor vele kell kezdeni – bár mindegyik fontossága mellett fel lehet hozni érveket, talán a méret az, amelyik mind közül prioritást élvez. Egyszerűen azért, mert az egyes technológiák nem fednek le minden spektrumot: hiába szeretne valaki mondjuk 32 colos plazmatévét, ha egyszer nem gyártanak olyat. A helyzet egyébként elég sokat változott az elmúlt pár évben; teljesen mindegy például, hogy mekkora méretű tévét szeretnénk, LCD-ből biztosan találunk megfelelőt, míg a Panasonic visszalépésével eltűntek az 50 col alatti Full HD felbontású plazmák a piacról. Ennek megfelelően az aktuális kínálatban LCD-tévét 19-90 col közötti méretben találunk, plazmatévét 50-65 col között, aki pedig OLED-tévét venne, az egyelőre csak 55 colos méretben gondolkodhat.
Felbontás
2014-ben a Full HD felbontásnál kisebbel már nem szabad beérni, legfeljebb csak akkor, ha valaki 20 col körüli LCD-t néz ki magának – mondjuk a konyhába. Vagyis csak „felfelé” van értelme elmozdulni. Jelenleg azonban ezt csak akkor tehetjük meg, ha LCD-tévét választunk. Plazmatévéből nincs és nem is lesz 4K-s modell, és egyelőre UHD felbontású OLED sem létezik, kereskedelmi forgalomban legalábbis. Az LG viszont az év második felében változtatni fog ezen a helyzeten.
A legjobb: LCD
Fényerő
A plazmatévék és az OLED-tévék saját fényt állítanak elő, míg az LCD-tévéknél háttérvilágításra is szükség van. Ennek ellenére, ha szigorúan csak a számokat nézzük, az LCD-k a legfényesebbek. Az teljesen egyértelmű, hogy a plazmatévék hátul kullognak, míg az OLED kényelmesen, középre helyezkedik. Azt persze tudni kell, hogy a maximális fényerő nem minden! Az LCD- és OLED-tévék bőven vannak olyan világosak, hogy nappal is lehessen őket nézni, és ehhez igazán még csak megerőltetni sem kell magukat. Aki viszont plazmatévét választ magának, az számítson rá, hogy a tökéletes élményhez nem árt kicsit besötétíteni.
Amire még nem árt figyelni, az az, hogy a tévék képminőségét jelentősen befolyásolhatja a dizájn. A fényes panel illetve az egybe előlapos kialakítás belső tükröződést okozhat, ami összességében ronthatja a képet.
A legjobb: LCD, OLED
Fekete, kontrasztarány
Az egyik, ha nem a legfontosabb paramétere a tévéknek az, hogy milyen feketére, milyen kontrasztarányra képesek. Bár ezt a két jellemzőt szokás külön is kezelni, valójában egymást határozzák meg. Egészen pontosan a fekete adja meg a kontrasztarányt, hiszen fényesség terén a tévék hasonlóan teljesítenek (legalábbis ha optimálisan vannak beállítva). Valószínűleg nem árulunk el meglepetést azzal, hogy az LCD ezen szempontok alapján csúnyán elvérzik (bár a gyártók mindenféle trükköt bevetnek, ezek nem vagy csak más képminőséget meghatározó jellemzők rovására tudnak segíteni). A plazma technológia a fekete és a kontraszt alapján sokkal jobb technológia – de persze nem hiba nélküli – viszont az is teljesen egyértelmű, hogy az OLED viszi a prímet. Ugyanis a plazmákhoz képest még jobb feketét, ezzel még nagyobb kontrasztot nyújt, ráadásul a plazmatévéknél jelentkező, a vezérlési elvből adódó, szükségszerű hibák (dithering, PWM zaj) nélkül.
A legjobb: OLED
Betekintési szög
A plazmatévéknél gyakorlatilag 180 fokos, az LCD-tévéknél viszont technológiától függően papíron 160-178 fokos a betekintési szög – a gyakorlatban pedig jól látható a különbség. Amíg egy plazmatévé kép oldalról is éppen ugyanolyan kontrasztos és színhelyes, addig az LCD-k esetében a kép minimum veszít a kontrasztjából és a színtelítettségéből.
Az OLED-tévéknél az alkalmazott technológiától függ, hogy milyen a betekintési szög: RGB OLED esetén 180 fokos, tehát éppen olyan, mint a plazmatévéknél, ugyanakkor az LG-féle WRGB OLED megoldásnál a színszűrők miatt oldalról nézve a kép egy egészen minimális mértékben veszít a kontrasztból, de nem annyira, mint egy LCD-tévé.
Amit érdemes megemlíteni még, az az, hogy az LG és a Samsung is dobott már piacra ívelt felületű tévét. Előbbi OLED-, utóbbi LCD-technológiára alapozva. Ha ezeket a tévéket oldalról nézzük, akkor logikus módon a közelebbi részen az esetleges hibák jobban látszanak, a távolabbi részen viszont kevésbé.
A legjobb: plazma
Fényerő eloszlás egyenletessége
A háttérvilágítás legnagyobb hibája, hogy csak akkor működik jól, ha a fényforrások (most már gyakorlatilag mindig LED-ek) fényét sikerül egyenletesen szétoszlatni. Eláruljuk: számos trükk és lassan tízévnyi tapasztalat birtokában sem sikerült ez akár csak egyetlen gyártó egyetlen készülékénél is. A saját fényt kibocsátó plazmatévéknél és az OLED-tévéknél ez ugyanakkor nem téma, még akkor sem, ha egy gyártó úgy dönt, hogy az OLED-et ívelten használja vagy a plazmatévét „felcsavarja” és hirdetőoszlopnak használja.
A legjobb: OLED, plazma
Képfrissítési frekvencia, gyors mozgások
A fekete/kontraszt mellett a képminőséget leginkább az határozza meg, hogy a tévé milyen szépen tudja megjeleníteni a mozgásokat – a leginkább pedig természetesen az számít, hogy a gyorsan mozgó objektumok elmosódnak-e vagy sem. Azt igazából tudjuk, hogy az LCD-k gyengén teljesítenek, a plazmatévék pedig jól – a kérdés az, hogy az OLED hol helyezkedik el. Erre viszont nem annyira egyszerű válaszolni!
Az LCD-tévéknél az elmosódást alapvetően az okozza, hogy a folyadékkristályok átrendeződéséhez milliszekundumokban mérhető időre van szükség. Bár a gyártók mindenféle trükköt bevetnek az elmosódás csökkentésére (100 Hz-es képalkotás, scanning backlight, overdrive), az alapproblémát nem lehet kiküszöbölni, így az LCD-k képe szükségképpen mindig el fog mosódni valamennyire. A plazmatévéknél a mozgások tisztaságának megőrzésében segít, hogy a foszfor csak addig bocsát ki fényt, amíg kapja a stimulációt, utána viszont azonnal, a milliszekundum ezred része alatt megszűnik világítani. Ergo nincsen utánhúzás, a kép nem mosódik el. Sőt, valójában a plazmatévéknél éppen az jelent gondot, hogy ennyire nem tartja meg a fényességet a tévé, így a panelt jóval többször kell frissíteni, mint ahányszor maga a kép változik; a 100 Hz-es valódi képfrissítés mellett a plazmatévék paneljét az elektronika valójában másodpercenként 600 alkalommal rajzolja újra.
Az OLED a működési elvét tekintve plazmatévékre hasonlít, ha nincsen feszültség, akkor nincsen fény sem – mérhető válaszidővel tehát az OLED-tévék sem rendelkeznek. Mégis van egy nagyon fontos eltérés a plazmatévékhez képest: a vezérlés nem a plazmatévék, hanem inkább az LCD-tévék vezérlésére hajaz. Amíg egy plazmatévénél a pixelek impulzusszerűen kapják a stimulációt, addig egy OLED-tévénél a képpontok beállítása utána kép „kimerevedik”, a panel egészen addig nem frissül, amíg valami nem változik. A valóságban ez azt jelenti, hogy az OLED-tévéknek alacsonyabb, az LCD-tévékével egyező mozgóképfelbontás van, ugyanakkor a klasszikus értelemben véve elmosódásról esetükben nem beszélhetünk.
A legjobb: plazma, OLED
Fogyasztás
Tény, hogy azonos képátlót feltételezve egy LCD-tévé kevesebbet fogyaszt, mint egy plazmatévé – viszont ma már a plazmák étvágya sem kielégíthetetlen, annak sem fog rámenni a gatyája a havi villanyszámlára, aki naphosszat filmeket vagy meccseket néz. Bár az OLED-del kapcsolatban az az általános vélekedés, hogy a leginkább energiatakarékos megoldás, a valóságban egyelőre nem így áll a helyzet – de nem kizárt, hogy idővel az OLED e téren is beelőzi majd az LCD-t.
A legjobb: LCD
Ár
Mivel az LCD-tévék kínálata a legnagyobb, valószínűleg senki számára nem meglepő, hogy a legolcsóbb tévék is az LCD-k közül kerülnek ki. Mindez persze nem jelenti azt, hogy 50 colos méretben ne lehetne találni szemtelenül olcsó plazmatévét is.
Az is teljesen egyértelmű, hogy az OLED, mint új, feltörekvő és prémium kategória, egyelőre csillagászati áron kapható. Azonban az elmúlt néhány hónap eseményei jól rávilágítottak arra is, hogy az újdonságok ára általában meredeken csökken! Amikor először bemutatták, akkor az LG 55 colos OLED-tévéjének ára a 10 ezer eurót is meghaladta, ám kevesebb mint egy év alatt ez kb. a harmadára esett.
A legjobb: LCD
Összegzés
Ha szigorúan a számokat nézzük, akkor az LCD-tévéket és OLED-tévéket egyaránt négy-négy alkalommal ítéltük kategórián belül a legjobbnak, azonban a helyzetet alaposan árnyalja, hogy csak az LCD-t felbontás, fogyasztás és ár alapján hoztuk ki „győztesnek”. Ezek csupa olyan területek, ahol az OLED akár már egy-két generációváltás során nagyot léphet előre, míg az LCD-ből a gyártók már régen kihozták, amit lehetett. A képminőséghez jobban köthető paraméterek viszont inkább az OLED-nek (és esetleg a kihaló félben lévő plazmatévéknek) kedveznek, és ezt megerősíti néhány hete készített LG 55EA980V OLED-tévé tesztünk eredménye is.