Az Acer neve hallatán a többségnek valószínűleg a notebookok ugranak be, pedig a tajvani gyártó nemcsak hordozható gépeket gyárt, hanem egy sor más kütyüt is, monitorból például az egyik legszélesebb termékpalettával rendelkezik az egész piacon. Ezúttal egy olyan megjelenítőt kaptuk tesztelésre, amely ára alapján a belépő szintet képviseli, dizájnja és tudása alapján viszont bőven indulhatna pár szinttel feljebb is.
Dizájn
A monitorok ára évek óta zuhanórepülésben van, egyre olcsóbban lehet vásárolni kiváló minőséget nyújtó megjelenítőket, főleg akkor, ha valaki nem játszik, hanem csupán átlagos igényeket támaszt a kijelzővel szemben. Az Acer R sorozat a dizájn vonalat képviseli, a termékcsaládba tartozó monitorok káva nélküli kialakítást kaptak. Az LCD-panelt fent és két oldalt csak egy nagyon vékony keret öleli körbe, de az R241Y nemcsak ezért különleges, hanem azért is, mert hozzánk fehér színben érkezett – viszont aki jobban kedveli a hagyományos színeket, az a monitort feketében is megvásárolhatja.
Tesztalanyunk kialakítása a minimalista iskolát követi; ha három oldalon nincs káva, akkor persze eleve nehéz lenne mindenféle trükköket bevetni, viszont a mérnökök (szerencsére) az alsó fertályt sem variálták túl. Az alsó, 1,5 cm-es káva teljesen egyszerű, de azért fényes plasztik, a nyak kecses, az állvány pedig nyitott kört formáz. A monitort csak dönteni lehet, a panelt más irányban nem tudjuk állítani.
Bár mindent műanyag borít, az olcsóság nem süt a monitorról. Az egyetlen hely, ahol kicsit megszaladt a dizájnceruza, az az oldalsó, fekete csík, de itt is csak annyiban engedték szabadjára a fantáziájukat a tervezők, hogy a teljesen sima helyett enyhén ívelt, textúrázott felületet kapunk. A monitor nagyon vékony, mindössze 6 mm vastag. Ez a vastagság azért nem a végig, a teljes magasságig értendő, hiszen valahova az elektronikát és a csatlakozókat is el kellett helyezni; erre a célra pedig az Acer R241Y-nál is egy doboz szolgált. De persze túlságosan vastagnak még itt sem mondanánk a monitort. A doboz méretét egyébként sem az elektronika határozta meg valószínűleg, hanem az, hogy két apró hangszórót is elrejtettek benne.
Egy alapmodellről van szó, ennek megfelelően a csatlakozókínálat a minimumra korlátozódik: analóg fronton egy D-Sub csatlakozó bevethető, digitális csatlakozóból pedig egy DVI és egy HDMI áll rendelkezésre. A hangszórókat nemcsak a HDMI-n keresztül, hanem analóg is meghajthatjuk (jack bemenetet kapunk ehhez). A tápegység külső, ezt egy monitornál nem igazán szeretjük, de azért nem is nagy katasztrófa. A kezeléshez szükséges gombok a káva alsó részére kerültek és lefelé néznek; és mellettük van a bekapcsolást jelző LED is, amely tompa, kék színű fénnyel világít.
Panel, elektronika
A monitorban egy 23,8 colos LCD-panel működik, amely IPS-technológiájú és Full HD felbontása van; 1920×1080 pixelt kapunk tehát, 16:9-es képarány mellett. A kategóriából adódóan túl sok extrára nem számíthatunk, a képfrissítési frekvencia például legfeljebb 75 Hz lehet. A statikus kontraszt 1000:1-hez, a legnagyobb fényerő pedig papíron 250 nit. Ezek egy IPS-panelnél teljesen megszokott értékek, a 4 ms-os G2G válaszidő viszont kicsivel jobb az átlagosnál. Legalábbis ami a kategóriát illeti, természetesen vannak azért e tekintetben sokkal jobb monitorok, a 144 Hz-es játékra kitenyésztett szörnyek a maguk 2 ms-os válaszidejével nyilván ilyenek. A háttérvilágítás LED-es; extra nagy színteret nem biztosít, de szerencsére nem PWM-es, hiszen tesztünk alanya is él a „Flicker-less Technology” előnyeivel – ahogy az Acernél nevezik ezt.
A menüben négyféle előre definiált színprofil közül választhatunk; az ECO, a standard, a grafikus és a mozi üzemmódok között azonban túl nagy eltérés nincsen. A profilokkal azért sem érdemes annyira foglalkozni, mert amint bármilyen paramétert átállítunk, az elektronika „átdob” az egyéni profilba, finomhangolásra csak ebben az üzemmódban van lehetőség. Az alapbeállítások nem különösebben jók, egyedül a színhőmérséklet az, ami a helyén van minden esetben, a gamma és a színek viszont kisebb-nagyobb mértékben elcsúszkálnak. A helyzet a normál módban a legjobb, 3,6-ös átlagos és 5,7-es legnagyobb deltaE-vel, valamint 2,1-es gammával. Kontrasztnak 872:1-et mértünk, a legnagyobb fényerő pedig ebben az üzemmódban 216 nit volt – de egyéni beállításokkal ennél jobb fényerőt, 243 nitet is el lehet érni, ami elég közel van a specifikációban megadott értékhez.
Természetesen megnéztük azt is, hogy hardveres kalibrációval hova juthatunk; a várakozásoknak megfelelően így tökéletes eredményt lehet elérni. A legnagyobb fényerő ugyan jó 10 százalékkal csökkent, azonban minden a helyére került: 6471K-s színhőmérséklet mellett 2,2-es gammát, 0,5-ös átlagos és 1,1-es maximális deltaE-t mértünk, a fekete pedig 0,11-nitre csökkent, ami 120 nites fényerő mellett 1083:1-es kontrasztarányt jelent. Ezekkel a beállításokkal a fogyasztás 16 watt lett, ami szintén remek érték.