Honor Play okostelefon teszt

Valószínűleg a Huaweinél is csak titkon remélték, hogy a Honor nagyon rövid idő, mindössze öt év alatt olyan népszerűségre tesz szert, hogy reális terv lehet megcélozni a Top 5 helyezések egyikét. A Honor és a Huawei érdekes szimbiózisban működik, a telefonok hardvere és szoftvere szinte mindig ugyanolyan – a dizájn és a célcsoport viszont más. A Huawei képviseli a prémium irányvonalat, míg a Honor kütyüi elsősorban a fiataloknak készülnek. Azonban a helyzet az, hogy a Honor termékek is mindenben hozzák ugyanazt a minőséget, mint a „nagy” márka, ezért néha igen érdekes szituációk alakulnak ki. Például az, hogy Honor Play néven megjelenik egy olyan telefon, amely kevesebb mint fele ár mellett, a fényképezőgépet leszámítva, (szinte) ugyanazt a teljesítményt nyújtja, mint a Huawei (egyik) zászlóshajója, a P20 Pro. Azért azt érdekes lesz majd látni, hogy miként változik a felállás a Honor folyamatban lévő, teljes leválása után – most azonban nézzük, hogy mit tud a Honor Play.

Külső

A Honornak nagyon sok szép telefonja van, a Play ezek közül az egyik. A Honornak van rengeteg egyedi telefonja is – a Play, nos, ezek közé viszont nem tartozik. A mobil elég sok vonása alapján emlékeztet ugyanis az iPhone-ra. No nem az iPhone 8-ra, és nem is az iPhone X-re, hanem inkább az iPhone 7-re, 7s-re. A sarkok lekerekítése és az oldalak íves kialakítása mind olyan, amit „már láttunk”. A hasonlóság tényleg szembetűnő, de szerencsére azért vannak különbségek is. Az előlapon például szinte teljes egészében a kijelző terpeszkedik. Az elrendezés a P20-tól kölcsönzött notchnak hála nem szimmetrikus, viszont a Honornál így is ügyesen megoldották azt, hogy az alsó káva ne legyen túl vastag – a „honor” felirat is éppen csak, hogy elfért benne. A szigetecskén a beszédhangszóró és az előlapi kamera mellett a közelség- és fényérzékelő valamint a visszajelző LED kapott helyet.

Az előlapi gombokat a honor telefonok hírből sem ismerik, jobb oldalt viszont természetesen megtaláljuk a bekapcsoló gombot és a hangerőszabályzót is. Pont jó helyre kerültek; átlagos kézmérettel éppen kényelmesen el lehet őket érni.

A SIM tálca a gombokkal szemben, tehát a bal oldalon van, két SIM-kártya vagy egy SIM és egy microSD-kártya fogadására alkalmas; ha szükséges, egy tű segítségével tudjuk kipiszkálni a helyéről. A SIM-eknek természetesen nano méretűnek kell lenniük. A felső rész majdnem teljesen üres, csak a másodlagos mikrofont helyezték el itt, lent viszont nagy a zsúfoltság: a hangszóró, az elsődleges mikrofon, az USB-C csatlakozó és a jack dugasz is ide került.

A hátlapon – Huawei szokás szerint – a bal felső sarokba rendezve találjuk meg a dupla objektíves kamerát, amely sajnos kilóg a hátlap síkjából. Így garantált, hogy a telefon billegni fog, ha letesszük az asztalra. A két objektív alatt van a LED-es villanó, vele egy magasságban pedig, középen az ujjlenyomat-olvasó. A kamera és az ujjlenyomat-olvasó annyira távol vannak egymástól, hogy a kamera lencséinek véletlen összetapicskolása szinte teljesen kizárt. Az unibody kialakításból adódóan ahhoz, hogy a kamerák rendesen kilássanak, műanyag betéteket is használni kellett; ezeket a lehetőségekhez képest esztétikusan sikerült megoldani.

A nagy kijelző ellenére a telefon méretben nem szállt el nagyon, a 6,3 colos LCD mellett a 157,9×74,3×7,5 mm-es „váz” valamint a 176 grammos tömeg teljesen rendben van. Azt viszont sajnáljuk, hogy a víz- és porállóságra a gyártó nem fektetett különösebb hangsúlyt: még IP67-es megfelelőség sincsen.

Hardver

Mivel a Honor Play egy olyan telefon, amelyet a Honor kifejezetten arra szán, hogy játsszanak is vele, a hardver természetesen az aktuális csúcsot jelenti. Vagy legalábbis jelentette akkor, amikor a gyártó bemutatta a készüléket, mert másnap már megvolt a Kirin 980 premierje is. Ettől függetlenül a mobilban lévő HiSilicon Kirin 970 remek választás, nyolc magja közül négy Cortex-A73-as és 2,4 GHz-en jár, négy pedig Cortex-A53-as, 1,8 GHz-es órajellel. A rendszerchipben természetesen a mesterséges intelligencia feladatokra kihegyezett NPU is megtalálható, a grafikus gyorsításért pedig egy Mali-G72 MP12 felel. A RAM mérete modelltől függően 4 vagy 6 GB, a belső tárhely pedig 64 GB-os – ez utóbbit természetesen lehet bővíteni. De ha erre nincs szükség, akkor a microSD helyett egy második SIM-kártyát is használhatunk. Vagyis a Honor Play lényegében annyira erős vasat kapott, mint az év első felében megjelenő Huawei P20 Pro, az egyetlen fontos különbség az, hogy a memória 2 GB-tal kevesebb.

A spórolás jegyében a kommunikációs adaptereknél a gyártó nem minden esetben választotta az elérhető legjobb opciót; az LTE például „csak” gigabites letöltési sebességet nyújt. A WiFi támogatja az ac-s szabványt is, a Bluetooth viszont megint csak 4.2-es, de legalább LE, A2DP és aptX HD kiegészítéssel. Az ujjlenyomat-érzékelőről már esett szó, mellé közelségérzékelőt, gyorsulásmérőt, giroszenzort és digitális iránytűt kapunk. Természetesen NFC is van, a GPS pedig ismeri a GLONASS és BDS rendszereket is.

Adatokat a telefon és egy számítógép között USB-C csatlakozón keresztül mozgathatunk, és ez a csatlakozó szolgál a töltésre is. Zenehallgatáshoz megkapjuk a jó öreg jack csatlakozót is, azonban a Honor ehhez a telefonhoz semmilyen fülhallgatót nem mellékel. Az USB-C csatlakozó OTG funkcióval is rendelkezik, azt viszont nem oldották meg, hogy videokimenetként is működjék.

Kijelző

A telefonba hatalmas, 6,3 colos kijelző került, amely 19,5:9-es képarány mellett 1080×2340 pixeles felbontást nyújt. Ez 409-es PPI értéket ad; a Honor viszont inkább arra büszke, hogy az LCD – merthogy IPS LCD-panelről van szó – az előlap 83 százalékát foglalja el. Ez igen jó arány, amit persze leginkább annak köszönhetően tudtak elérni a mérnökök, hogy az előlapi kamera, a hangszóró és a szenzorok notchra költöztek.

A kijelzővel kapcsolatban tömören azt mondhatjuk: soha rosszabbat. A színek rendben vannak, és bár a színhőmérséklet kicsit hidegebb az optimálisnál, szerencsére kézzel is lehet rajta állítani. Az IPS-panel betekintési szögei sem rosszak, és még a fényerő is elég nagy ahhoz, hogy a panel tartalmát világosban is lássuk. Láttunk azért már fényesebb LCD-t, de ne legyünk telhetetlenek!

Akku

A telefon nem okoz csalódást az akkumulátorával sem: a 3750 mAh kapacitású telep elég jó üzemidőt biztosít. Persze ez nem azt jelenti, hogy játékkal ne tudnánk a készüléket pár óra alatt lemeríteni, azonban a közel 10 órás használat bőven az átlag feletti. Az akku Li-polimer technológiával készült, viszont ennek ellenére is lehet gyorsan tölteni – és ez nemcsak elvi lehetőség, hiszen a dobozban lévő töltő nemcsak 5 voltos feszültség mellett tud (2 amperrel) tölteni, hanem 9 volt mellett is.