- 2019. március 18., 08:00
Az Acer játékosoknak és grafikusoknak szánt profi, de éppen ezért nagyon drága monitora járt nálunk.

Képminőség

A játékra szánt kijelzők között sokáig a TN-paneles megoldások hódítottak, de szerencsére most már évek óta elég gyorsak az IPS alapú megoldások is (a név ne tévesszen meg senkit, az AHVA egy IPS verzió!), így a Predator X27 is erre a technológiára épít. A panelt, ahogyan korábban már említettük, az AUO szállította. Natív kontrasztaránya papíron 1000:1-hez, amit kalibrálva hoz is a kijelző: 993:1-es értéket mértünk. A fényerő is teljesen rendben van, a monitort akár fényes nappal is lehet használni, a tükröződésmentes bevonatnak hála pedig még az sem lesz zavaró, ha az ablak pont a hátunk mögött van. A fekete csak átlagos (legalábbis láttunk már jobbat), de ez egy IPS-paneltől nem annyira meglepő. Kalibrálva 0,15 nites feketet mértünk (151 nites fehér mellett). A kijelző tud ennél jobb értéket is, mi viszont úgy mértünk, hogy a local dimminget kikapcsoltunk; az előző oldalon már említettük, hogy a színhelyesség jó, szerencsére az árnyalatok nemcsak a kiemelt helyeken vannak pont jó helyen, az elektronika a színátmeneteket is remekül kezeli.

A háttérvilágítás direkt LED-es, vagyis nincs diffúzor; ez elvben azt jelenti, hogy a háttérfény eloszlása egyenletes lehet, azonban a gyakorlat gyakran rácáfol erre. Az Acer Predator X27 esetében sem sikerült tökéletesen a megvalósítás, viszont ezért bőven kárpótol az, hogy zavaró bevilágítás a széleken egyáltalán nem tapasztalható. Ezúttal ráadásul az sem igaz, hogy a fényerő középen jóval erősebb lenne (akár 20% körüli eltérés is tapasztalható, ha a LED-ek oldalt vannak), 200 nites (átlagos) fényerő mellett mindössze 8 százalék volt az eltérés a legfényesebb és legkevésbé fényes részek között, ami játék közben észrevehetetlen.

A betekintési szögek a papírforma szerint alakulnak, ami annyit tesz, hogy 45 fokos szögből (oldalról) még teljesen jól látható minden, és a színek ezt követően sem fordulnak inverzbe, azonban a kontraszt és a szaturáció is elkezd szépen csökkenni.

Játékok szempontjából a legfontosabb az, hogy a monitor mit kezd a mozgásokkal. Nos, a 24-144 Hz között változtatható képfrissítési frekvencia jó alapot ad, amihez természetesen a G-SYNC-et is hozzá kell még venni. Meg persze az alacsony válaszidőt, amely szürkeárnyalatos váltás esetén alapesetben 12 ms, de akár 4 ms-ra is fel lehet turbózni. Ennek azonban már látható hátránya van; az overdrive a mozgásokat túlkompenzálja, ezért az extrém beállítást érdemes hanyagolni.
A játékélményhez a rövid input lag is elengedhetetlen; a készülék 17,9 ms-os értéke azt jelenti, hogy 144 Hz-es képfrissítésnél három, 60 Hz-es képfrissítésnél pedig csupán egy képkocka marad ki, ami bőven elfogadható.

Említést érdemel még, hogy a monitor rendelkezik a DisplayHDR 1000 tanúsítvánnyal (a legnagyobb fényerő, amit ki lehet hozni belőle, az 1121 nit, és mivel a fekete ilyenkor sem sokkal gyengébb, HDR-ben a kontrasztarány 6200:1 fölé nő!), színtér-lefedettsége pedig az sRGB-színtér 99,9 százalékára, a DCI-P3 tartománynak pedig a 97,3 százalékára terjed ki. Ennél jobbat nagyon kevés monitor tud felmutatni. Ez utóbbi elsősorban azért fontos, mert a monitort nemcsak játékra, hanem grafikus feladatokhoz is ajánlja az Acer, márpedig ezen a területen a színkezelés kiemelten fontos. (Az sRGB- színtér a kalibrált állapotban mért 0,4-es deltaE-vel együtt különösen alkalmassá teszi a monitort ilyen jellegű munkára is.)

Menü és extrák

A vezérléshez egy apró joystick használható, ami némiképp eltér a megszokottól, de gyorsan lehet alkalmazkodni hozzá. A menü egy monitornál nem szokott túl bonyolult lenni, és ez alól a szabály alól az Acer Predator X27 sem kivétel; ami számunkra a legfontosabb, az az, hogy akár minden képjavítót ki lehet kapcsolni, és hogy a színek pontos beállításához is minden segédletet megkapunk. Bár nagy gond akkor sincs, ha valaki nem szeretne energiát fektetni a kalibrálásba, mert a gyári beállítások is elég pontosak.

Az hatalmas pluszt jelent, hogy a teljes menübeállítást elmenthetjük saját profilba – ilyen profilból pedig akár hármat is létrehozhatunk.

A képfrissítés alapesetben 120 Hz-es, a 144 Hz túlhajtással érhető el; ezzel még nem is lenne gond, de ebben az esetben a ventilátor kissé felpörög, és zaja egyértelműen hallható.

Említést érdemel még, hogy a monitor rendelkezik a DisplayHDR 1000 tanúsítvánnyal (bár amiatt hiányérzetünk van, hogy az SDR anyagokat az elektronika nem tudja átszámolni), a remek színtér-lefedettség mellett pedig a grafikus munkát az is segíti, hogy oldalára és felső részére árnyékoló lapokat lehet csavarozni
.
A játékokhoz kapcsolódó extrák közül a célkereszt funkció az, amely kiemelendő (amellett persze, hogy az overdrive agresszivitását is lehet hangolni), illetve a LED-sor, amely az asztal felületét tudja megvilágítani.

A fícsörlistát a csökkentett kék fény intenzitás valamint a beépített hangszórók teszik teljessé – utóbbiak teljesítménye persze arra nem elég, hogy egy filmet vagy egy játékot élvezzünk vele, de alkalmi megoldásként megállják a helyüket, mondjuk YouTube videóknál. A fő gondunk – nem túl meglepő módon – ezúttal is az volt, hogy a mély hangokat nem igazán találtuk (merthogy nem nagyon vannak).

»2 - Képminőség, menü és extrák
Címkék
Hozzászólások