- 2019. április 3., 08:00
Tavaly a Huawei a P20 Próval és a Mate 20 Próval is magasra tette a lécet; a P30 viszont méltó folytatása a szériának.

Használat közben

Fontosabb UI tulajdonságok
Kezdőképernyők száma: 18
Rácsszerkezet: 4×6, 5×5, 5×6
Fix ikonok: 4 vagy 5 darab
Mappák kezdőképernyőn: igen
Mappák programválasztóban:nem
Egykezes mód: igen
Többablakos mód: igen
Lebegő alkalmazások: nem
Összes alkalmazás bezárása: igen
Privát mód: igen

A Huawei P30 Pro Androidot használ, a készüléken a 9.0-s változat található meg, de nem a gyári felülettel, hanem az EMUI 9.1-gyel felturbózva. Az EMUI a kínai gyártó saját fejlesztésű kezelőfelülete, amely funkciók alapján rég felnőtt a Samsung és a HTC mellé, ergonómiában viszont még mindig van tér a további fejlődésre. Opcióból azonban tényleg nincs hiány; a felületet a lehető legapróbb elemeiben is az egyéni ízlésünknek megfelelően állíthatjuk be, sok minden automatizálható, és van egy kapcsolópanel is, amely lezárt képernyő mellett pár programhoz ad hozzáférést. Programválasztó alapból nincsen, de ezt bekapcsolhatjuk, ha szeretnénk – az alkalmazások között lefelé görgethetünk, mappákat viszont itt nem használhatunk, azok csak a kezdőképernyőkön állnak rendelkezésre. A kínai logika azonban nem mindig tökéletes; lezárt telefonnál nem használható például az értesítési tárhely, a fényerő automatikus állítása pedig csak a menüből kapcsolgatható.

Vannak témák, állítható a felbontás, variálhatók a szoftveres gombok, állítható a színhőmérséklet, van szemkímélő mód, fekete hátteres menü, mindig aktív kijelző, stb. Az operációs rendszer lehetőséget ad arra is, hogy a szenzorsávot eltüntessük (akár programonként is); ez valójában persze optikai trükk, a mobil feketére festi az értesítési tárhelyet és nem engedi, hogy a programok használják a kijelzőnek azt a részét. Nem érdemes élni vele, mert a csepp alakú belógás tényleg nagyon kevés helyet takar ki. A főképernyő mellé egy extra, a Google hírolvasót tartalmazó panelt is kapunk, de ez szerencsére kikapcsolható.

Ha a telefont gyermek kapja, akkor beállítható egy alvásidő valamint maximalizálható a képernyőidő – és van lehetőség arra is, hogy megnézzük, a képernyőidő milyen alkalmazások futtatása során jött össze. A bekapcsoló gomb ötszöri megnyomására SOS hívást állíthatunk be, illetve van egy olyan információs panel is, amely vészhelyzet esetén bárki számára hozzáférhető, és amely a nevet, címet, vércsoportot, allergiákat, gyógyszereket illetve egyéb orvosi információkat tartalmazza. És arról is lehet rendelkezni, hogy egy esetleges halálos baleset estén a szerveinket felajánljuk-e vagy sem mások megmentésére.

Navigációra többféle lehetőség van: alapból a képernyő alsó részén megjelenő szoftveres gombokat használhatjuk (az elrendezés variálható, és van automatikus elrejtés is), illetve a szélekről indított gesztusokat is. Emellett van még egy navigációs dokkoló is, a Huawei régebbről ismert navigációs gombja. Ezt a kijelzőn bárhol elhelyezhetjük, és nagyon megkönnyíti az egykezes használatot. Ez utóbbi a navigációs sávot balról jobbra vagy jobbról balra végigsimítva érhető el.

Gépeléshez a SwiftKey-t kapjuk, a mindennapi használatot pedig az EMUI további hasznos trükkjei segítik: vannak például iker-alkalmazások (Facebook, pl.), gesztusok és feloldás képernyőre rajzolással. Amikor pedig egy program ikonját hosszan érintjük meg, egy helyi menü ugrik fel, aminek a segítségével célzottan indíthatjuk el az alkalmazásokat: a fényképező ikonját megérintve például a fő kamera indul el, de ha „nyomva tartjuk”, akkor egyből a video vagy szelfi módba léphetünk be.

Érdekes kérdés még, hogy hang terén mit nyújt a mobil. Mégpedig azért, mert beszélgetésnél nem egy dedikált hangszóró, hanem a kijelző az, amely rezeg a fülünk mellett. A tapasztalataink szerint a hangminőség rendben van, de nem a P30 Pro a leghangosabb telefon szerte a vidéken. A módszernek ebből adódóan (is) megvan az a hátránya, hogy kihangosításhoz ez a technológia nem elég erős, így ha kéz nélkül használjuk a telefont, vagy zenét hallgatunk, akkor be kell érnünk mono hangzással. A csomagban mellékelt füles USB-C-s, sajnos hangminősége csak közepes – természetesen lehetőség van bármilyen analóg fülhallgató használatára is, azonban ehhez egy átalakítót is kell venni, mert az kikerült a csomagból. A hangzás egy minőségi fülessel remek, a Dolby Atmos jó munkát végez (zenékhez pedig saját equalizer beállításokat is tudunk választani).

A 21:9-es képarány filmekhez ideális, és a legtöbb alkalmazás is gond nélkül fut a telefonon – de amelyik programnak nem fekszik ez a méret, azt lehet lent és fent fekete csíkkal is futtatni.

A menü fürge, és a Mate 10, P20, Mate 20 szériával szerzett tapasztalatok alapján az is marad, mert a mesterséges intelligencia folyamatosan gondoskodik a rendszer optimalizálásáról. A programok Desktop módban is gyorsan működnek (a telefonhoz kijelzőt az USB-C csatlakozón keresztül köthetünk, billentyűzetet és egeret pedig Bluetooth segítségével).

Biztonság

Az ujjlenyomat-olvasó a kijelző alá került; ezt a megoldást a Huawei a Mate 20-nál már alkalmazta. A mostani verzió már egy továbbfejlesztett modul, de ugyanúgy optikai elven működik. A szenzor lejjebb került, és nagyobb területen működik. Gyorsabban is, és igazából a pontossággal sincs gond, de arra figyelni kell, hogy az ujjat jobban a kijelzőre kell nyomni, mint egy sima szenzor esetében. Ha ezt az egyszerű szabályt betartjuk, akkor a felismerés csak elvétve nem lesz sikeres.

Az ujjlenyomattal nemcsak a telefont, hanem azon belül fájlokat és alkalmazásokat is lezárhatunk (ez a funkció Private Space néven fut), és az NFC-s fizetést is köthetjük biometrikus azonosításhoz. Van arcelismerés is, de a cseppalakú szenzorsáv miatt ez csak egy sima kamerával működő, tehát nem túl biztonságos opció.

Alkalmazások

Az alkalmazásokban nincsen érdemi meglepetés, a Huawei pár éve összerakott magának egy jó kis csomagot, és azóta minden telefonjánál szinte pontosan ugyanazokat a programokat használja. Az EMUI az alapprogramokat csak minimális mértékben rajzolja át, a funkcionalitás viszont ugyanaz, mint az androidos gyári megoldások esetében. A telefonon lévő alkalmazások közül tulajdonképpen csak a Biztonsági mentések és a Telefonkezelő szorulnak némi magyarázatra: előbbivel akár PC-re vagy csatlakoztatott adattárolóra is készíthetünk mentéseket a névjegyekről, üzenetekről, multimédiás fájlokról és alkalmazásokról, utóbbi pedig a memória (RAM és ROM) karbantartásáról valamint a teljesítmény megőrzéséről és víruskeresésről gondoskodik. Illetve a mobilhoz jár még egy távirányító szoftver is, hogy az infra portot is működésre fogjuk; az app egy hatalmas lista összes készülékét tudja kezelni, de emellett tanítható is.

A Huawei telefonokon lévő applikációkról részletesen ebben a cikkünkben írtunk. (Van köztük azért pár olyan, amire sokaknak nem biztos, hogy szüksége lesz.) A nálunk járt P30 Prón játékok egyáltalán nem voltak, de elképzelhető, hogy ez csak annak tudható be, hogy szoftverezettség tekintetében nem végleges telefon járt nálunk. Lehetőség van bejelentkezni Huawei fiókkal is, amelynek előnye az, hogy az alkalmazásokról készített biztonsági mentéseket a felhőben is tárolhatjuk.

Gyári szoftverek
Alapprogramok
Chrome
Diák
Dokumentumok
Drive
Duo
Google
Gmail
Maps
Photos
Play Áruház
Play Filmek és Sorozatok
Play Zene
Táblázatok
YouTube
Google
Beállítások
Biztonsági mentés
Böngésző
E-mail
Fájlok
Galéria
Hangrögzítő
Időjárás
Iránytű
Jegyzettömb
Kamera
Letöltések
Naptár
Névjegyzék
Okos vezérlő
Optimalizáló
Óra
Phone Clone
SIM-eszközök
Számológép
Telefon
Témák
Tippek
Translator
Tükör
Üzenetek
Video
Zene
Huawei
AppGallery
Egészség
HiCare
Egyéb
Facebbok
Booking.com
Címkék
Hozzászólások