- 2019. július 15., 08:00
Az Acer Aspire 7 sorozat egyik leggyorsabb, de mégsem túl vészes árú típusa járt nálunk tesztelésen.

Használat közben

Adott egy gép hatmagos Intel Core i7 processzorral, 8 GB RAM-mal és gyors dedikált GPU-val. De SSD nélkül. Mire lehet használni? Mindenre. Normál körülmények között nem fogunk olyan feladatot találni, ami kifogna rajta; akár még a videovágás is profin működik, és a játékok is megfelelő sebességgel futnak a gépen. Az SSD hiánya viszont érződik. Egyrészt a programok eleve kevésbé fürgén indulnak, másrészt pedig ha a 8 GB RAM megtelik (amire manapság azért simán van esély 15-20 böngésző fül megnyitásával), akkor a merevlemezes cache-elés miatt még az olyan egyszerű műveletek, mint a böngésző fülei közötti váltás is, szépen belassulhatnak. Ezzel együtt egy átlagos felhasználónak az Aspire A717-72G-vel nem lesz túl nagy gondja évekig – ez teljesen biztos. Később pedig lehet SSD-re váltani (vagy SSD-vel bővíteni).

Nyers erő tekintetében az Intel Core i7-8750HK még mindig az Intel egyik leggyorsabb notebook processzora, de az Aspire 7 nem csak ezért nyújt remek teljesítményt. Sokat számít az is, hogy a nagy méretéből adódóan a CPU és a GPU sem lassul jelentősen a melegedés miatt; a CPU például a tapasztalataink szerint a 2,2 GHz-es órajelet szinte mindig stabilan tartani tudja.

Arról korábban már írtunk, hogy a kijelző maximális fényereje alacsonyabb, ha akkuról megy a noti, de nemcsak a kijelzőt fogja ilyenkor vissza a rendszer, hanem a GPU-t is, amelynek órajele is alacsonyabb lesz; ez fele akkora teljesítményt jelent, a visszaesés a GPU-nál tehát nagy. Ezzel persze nem nehéz együtt élni, már csak azért sem, mert a gép akkuról eleve nem megy annyit, hogy ilyenkor megérje játékkal „égetni” a rendelkezésre álló energiát.

A kijelző nagy, felbontása rendben van, és mivel még felülete is matt, összességében kellemes látványt nyújt. Színtér-lefedettségben azért van lemaradás a legjobbakhoz képest, ami a kategóriában összességében nem feltétlenül baj. Mivel nem célzottan játékgépről van szó, G-Sync támogatás nincs, a válaszidő viszont nem rossz, a játékok tényleg élvezhetők a hatalmas kijelzőn. Az Acer modelljei színhelyességben általában nem túl jók; bár tökéletesnek az Aspire A717-72G-t sem mondanánk, ez a gép legalább már nincs olyan messze az ideális állapottól, mint elődei. Az összképet kicsit rontja, hogy a fényerő szabályozása PWM technológiával működik, vagyis a háttérvilágítás – még ha magas frekvencián is, tehát elvileg láthatatlanul – villog.

Az Acer Aspire 7 (A717-72G) későbbi bővítését két szerelőnyílás segítségével lehet megoldani. Az egyiken keresztül a memória bővíthető, a másik pedig a HDD-hez ad hozzáférést. Bár a tesztgépben csak 8 GB RAM van, az Acer a kétcsatornás működést előtérbe helyezve két darab 4 GB-os modult épített be: a bővítésnél figyelembe kell venni, hogy nincsen szabad slot. A HDD cseréje tiszta sor; emellett még azt érdemes tudni, hogy a gépbe SSD-t is be lehet építeni, de az SSD foglalata csak a teljes hátlap leszerelésével hozzáférhető.

A tesztelést ezúttal is Windows 10-zel végeztük, azonban az Acertől a gép Linuxszal érkezik. Akinek a Linux nem megfelelő, az természetesen feltelepítheti a Windowst is, hiszen az ehhez szükséges illesztőprogramok mind letölthetők a gyártó honlapjáról.

Billentyűzet és tapipad

A kor követelményeinek megfelelően szigetes kialakítású (chiclet) gombokat kapunk, magyar kiosztással természetesen (a fotókon szereplő tesztgép ne tévesszen meg senkit, a gyári minták gyakran érkeznek angol klaviatúrával). A 17,3 colos kijelző alá bőven elfért még a numerikus részleg is, persze ahogyan az lenni szokott, a fő részleg összességében minimális mértékben (kb 1,5 cm-rel) kisebb, mint egy teljes méretű klaviatúra. A fő gombok felülete enyhén ívelt, ami növeli a komfortszintet, míg a funkciógombok és a numerikus részleg billentyűi teljesen egyenesek. Szerencsére a billentyűzet középső része gépelés közben szinte egyáltalán nem süllyed be, és elégedettek lehetünk a leütési úttal és a leütések visszajelzésével is; a gépelési élmény összességében nagyon jó – csak a kis helyre összezsugorított kurzormozgatók rontják le az összképet. Van háttérvilágítás is, amelynek fényerőssége azonban nem szabályozható.

Az Acer az utóbbi időben szinte minden gépére ugyanazt a hatalmas tapipadot szereli, és mivel ez egy nagyon jól működő kütyü, ennek csak örülni tudunk. Egészen pontosan 10,5×8 cm-es a felület, így a kijelzőt minden irányban kényelmesen „át tudjuk fogni” vele. Enyhén süllyesztett a tapipad, így a széleit egyértelműen érezni, viszont érthetetlen módon balra tolták a felületet, annál sokkal jobban, mint ahogyan azt a numerikus részleg használata indokolta volna. Az uralkodó trendeknek megfelelően a gombok ugyanakkor nincsenek leválasztva. A tapipad az elsődleges kattintást bárhol tudja érzékelni (a nyomáshoz szükséges erő pont megfelelő), és természetesen felismeri a Windows 10-ben támogatott gesztusokat is.

Az Aspire 7 (A717) érdekessége, hogy ujjlenyomat-olvasót is tartalmaz, amit szintén a tapipadban rejtettek el; az érzékelő a bal felső sarokban kapott helyet. A Windows Hello funkcióval is kompatibilis modul és a TPM 2.0 chip segítségéve a gép adatait folyamatosan biztonságban tudhatjuk úgy, hogy közben a kényelem oltárán sem kell feláldoznunk cserébe semmit.

»2 - Használat közben és összegzés
Címkék
Hozzászólások