Huawei P40 Pro okostelefon teszt

Külső

A Huawei évek óta már nem a piac után megy, hanem sok szempontból húzza maga után az egész iparágat. Többször leírtuk már, de valószínűleg még többször fogjuk: az, hogy ma a telefonok többségének hátulján kettő vagy több kamera csücsül, az bizony a Huaweinek köszönhető. Ugyan a P9-re nem zoom vagy nagylátószögű másodlagos kamera, hanem egy monokróm szenzor került, mégis ezzel a telefonal sikerült megvillantani, hogy mennyi lehetőség rejlik a dupla optikás megoldásokban. A fotós téma annyira bejött a vállalatnak, hogy innentől kezdve szinte minden évre jutott valamilyen nagyobb, a kamerát érintő fejlesztés, köztük rengeteg olyan is, amit először a Huawei alkalmazott az egész világon. A P40 Pro sem kivétel – de ne szaladjuk ennyire előre, előbb nézzük meg, hogy fest a telefon kívülről.

A csúcskategóriában évek óta a két oldalt ívelt kijelző a menő (leszámítva a tömegterméknek semmiképp sem számító kihajtható és összehajtható telefonokat), ezért aztán cseppet sem meglepő, hogy a P40 Pro hangsúlyos kijelzője is ezzel a trükkel készül. A dologban azonban egy kis csavar is van, mert az előlapi üveg nemcsak két oldalt, hanem fent és lent is rálóg az oldalsó keretre. Az persze bekapcsolás előtt nem látszik, hogy maga az OLED-panel viszont továbbra is csak két oldalt lóg le valamelyest. De ez jól is van így! A Huawei szerencsére tanult a Mate 30 Pro esetében elkövetetett, a dizájnt érintő baklövésekből is, így az íveltség sokkal enyhébb a P40 Pro esetében.

Fentebb írtuk, hogy a kijelző hangsúlyos, és az tényleg így van: az előlap gyakorlatilag a teljes felületet elfoglalja. A látvány csillagos ötös, de hogy az örömünk ne legyen teljes, a Huawei azért hozzányúlt egy kicsit a dolgokhoz. Egészen pontosan a szenzorszigethez, amely miatt a kínai gyártót többször is példaként hoztuk fel: lám-lám, azért lehet ezt is „relatív jól” csinálni. Nos, a P30 Pro középre helyezett szigetecskéje sajnos a múlté, helyette a bal sarokba költözött egy kapszula alakú sziget két kamerával és némi infrás rásegítéssel (ennyi mindenre a flott arcfelismerés miatt van szükség). Kár, hogy a kivágás nagyjából az értesítési sáv harmadát elfoglalja… A dizájn oltárán ráadásul feláldozták a rendes hangszórókat és az értesítési LED-et is a mérnökök – szerencsére előbbit a kijelző rezegtetésén alapuló megoldás tökéletesen helyettesíti, utóbbi kiváltására pedig remek programok vannak a Play Store áruházban.

Az oldalsó keret fémből készült, de a kevésbé elegáns fényes befejezést kapta. A keret jobb oldalon a hangerőszabályzót és a bekapcsoló gombot, fent az infra portot, lent a SIM-tálcát, az USB-C csatlakozót és a mikrofont valamit a kihangosító hangszóróját tartalmazza. A jack dugót nem mi felejtettük ki a felsorolásból, hanem egész egyszerűen nincs.

A hátlapon teljesen egyértelmű, hogy a kamerasziget vonzza magára a tekintetet. A sziget nemcsak nagy, hanem rendesen ki is emelkedik a hátlap síkjából. Ez csak azért gond, mert az asztalra letett telefon nyomkodás közben nagyon könnyen billeg.

A telefon 158,2×72,6×9 mm-es, vagyis szinte pontosan ugyanakkora, mint elődje volt – tömege pedig 209 gramm. A Huawei P40 Pro borítása természetesen víz- és porálló, az IP68-as szabvány kritériumai szerint.

Hardver

Hardver fronton nagy meglepetés nincs, ugyanaz a vas működik a telefonban, mint ami a Mate 30 Próba is került. Ezen tényleg nem kell csodálkozni: a Huawei évek óta úgy csinálja, hogy a Mate sorozat teljesítményben lép előre, a P széria pedig a fotózás terén villant újat. A rendszerchip tehát a Kirin 990, amely minden szempontból magasra teszi a lécet; főleg, hogy a Mate 30 Próhoz képest azért mégis akad itt egy változás. Mégpedig az, hogy a P40-ből már csak 5G-s változat készül. Az SoC nyolcmagos, 2×2 db 2,86 illetve 2,36 GHz-es Cortex-A76-os és 4 db 1,95 GHz-es Cortex-A55-ös maggal. Nem érheti szó a ház elejét a Mali-G76 MP16 miatt sem, a mesterséges intelligencia „alá” pedig immáron három mag került. A 8 GB RAM viszont nem sok: a riválisok modelljei között legalábbis több olyan van, amely ennél több memóriát kínál. A 256 GB-os belső tárhely viszont bőven elég. A SIM-tálca két Nano-SIM-et vagy egy Nano-SIM-et és egy vele azonos fizikai méretű Nano Memory kártyát tud fogadni, emellett van lehetőség eSIM használatára is, ami idehaza egyelőre csak a Telekom ügyfeleinek jelenthet pluszt.

A kommunikációs adaptereknél sincs ok panaszra, az 5G mellett van 1,6 Gbps-os LTE, ac-s WiFi, Bluetooth 5.1 és GPS (GLONASS, BDS, GALILEO és QZSS támogatással). Alap továbbá az NFC is, az USB-C csatoló pedig 3.1-es szabvány szerint kommunikál, villámgyorsan.

Kijelző

A kijelző egészen minimális mértékben nőni tudott (6,47-ről 6,58 colra), ami nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy a telefon alapterülete gyakorlatilag nem változott. Az OLED-panel 1200×2640 pixeles felbontás mellett 19,8:1-es képarányt nyújt. Részletessége bőven „retina” feletti. A panel HDR-képes, frissítési frekvenciája pedig legfeljebb 90 Hz lehet. Az érdekesnek tűnő választás mögött egész egyszerűen annyi áll, hogy a Huawei P40 Pro – legalábbis a gyártó saját bevallása szerint – 90 Hz-es panellel (szinte) ugyanazt az üzemidőt képes hozni, mint amit 60 Hz-es panellel tudna, ellenben a 120 Hz-nek ezen a téren már komoly következményei lennének.

Ez azt jelenti, hogy az animációk szebben jelennek meg a telefonon, mint egy tavalyi mobilon, de nem annyira szépen, mint a Galaxy S20 sorozat tagjainak kijelzőin, amelyek másodpercenként akár 120 alkalommal is tudnak frissülni. A panel legnagyobb fényereje 450 nit, automatikus módban pedig legfeljebb 600 nit. Nem csúcsot döngető értékek, de teljesen rendben vannak.

Akku

Az energiát egy 4200 mAh-s Li-Po telep biztosítja, ezzel a telefon egynapos üzemidőre képes; amit úgy értsünk, hogy egy nap alatt szinte lehetetlen lemeríteni, de az azért necces, hogy a második nap végéig kibírja-e. Szerencsére a töltés gyors is lehet: vezetékes töltésél 40, vezeték nélküli töltésnél pedig 27 watt a csúcsteljesítmény. A Huawei a dobozba a 40 wattos töltőfejet tette (ami 30 perc alatt 70 százalékra tudja felhúzni a mobilt, 61 perc alatt pedig teljesen feltölti), ezért mindenképpen dicséretet érdemel, a vezeték nélküli töltés extrája pedig az, hogy fordított irányban is működik.