Használat közben
A legutoljára nálunk járt Acer Swift 5-ös gépnek és mostani tesztünk alanyának vannak közös jellemzői hardver tekintetében is. Itt van rögtön mindjárt a processzor: a Core i7-1065G7 az ultrabook kategóriában a legerősebb választást jelenti, de azért tegyük hozzá azt is, hogy ár/érték arány alapján nem feltétlenül a legjobbat (helló Core i5-1035G1). Tény ugyanakkor, hogy 16 GB-os verzió egyelőre csak i7-es processzorral van, tehát ha másért nem, ezért mindenképpen megéri ezt a modellt választani. A 8 GB RAM sem kevés persze, de ha később rájövünk, hogy még több kellett volna, akkor már nincs mit tenni, mert a RAM alaplapra forrasztott, tehát nem bővíthető. A tízedik generációs Ice Lake CPU friss fejlesztés, 10 nm-es csíkszélességgel készül és a HT miatt az OS felé nyolcmagosnak mutatja magát. Alapórajele 1,3 GHz, amely terheléstől és feladattól függően akár 3,9 GHz is lehet – igaz, ilyenkor csak egy mag működik. A gépben – amint pár mondattal korábban már említettük – 16 GB RAM található, dedikált videokártya pedig nincs. Ez egy ultrabook esetében igazából sosem hátrány, hiszen ha építenek is be külön GPU-t a gyártók, az sosem olyan erős, hogy a legújabb játékokkal vagy profi tervezőprogramokkal is gond nélkül megbirkózzon. Az integrált grafikus meg pedig lassú ugyan, de legalább energiatakarékos.
A vas általános használat során maradéktalanul kiszolgálja az igényeket; a kijelző is van elég jó ahhoz, hogy a masinát komolyabb képszerkesztésre használjuk. A videoszerkesztés sem tabu, bár itt azért a dedikált GPU masszív előnyt jelenthetne.
A processzor hőkerete 15 watt (de konfigurálható 7,5 és 25 watt között, ha szükséges); a hűtésről pedig aktív megoldás gondoskodik. A ventilátor alapesetben csendes (van, amikor teljesen le is áll), ha azonban néhány percnél tovább terheljük a processzort, akkor rögtön hallatja a hangját. A hangszínből is adódóan szerencsére ilyenkor sem vészes a zaj, amit produkál. Viszont a hatékonyságot jól mutatja, hogy a gép soha nem lesz forró; a legjobban az alsó része melegszik fel, de a Swift 5 sosem lesz annyira meleg, hogy ne lehessen akár ölbe véve is használni.
A maximális órajelet természetesen csak minimális ideig tartja a CPU, ezt követően pedig szépen lassan elkezd csökkeni a tempó, és az órajel 2 GHz alá is benéz.
Az adattároló egy NVMe SSD, amely elég gyors: írásnál 1012 MB/s-os, olvasásnál pedig 1492 MB/s-os tempóra képes. Vannak ennél gyorsabb meghajtók is a piacon, de azok előnye gyakorlati felhasználás során csak minimális mértékben érződik.
A kijelző, ahogyan korábban említettük, nagyon komoly grafikus munkára nem alkalmas, de a gyári színhelyessége elég jó, így fotókat retusálni azért többé-kevésbé lehet vele. A panel most már elég fényes ahhoz, hogy kültéren is lehessen használni – ehhez ráadásul az is nagymértékben hozzájárul, hogy a kijelző matt felületű. Utóbbi nem ritka, azonban az, hogy az Acer mindezt érintőképernyővel hozza, már cseppet sem gyakori.
Billentyűzet, tapipad
Az Acer Swift 5 csaknem teljes méretű klaviatúrát kapott; ahogyan az lenni szokott, a „q” és az „ú” gombok közötti távolság mindössze egy fél billentyűnyivel keskenyebb, mint egy asztali billentyűzet esetében. A gombok leütési útja rövid, a nyomáspont pedig puha, de összességében gyorsan megszokható a klaviatúra működése, így pár nap gyakorlást követően a hosszabb szövegekkel sem lesz gond. Az „F sort” a gyorsgombokkal kombinálták és a kurzormozgatók magassága is fele a többi gomb magasságának – ráadásul a 2×3-as szigetbe a PgUp és PgDn gombok is bekerültek. Ez nem a legkényelmesebb verzió, ha pedig mindent egyben nézünk, akkor kirajzolódik, hogy a Swift 5 billentyűzete bizony csak átlagos.
Van viszont háttérvilágítás; a borostyán színű fény erőssége két lépcsőben állítható, a LED-ek pedig a sötétben természetesen automatikusan bekapcsolnak.
A klaviatúra alatt, jobb oldalt találjuk az ujjlenyomat-olvasót, amely a telefonokéhoz hasonló, érintős megoldás. Természetesen támogatja a Windows Hellót, így nemcsak feloldani lehet vele a gépet, hanem egyből belépni is a rendszerbe. A szenzor gyors és pontos is.
A hatalmas méretű tapipadot már megszokhattuk az Acertől; igazából ez a kütyü nem hagy túl sok területet a fejlesztésre, így sok újdonságot nem tudunk mondani vele kapcsolatban. Rendben teszi a dolgát, ennél több pedig nem is igazán kell. Gombok nincsenek rajta, de a szokásos módon az alsó részt két részre osztva balra az elsődleges, jobbra pedig a másodlagos kattintást kapjuk – illetve működik az is természetesen, hogy ezekhez a parancsokhoz a tapipadot bárhol egy vagy két ujjal nyomjuk meg. A felület emellett a görgetés funkciót, a csíptetős nagyítást és még néhány, a Windowsban megtalálható gesztusvezérlést is támogat.
