Használat közben
Az Intel Core i5-1035G1 10 nm-es csíkszélességgel készül, így nem melegszik túlságosan annak ellenére sem, hogy négy magot tartalmaz (a Windows a HT miatt nyolc magot lát). Az alapórajel 1 GHz, Turbó módban pedig legfeljebb 3,6 GHz lehet a sebesség. A négy mag általános felhasználásra és komolyabb feladatokra is elég, akár fényképet szerkeszteni vagy rövidebb videókat vágni is lehet a géppel. Szűk keresztmetszetnek inkább a RAM bizonyulhat, a 8 GB ma már könnyen elfogy, főleg akkor ha az ember szeret egyszerre rengeteg fület megnyitni a böngészőben.
A grafikus chip ugyanakkor nem túl gyors, ha nagyobb 3D-s teljesítményre van szükség, akkor érdemes lehet olyan modellt választani, amelyben dedikált GPU is van – az Acer NVIDIA MX vezérlőt ad a gép mellé. A tesztelt konfigurációt a játék nemcsak a gyenge GPU miatt nem lehetséges, hanem azért sem, mert a grafikus vezérlőnek a sztendertől eltérő felbontás miatt jóval több pixellel kellene boldogulnia – és akkor azt még nem is említettük, hogy az élményt az is rontja, hogy a játékokat 16:9-es kijelzőre optimalizálják, így a 3:2-es képarány finoman szólva sem a legjobb választást számukra.
Az SSD viszont kellően gyors, lévén hogy az Acer végre ebben a szériában is NVMe modellt választott.
A gép hűtési rendszere elég hatékony ahhoz, hogy normál használat esetén megbirkózzon a processzor által termelt hővel – gyakorlatilag teljesen hangtalanul. Természetesen a 15 wattos hőkeret akkor viszont már szűk keresztmetszet, ha a terhelés huzamosabb ideig 100%-os. Ebben az esetben a processzor az órajel csökkentésével tudja szabályozni a fogyasztást, ami alacsonyabb teljesítményt eredményez. Maga a processzor 80 fok körüli hőmérséklet melegszik egyébként ilyenkor, de a gépház nem melegszik fel túlságosan, így a notit simán lehet ölben használni ilyenkor is.
Ha játékokra nem is megfelelő a gép és a kijelző, a 3:2-es képarány munkára és internetezésre tökéletes: nagyobb a hasznos felület, jobban el lehet férni rajta. Ebből adódóan a filmnézés megintcsak olyan dolog, amire a notebook nem optimális, azonban mozizni már nemcsak a kijelző miatt, hanem a gyatra hangszórók miatt sem érdemes a géppel (bár a hangon fülhallgatóval lehet segíteni).
Billentyűzet, tapipad
A nagy méretnek (alapterületnek) elvileg az az előnye is megvan, hogy a kijelző alá befér a teljes méretű klaviatúra. Nos ebben nincs is hiba, ennek ellenére a gépelés élmény csak közepes, mert a szigetes elrendezésű gombok a kívánatosnál sokkal puhábbak, a nyomáspont pedig nagyon korán kapcsol. Ebből adódóan hibázni nem nagyon lehet, a klaviatúra kíméletlenül bünteti azt, aki kicsit is határozatlanul nyomogatja a billentyűket. Nem lehetetlen persze megszokni a billentyűzetet, de ha a cél hosszabb szövegek gépelése, akkor a piacon vannak sokkal jobb notik is a célra, mint az Acer Swift 3. Kár, mert ezt leszámítva nem lenne gond a klaviatúrával, a gombok magyar kiosztással rendelkeznek és nincsenek összenyomva sem (kivéve persze az F sort és a kurzormozgatókat).
A puha járású gombok mellett még két dologba azért bele lehet kötni: a bekapcsoló gomb a jobb felső sarokban van, ami talán a legszerencsétlenebb hely, ahova ez a billentyű kerülhet. Főleg, ha valaki nemcsak a notebookal, hanem rendes asztali géppel (és annak billentyűzetével) is dolgozik. A másik pedig az, hogy bár a sötétben való gépelést a gombok háttérvilágítása is segíti, ez fehér színű, ami olyankor, amikor nincs sötét, de a fény már bekapcsol, szépen belesimul a fémszínbe, gyakorlatilag eltüntetve ezzel a feliratokat.
A tapipad viszont teljesen rendben van; a hatalmas méretű felület kellően érzékeny és pontos, emellett jól kezeli a gesztusokat is. Gombok külön nincsenek rajta, de a szokásos módon az alsó részt két részre osztva balra az elsődleges, jobbra pedig a másodlagos kattintást kapjuk – illetve működik az is természetesen, hogy ezekhez a parancsokhoz a tapipadot bárhol egy vagy két ujjal nyomjuk meg. Az előd modellnél ez nem működött, szerencsére a 9,9 mm-es vastagságba már ez a funkció is belefért.
Végül pedig érdemes megemlíteni azt is, hogy az Acer ujjlenyomat-olvasót is épített a gépbe, amely ráadásul nem is a „lehúzús” megoldás, hanem a telefonokról ismert érintős verzió. A billentyűzet jobb alsó sarka alatt elhelyezett modul természetesen a Windows Hello rendszerrel is kompatibilis.
