- 2020. november 25., 16:00
A Huawei FreeBuds Pro elég sokra viheti, mint a csúcskategória jelenleg legjobb ár/érték arányú szereplője.
Hirdetés

Értékelés

Huawei FreeBuds Pro
Előnyök

• remek hangminőség
• aktív zajszűrés
• prémium minőség
• vezeték nélkül is tölthető

Hátrányok

• nincs IP besorolás
• iOS csak részben támogatott
• nincs Google Assistant
• közepes üzemidő

A Freebuds Pro a csúcskategória egyik legolcsóbb teljesen vezeték nélkül működő fülhallgatója, de képességeit elsősorban androidos telefonnal lehet kihasználni. A hangminőség tekintetében a Huawei kihozott mindent, amit a Bluetooth technológiából lehet, jól működik az aktív zajszűrés is, viszont az üzemidő még mindig csak közepes, a vízállóság hiánya pedig sokak szemében lehet hátrány.

A Huawei FreeBuds 3i ára kb. 70 ezer forint.

Még nem tudni, hogy az amerikai elnökválasztás eredménye befolyással lesz-e a Huawei jövőjére nézve (a tippünk az, hogy igen), egyelőre azonban a helyzet úgy fest, hogy a kínai vállalat, ha túl szeretne élni, akkor a végfelhasználói kínálatban elsősorban nem a telefonokra, hanem a kiegészítőkre kell koncentrálnia. Nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban a Huawei ontja magából az okosórákat és a fülhallgatókat is. Mostani teszünk alanya, a FreeBuds Pro ez utóbbi kategóriába tartozik, azon belül is a teljesen vezetékmentes megoldásokat táborát népesíti.

Dizájn

A Bluetooth technológia fejlődésének hála ma már a vezetékmentes megoldások is elég jól meg tudják közelíteni azt az élményt, mint amit egy vezetékes fülhallgatóval el lehet érni. Nyilván vannak különbségek, de ha elfogadjuk, hogy a többség főleg utcán vagy sportolás közben használja a fülhallgatókat, nem pedig otthon, akkor ezek a különbségek nem vagy csak alig érzékelhetők. A BT-s fülhallgatók kategóriáján belül is elsősorban azok a fülhallgatók hódítanak, amelyek teljesen vezetékmentesek, azaz „drót” nemcsak a füles és a telefon, hanem a két hangszóró között sincsen. Ebben a szegmensben mindenki az Apple-féle AirPods Prót tartja etalonnak – persze nem feltétlenül a hangminőség, sokkal inkább a név, az árcímke és a hype miatt. A Huawei FreeBuds Pro házon belül jelenleg a csúcsot képviseli, a kérdés az, hogy vajon a teljes mezőnyben is megállja-e a helyét.

A külsőn első ránézésre semmi nem múlik: a FreeBuds Pro egy kagyló formájú, fényes fekete dobozba került, amely szokás szerint nemcsak a tárolásra, hanem a töltésre is szolgál. Maga a doboz is rendelkezik saját akkuval, így akkor is tudja tölteni a fülhallgatókat, ha éppen úton vagyunk. A tokot USB-C csatlakozóval látták el, a dobozban pedig a töltéshez szükséges kábel is helyet kapott – töltőfej viszont nincs, de ezt nem is tartjuk szükségesnek, elvégre egy számítógépes port is tökéletesen megteszi. Extra funkció, hogy a doboz vezeték nélküli is tölthető, így ha megszorultunk, és a mobilunk képes rá, akár ilyen módon is „etethetjük”. Ha már a csomagolásnál tartunk: a kábel mellett két extra szilikon párna szettet kapunk, hogy a füles mindenki testi adottságaihoz igazodni tudjon.

A Huawei FreeBuds Pro fekete, ezüst és fehér színben is elérhető – hozzánk előbbi változat érkezett. A fülhallgató pálcikás kialakítású, vagyis hosszúkás akkumulátorral látták el. A lefelé irányuló pálcikák persze nemcsak az akkut tartalmazzák, hanem az antennákat is. A fülhallgatók hallójáratos kialakításúak, és simán csal a szilikonpárnák tartják a helyükön a néhány (6) grammos apróságokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy a stabilitás miatt nem kell aggódni, a fülesek nem esnek ki egy tempósabb edzés során sem (legyen szó akár konditeremről, akár futásról vagy bármi másról).

A dizájn összességében nem rossz, de azért bele lehet kötni pár apróságba és van itt egy nagyobb baki is. Az apróságokat tudjuk is le gyorsan: a pálcika vastag, így a gerenda elnevezés találóbb lenne, a fényes bevonat pedig gyűjti az ujjlenyomatokat. A fülhallgatóknak nincs rendes fogása sem: amíg rá nem jövünk a trükkre, addig hihetetlen nehéz kiszedni őket a dobozból. A megoldásra végül több nap alatt jöttünk rá: nem megfogni kell a fülhallgatókat, hanem középen kell benyúlni „alájuk”, és úgy kiemelni őket. Cserébe a viselés tényleg kényelmes, és a fülhallgató már passzív módon is nagyon jól szűri a környezeti zajokat. A legnagyobb hiba szerintünk a vízállóság hiánya, de legalábbis a specifikáció nem tartalmaz semmi utalást arra, hogy víz- és por ellen bármilyen védettséget élvezne a kütyü.

Használat közben

Arról fentebb már írtunk, hogy nehéz kiszedni a FreeBuds Prót a dobozból – pedig erre a műveletre gyakran lesz szükség, mert a nagyméretű pálcikák ellenére az üzemidő legfeljebb csak erős közepes: normál módban töltésenként 6, aktív zajszűrés mellett viszont csak 3,5 órányi zenehallgatásra számíthatunk. Ha telefonálunk, akkor pedig még rosszabb a helyzet: a fülhallgató 2-3 óra aktív beszélgetést követően megadja magát. Cserébe a töltés gyors: 30 perc alatt teljesen feltölthetjük a füleseket, vagy 5 perc után 2 órányi üzemidőhöz juthatunk. A tok három teljes feltöltésre ad lehetőséget (1 órányi vezetékes vagy 2 órányi vezetékmentes töltést követően), így a teljes játékidő valahol 24-25 óra környékén alakul.

Ahogyan az a kategóriában megszokott, a két fülhallgatóra érintőgombok kerültek, azonban a gombok nem a fülhallgatón, hanem a pálcika előre néző oldalán vannak, és simítani vagy „szorítani” kell őket. Utóbbi praktikusan azt jelenti, hogy a szárat két ujjal összecsípjük. Viszont a visszajelzés jó, a csíptetést pedig pontosan olyan hang kíséri, mintha tényleg megnyomtunk volna egy gombot. Ezzel a mozdulattal az üzemmódok (normál, ANC, környezeti hangok) között és a számok között válthatunk vagy elindíthatjuk a zenelejátszást, felfelé vagy lefelé simítással pedig változtathatjuk a hangerőt. A gombok használatát az AI Life alkalmazás segítségével lehet testreszabni, de az appal kikapcsolhatjuk a viselésérzékelést is: alapesetben a kütyü ugyanis lekapcsol (és a zenelejátszást is megállítja), ha kivesszük a fülünkből. Apró szépséghiba, hogy az AI Life legfrissebb verziója a Play Store-ban nem elérhető, azt mindenképpen a Huawei saját alkalmazásboltjából kell letölteni. Illetve – mint a korábban megjelenti Huawei füleseknél is – itt van még hátránynak az is, hogy a gombok testreszabása csak Androidon megoldható. iOS alatt nem. A beállításokat viszont a FreeBuds Pro maga tárolja, így beállítás után annak nincs akadálya, hogy iPhone-nal párosítsuk a fülest.

Ide kapcsolódik, hogy a fülhallgató mindkét egysége működik önállóan is, ha valamiért csak az egyik fülünkkel szeretnénk azt használni; beleértve a headset funkciót is.

A FreeBuds Pro emellett támogatja a multi csatlakozást, vagyis egyszerre két eszközzel is párosíthatjuk, amelyek között egyetlen érintéssel válthatunk – bekapcsoláskor pedig mindig az utoljára használt készülékhez csatlakozik a kütyü. A Bluetooth 5.2 ellenére a hatótávolság nem annyira jó: nyilván nem lesz gond a zsebbe rakott telefonnal, azonban lerakott telefon mellett nem biztos, hogy az egész lakást be tudjuk járni úgy, hogy mindenhol legyen vétel.

Kompromisszumot még egy dologban kell kötni: nyilvánvaló okokból nem támogatott a Google Assistant szolgáltatás.

Hangminőség

Ami a belső tartalmat illeti: a legfontosabb paraméter talán a 11 mm-es drájver, amely a bedugós füleseknél a spektrum nagyobb felén található. Minél nagyobb a drájver, annál jobb hangminőségre számíthatunk, hiszen a méret itt igenis számít (de azért itt sem minden). Főleg, ha dinamikus, telt basszust is szeretnénk. A mély hangok képzését a drájver mellett a hallójáratos kialakítás is segíti, és ez, mint fentebb már említettük, a FreeBuds Pro esetében pipa.

Az elektronika sem rossz, de – papíron legalábbis – nem kiemelkedő. A1 chip van, azonban AptX-támogatás nincs, helyette be kell érnünk a BT specifikációban szereplő SBC illetve AAC támogatással. Az AptX kicsit hiányzik, de itt megint vissza kell kanyarodnunk oda, hogy aki kültéren használja a FreeBuds Prót, annak ez a dolog nem lesz zavaró. Illetve még arra is, hogy aki pedig a tökéletes hangminőségre vágyik, az eleve nem vezetékmentes fülhallgatóban gondolkodik.

Összességében a hangzás kiegyensúlyozott: a mélyek és a magasak is a helyükön vannak, a basszus EQ nélkül is telt, a maximális hangerő pedig több, mint szükséges. Tulajdonképpen mindegy, hogy bum-bum zene vagy klasszikus szól, csalódni nem fogunk, az teljesen biztos: érezhetően többet Bluetooth segítségével jelenleg nem igazán lehet nyújtani. Azért lenne itt egy dolog: az aptX hiánya. Ami elsősorban nem a hangminőség miatt lenne fontos, hanem az alacsony késleltetés miatt: zenehallgatásnál és beszélgetésnél ez kevésbé zavaró, de filmnézésnél muszáj kompenzálni. A Kodiban mi a kép 4-500 ms körüli késleltetésével tudtuk szinkronba hozni a kép- és hangsávot a filmeknél.

Az ANC, vagyis az aktív zajszűrés rendben teszi a dolgát, de egyelőre nem annyira kifinomult mind mondjuk a Sony vagy a Sennheiser egyes modelljei. Ugyanakkor tény, hogy a passzív zajszűrés is elég jól működik; összességében a megszokott eredményt kapjuk: az autók hangját vagy egy repülőgép hajtóművét nagyon jól tompítja az algoritmus, de a magasabb frekvenciás hangokat (beszéd, vagy az autóknál maradva a kerekek gördülési zaja) nem szűri annyira hatékonyan. Az ANC ellentéte a környezeti üzemmód, amikor is a kütyü éppen, hogy bekeveri a fülünkre a környező hangokat. A Huawei itt jól teljesít, a beengedett hangok térben megfelelően szólnak (gyakori hiba a csőhatás, amit szerencsére sikerült elkerülni).

Az AI Life segítségével a zajszűrés mértékét is finomhangolhatjuk; a legérdekesebb opció a Dynamic, azaz dinamikus beállítás, amikor is a fülhallgató a környezeti zajos töménysége alapján folyamatosan az aktuális helyzethez igazítja a zajszűrés agresszivitását, megelőzve ezzel például az olyan mellékhatásokat, minthogy egy teljesen csendes szobában a dinamikatartomány a kelleténél jobban összenyomódjék.

Címkék
Hozzászólások