A Sony és a Panasonic közös sajtóközleményben jelentették be, hogy egyesítik erejüket OLED-panelek fejlesztése érdekében. A két vállalat elsődleges célja az, hogy olyan technológiát fejlesszenek ki, amely segítségével már a jövő évben beindulhat a nagyméretű, elsősorban tehát tévékben és nagyméretű kijelzőkben alkalmazható panelek sorozatgyártása. Mindkét gyártó rendelkezik már némi tapasztalattal a gyártást és a felhasználást illetően; a Sony korábban OLED-tévét dobott piacra, most pedig OLED-panellel szerelt monitorai kaphatók, míg a Panasonic az elmúlt években, annak ellenére, hogy sokat nem lehetett róla hallani, a nagyméretű panelek előállításához szükséges nyomtatás eljárással kísérletezett. Az együttműködésről egyébként már több, mint egy hónapja pletykálnak, ahogyan arról mi is beszámoltunk.
A tervek szerint a közös fejlesztés is a nyomtatási eljárás tökéletesítése felé tolódik majd el, így a gyártók a várakozásoknak megfelelően olcsón tudják majd a paneleket előállítani. Persze nagy kérdés, hogy a készülékek végfelhasználói áraiban ez mennyire fog majd megmutatkozni, mert kezdetben a technológia iránt biztos, hogy nem lesz túl nagy az érdeklődés, főleg, mert az OLED minden bizonnyal a japán gyártóknál is a felsőkategóriás, tehát drága modellekben jelenik majd meg először.
A Sony és a Panasonic összefogása, ha jobban belegondolunk, akkor egyébként teljesen szükségszerű volt. A Sony évek óta nem találja a helyét a tévék piacán, részesedése folyamatosan csökken, a jelenlegi 5-7 százalékos szint a vezetést biztos, hogy nem készteti mosolygásra. A Panasonic még ennél is kisebb szeletet tud kihasítani a tortából, részben azért mert a vállalat még tavaly is a plazma technológiát részesítette előnyben. Bár ez a képminőség szempontjából abszolút indokolt volt, és az lenne ma is, a konkurens gyártók, főleg a Samsung és az LG szépen lassan elérték, hogy a felhasználók, főleg a nagy fogyasztás miatt, elforduljanak a plazmatévéktől. Ráadásul a 60-80 colos LCD-tévék megjelenésével a plazmatévék képméretbeli előnye is odaveszett, és azzal, hogy a Panasonic szinte teljesen kivezette a 2D-s tévéket, a technológia árelőnye is szertefoszlott. Röviden összefoglalva tehát a Panasonicnak is szüksége van egy olyan technológiára, amely helyettesítheti a plazmát – az OLED pedig tökéletesen alkalmas lehet erre a szerepre, főleg akkor, ha a bevezetés magas marketingköltségeit részben a korán lépő piaci szereplők, így a Samsung és az LG fogják megfizetni. Az OLED-tévék piaca realtív új, most még senki nem késett le, minden szereplő egyenlő esélyekkel indul – ugyanez két-három év múlva már nem biztos hogy így lesz.
A Sony és a Panasonic közös projektje természetesen nem jelenti azt, hogy a gyártók feladnák saját márkanevüket – erről oly annyira nincsen szó, hogy a jelenlegi álláspont szerint még az sem biztos, hogy a közös fejlesztésre egy új, közös tulajdonban lévő vállalatot hoznának létre. A jövőben tehát, bár a panelt közösen fejlesztik és gyártják majd, a Sony és a Panasonic is saját termékekkel fog megjelenni, amelyeket – egyebek között – a hozzáadott értékek (pl. okostévé funkciók, dizájn, garancia) is megkülönböztetnek majd egymástól.
