Ericsson prototípusok: mi fér az ablakba?

Az Ericsson standján több ötletet is láttunk arra, hogy az ablakok üvegfelületét mire lehet(ne) felhasználni.

A megoldásokban közös, hogy mindegyik hagyományos ablaküvegen alapszik, amire az Ericsson vagy valamelyik fejlesztő partnere valamilyen speciális réteget vitt fel, hogy az üvegfelület extra funkciókat kapjon.

Az egyik legtriviálisabb megoldás egy antenna integrálásra – ez sem az ablak átlátszóságát sem a gyártási költségeket nem befolyásolja jelentősen. Az antennát bármilyen antennaként lehet használni, így működhet akár WiFi hotspotként is. Hatótávolsága nagyjából 10-15 méter, arra tehát bőven elegendő, hogy otthon a kertben (a ház közelében) is biztosítsuk a WiFi elérést. Az Ericsson természetesen azért ennél tovább is gondolta a koncepciót: az antenna alkalmas lehet például épületen belüli navigációra, de működhet riasztóként is. Sőt, emellett a technológia elvileg akár életeket is menthet, egy tűz esetén például a csatlakozott eszközök jellegének és mozgásának elemzése után a tűzoltók könnyebben találhatják meg, hogy hol estek esetleg csapdába emberek.

Nagyobb fantázia kellett a Blinder megalkotásához, amely egy dimmelhető réteget visz fel az ablakra. A cél az, hogy a jövőben az ablakot teljesen átlátszóvá lehessen tenni, de ugyanúgy teljesen „fújt” hatást is el lehessen érni – hasonló, elsötétíthető ablakok, amelyek LCD-vel működnek, már most is léteznek, azonban az Ericsson szándékosan nem erre alapoz, mert valami olyan megoldást szeretne, amely amellett, hogy megszűnteti az átlátszóságot, a fényt azért beengedi a lakásba. A prototípus egyelőre rolóként jobb, mint ablakként, mert, ahogyan a videón is látszik, az átlátszóság még messze nem az igazi. Ha sikerül tökéletesíteni a technológiát, akkor az akár a légkondicionálók fogyasztásának csökkenéséhez is vezethet, mert nem átlátszó módban a meleg (egy része) is a lakáson kívül marad.

Az ablak további funkciója, hogy interaktív táblaként is működik; amit ráírunk, azt képes elküldeni okostelefonra.

Az interaktív változat egy infrás érzékelővel egészíti ki az ablakot, amely így egy érintésérzékeny felületté változik – a felületén mondjuk kapcsolókat helyezhetünk el.

A napelemként szolgáló megoldás nem új ötlet, de az Ericsson egészen jó, 10 százalék körüli hatékonyságot ért el, igaz, ehhez alacsony fényáteresztő képesség párosul. A vállalat ugyanakkor rendelkezik egy jobb fényáteresztő képességgel bíró, de cserébe csak 5 százalékos hatékonyságú változattal is – viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a napelemet nem az Ericsson gyártja.

A technológiában rövid távon az lehet a fantázia, hogy az ablakba integrált más okos megoldások működéséhez szükséges energiát a napelemmel lehet megtermelni, hosszú távon viszont igazi közösségi elektromos hálózat építhető ki, amennyiben a Power Grid koncepció megvalósul és területi alapon kiegyensúlyozhatóvá válik a megtermelt energia elosztása, vagyis, ha az áramot nemcsak ott lehet felhasználni, ahol azt megtermelik. Hogy tudjuk, miben érdemes gondolkodni: a koncepció elméletben akár egész Európára is kiterjeszthető, az elektromos hálózatok összekapcsolása ugyanis nem ütközik fizikai és technológiai akadályokba.

Az utolsó demózott üvegfelület az előzőek ellentéte: a buta, vagy legalábbis a szobát butává tévő felületről van szó, amely az átlátszóságot részben megtartva le tudja árnyékolni a helyiséget. Erre főleg olyan környezetben lehet szükség, ahol sok a zavart okozó vagy okozni képes WiFi vagy más technológiát használó vezetékes hálózat.

Az Ericsson a bemutatott technológiákkal egyelőre csak kísérletezik, de azért úgy számol, hogy legfeljebb 5 éven belül az itt bemutatott megoldások egy része a hétköznapi emberek számára is elérhetvé válik.