- 2015. június 19., 17:46
Ugyanazt az anyagot használnák hozzá, amivel Edison először próbálkozott, csak sokkal tisztább formában.
Hirdetés

Edison az izzó kifejlesztésekor először szénszállal próbálkozott, végül a wolframnál állapodott meg. A grafén a szén tökéletes kapcsolatokkal rendelkező, egy síkba rendezett rácsa. A Columbia Egyetem (New York), Szöul és Dél-Korea egyetemeinek kutatói közösen fejlesztették ki azt a világító elemet, amely félvezetőkbe is jól integrálható: a grafénlámpát. Csodálatos, mennyire találó volt Edison első megérzése. A kutatók a grafént mikroszkopikus méretben két tartó közé feszítették, majd áramot vezettek át rajta, amely így felmelegedett, és izzani kezdett – hőmérséklete a nap hőmérsékletének a felét is elérte, így ezerszer forróbb, mintha azt közvetlenül a szilícium-szubsztrátra vitték volna fel. A grafén ugyanis ekkora méretben nem jó hővezető, ezért a tartók nem szenvedtek károsodást. Mi több, a grafénszálon meglepően kevés elektron áramoltatásával lehet látható fényt létrehozni – a kisméretű lámpa fénye szabad szemmel is látható, ráadásul különösen takarékos.

Ami érdekesebb hatás, az az, hogy a kutatók rájöttek arra, hogy az izzó grafén által kibocsájtott fény hullámhosszát a mögötte lévő szubsztráttól való távolsággal változtatni lehet, így a lámpák különböző színben is elkészíthetők. A csoport a gyártás méreteinek skálázhatóságát is bemutatta, eszerint egészen nagy, klasszikus lámpába illő grafénlámpát is létre lehet hozni. Az igazi áttörést nem csak ez jelenti, vele akár kémiai reakciók is katalizálhatók a kis területre irányítható magas hőmérséklet miatt. A kutatók most a lámpa kapcsolási idejét mérik, mert akár még az is lehet, hogy eszközük az optikai számítógépek egyik alapeleme lesz.

Címkék
Hozzászólások