- 2017. március 24., 13:03
A repülőgépeket a leszállást követően el kell navigálni a kijelölt álló helyre, ami sokszor nem egyszerű feladat.
Hirdetés

A nagyobb repülőtereken, főleg rossz látási viszonyok mellett jelenthet gondot a pilótáknak, hogy megtalálják a számukra kijelölt parkoló helyet és az oda vezető guruló utat. Leszállást követően a torony nemcsak az állóhelyet, hanem a megközelítés módját is megadja, mégpedig a guruló utak azonosítójával. A repülőtereken ezeket az utakat betűk (és opcionálisan számok) jelzik. A pilóták a guruló utak mellett lévő, sárga-fekete táblákon látják az információt: fekete alapon sárga betű jelzi azt az utat, amelyen a gép halad, sárga alapon fekete betű pedig a keresztező út azonosítóját mutatja. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, bár néha előfordul, hogy sokat kell gurulni, viszonylag nehéz eltévedni, a nagyobb reptereken viszont igazi útvesztővé alakulhat a „pálya”; akár még a tapasztalt, az adott helyen sokszor megforduló pilótáknak is, elég csak egy kis köd vagy szakadó eső. A repülésben a biztonság a legfontosabb, a repülőtereknek azonban figyelni kell arra is, hogy ne alakuljon ki forgalmi dugó, mert az jelentős késésekhez vezethet – az olyan repülőtereken, mint a londoni Heathrow, ahol a résidők szinte teljesen foglaltak, normál esetben 45 másodpercenként fel- és leszáll egy repülőgép.

A guruló utakon való tájékozódás rossz látási viszonyok között még nagyobb figyelmet igényel, és talán mondanunk sem kell, hogy milyen kritikus jelentősége van annak, hogy minden gép valójában is ott legyen, ahol a torony szerint lennie kéne. Nem egy katasztrófa történt már amiatt, hogy a pilóták elnézték az utat; 1977-ben a KLM és a Pan Am légitársaság Boeing 747-es gépei a tenerifei Los Rodeos repülőtéren részben kommunikációs hiba miatt ütköztek össze, a légi ipar halálos áldozatok száma alapján legsúlyosabb katasztrófáját eredményezve. A balesetben azonban nagy szerepet játszott az is, hogy a Pan Am gépe a köd miatt elvétette a számára kijelölt utat, nem kanyarodott le a futópályáról. Szintén a köd és az egyik pilóta hibája miatt ütközött össze két repülőgép a milánói Linate repülőtéren: egy kisgép pilótája eltévedt a ködben, így keresztezte egy éppen felszállni készülő McDonald-Douglas MD-87-es útját. Tajvanon pedig a Singapore Airlines Boeing 747-ese ütközött munkagépbe, amikor rossz kifutóról akart felszállni. Ez a három katasztrófa súlyos volt, szerencsére azért nem minden hiba végződik több száz ember halálával: a British Airways egyik Boeing 747-es gépének pilótája csak a vasmadarat amortizálta le, amikor Johannesburg repülőterén elvétette a guruló utat, és ennek következményeképpen a gép szárnyával letarolt egy épületet.

A repülőtereknek természetesen megvan a maga eszköze az ilyen jellegű hibák kiküszöbölésére: a fekete-sárga kockás „Follow-me” vagyis felvezető autó rossz látási viszonyok között és nagy forgalom esetén is segíthet a parkoló helyre vagy futópályára igyekvő repülőgépek irányításában. A közeljövőben azonban nem kizárt, hogy az autót okos világítás váltja majd le szerte a világon. A Repülőterek Nemzetközi Tanácsa foglakozott a témával, elsősorban a balesetek elkerülése valamint a gépmozgások felgyorsítása érdekében. Németországban már a frankfurti és a müncheni repülőtér világítása is intelligens: a guruló utak középvonalát jelző zöld fénysor pár hónapja már csak abban az irányban világít, amerre a repülőgépnek haladnia kell. Így a pilótáknak elvileg nem kell foglalkoznia az útjelzőkkel, és nincsen szükség felvezető autókra sem ahhoz, hogy a földön mozgásban lévő gépek a legrövidebb úton és a leggyorsabban jussanak el céljukhoz. A rendszer bevezetését követően most gyűjtötték össze a tapasztalatokat, és kiderült, hogy rossz időben harmadával, jó időben pedig nagyjából ötödével csökkent a gépek földet érése és megállása közötti idő. Ennél is fontosabb, hogy a hibás útválasztás teljesen eltűnt, és „dugó” is sokkal kevesebbszer alakult ki. Nem mellékesen a gurulás során elfogyasztott üzemanyag mennyisége is csökkent, 20-40 százalékkal. Ez ugyan nem tűnik soknak, de tekintettel arra, hogy egy Európán belüli út során a gép fogyasztásának 5 százalékát is kiteheti a guruláshoz elhasznált kerozin mennyisége, nem is elhanyagolható. Összességében megállapítható, hogy a rendszer kitűnően vizsgázott, így várható, hogy a jövőben a világ nagyobb repülőterei fokozatosan bevezetik majd a biztonság és a hatékonyság növelése érdekében.

Címkék