Az IoT forradalom még mindig előttünk áll, a gyártók viszont egyre másra jelentik be azokat a fejlesztéseket, amelyeket direkt azért készítettek, hogy megkönnyítsék ezen a területen a kütyük piacra dobását. Az IoT kategóriába, ahogyan arra a kategória neve is utal, olyan készülékek tartoznak,a amelyek hozzáférnek az internethez. Az eszközök egy részénél a WiFi-kapcsolat megléte elegendő, azonban sok az olyan kütyü is, amely saját jogon kell, hogy kapcsolódjon a világhálóra. Ehhez azonban SIM-kártya is kell, ami nagyon sok helyet foglal. Nyilván egy telefonnál nem számít annyira egy nanoSIM-nyi hely (de azért ott is számít persze), viszont a kisebb szerkentyűknél már nagyon is sokat nyom a latba, hogy kell-e külön fiókot beépíteni a SIM-kártya számára van sem. Ha nem, akkor azzal a gyártók egyrészt költséget spórolhatnak, másrészt viszont kisebb kütyüket is tervezhetnek.
Az ARM éppen ezért előállt egy olyan ötlettel, amely a SIM-et a processzormagba költöztetné; az iSIM lényegében ugyanazt tudja, mint az elektronikus SIM, viszont nem külön chipben, hanem magában a rendszerchipben kap helyet – persze a biztonságot garantálandó, teljesen különálló fizikai egységben.
Az eSIM nem túlságosan terjedt el, az iSIM-nek azonban sokkal jobbak az esélyei, lévén hogy az ARM-tól, vagyis az architektúra kitalálójától és fejlesztőjétől származik, ami azt jelenti, hogy a chipgyártóknak és a készülékgyártóknak is sokkal egyszerűbb lesz integrálni. A kérdés inkább az, hogy a telefonszolgáltatók mit fognak szólni ehhez az újdonsághoz, de ha kezdetben tiltakoznak is majd, idővel valószínűleg belátják, hogy mindenképpen haladniuk kell a korral.
