A Note 3 és a Galaxy S5 szerelemgyereke fémkeret kapott, de nem csak ez a menő rajta.
A Note família IFA-n bemutatkozó aktuális csúcsmodellje tulajdonképpen egy szteroidokon hizlalt Galaxy S5, Alpha/Note formába oltva persze. A Note 3 tavaly az IFA-n mutatkozott be, a Galaxy S5 pedig a barcelonai Mobile World Congressen; a Note 4-be többé-kevésbé a két készülék legjobb tulajdonságai ötvözi.
Dizájn szempontjából a kütyü nagyon rendben van. Annak ellenére, hogy a Samsung az Alpha után továbbra is csak oldalt használ fémkeretet, sokkal jobb fogni a Note 4-et, mint a korábbi modellek bármelyikét. A hátlap a szokásosnak mondható, bőr textúrával rendelkezik, így nem érződik a műanyagos hatás. Nem mondjuk, hogy nem lehetne még ennél is elegánsabbat alkotni, de a Note 4 most már néz úgy ki, ahogyan egy prémiumkategóriás eszköznek kinéznie kell. Egyébként a fémkeret – ellentétben a Galaxy Alpha keretével – fehér színűre van fújva. A szögletes forma tipikusan Note-os (vagy allphás, ha azt tekintjük kiindulási alapnak), a kijelző alatti gombok pedig a Samsung védjegyének számító megoldás alapján helyezkednek el. Bár nem látszik, de a Home gomb egyben ujjlenyomat-érzékelő is; ez a kiegészítő tehát átkerült a Galaxy S5-ből.
A hardver természetesen az aktuális csúcsot jelenti, ha nem számoljuk, hogy most már lassan 64 bites processzort is lehetne használnia a Samsungnak. Mindenesetre a Snapdragon 805 és a 3 GB memória az összes ma létező alkalmazásnak elég, és persze a Touchwiz is teljesen folyékonyan fut a készüléken. A stylus S Pen külsőre nem igazán változott, és a helye is ugyanott van – jobb kezesek előnyben. Vele kapcsolatban a legfontosabb újdonság az, hogy a az érzékenység kétszeresére nőtt, így már 2048 fokozatot tud megkülönböztetni a toll. Az igazság az, hogy ennek a gyakorlatban nem sok hasznát éreztük – mármint a nyomáserősség érzékelése nyilván hasznos, hiszen így a vonalvastagságot egyszerűen tudjuk szabályozni rajzolás közben, de azt nem éreztük, hogy az érzékenység növelése miatt a Note 4 tolla sokkal jobb lenne. Az ideológia egyébként az az egész mögött, hogy a tényleg lenyűgöző képminőséget adó QHD AMOLED panellel együtt minden eddiginél vékonyabb vonalakat is lehet húzni, de azért ez valószínűleg megoldható lett volna 1024 fokozattal is.
Említésre méltó a 3,7 MP-es első kamera, amellyel kiváló szelfiket készíthetünk, és a pulzusérzékelő, amely a hátsó kamera alatt helyezkedik el. A szelfiknél egyébként extra a panoráma mód, amivel 120 fokosra növelhető a látószög: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kinyújtott kézzel simán csinálhatunk olyan fotót, amin akár öten-hatan is rajta vagyunk.
Visszatérve a kijelzőre, a Samsung továbbra is az OLED-ben bízik. A QHD részletesség borítékolható volt az LG G3 után; a képminőség pazar, de Full HD-ben is az lett volna. Ahogyan 5,2 colon nincs értelme, úgy 5,7 colos sincsen értelme ennyi pixelt bezsúfolni egy helyre: a szemünk a különbséget úgysem látja.
Ami a szoftvert illeti, nem túl meglepő módon a Samsung az Android 4.4-et és a TouchWiz kezelőfelületet adja, utóbbi pedig néhány új trükkre is képes. Illetve ez így nem teljesen igaz: a trükkök régiek, csak a megoldás új. A többablakos üzemmód például most már egyszerűbben aktiválható. Ennél is érdekesebb azonban, hogy a tollat szépírás üzemmódba is átkapcsolhatjuk, valamint az is, hogy a Note a 16 MP-es fényképezővel lekapott dokumentumokat képes digitalizálni, lehetőséget adva az ilyen módon „beszkennelt” dolgok szerkesztésére is.
