A tavalyi év fényes bizonyítéka annak, hogy egyetlen olyan piac sincsen, ahol a szereplők elkényelmesedve hátradőlhetnek, és élvezhetik a sikert; a tévék piacán hosszú évekig a Samsung nevével kezdődött minden fontos, a gyártói sikereket mérő lista, tavaly viszont a prémium szegmensben eléggé hátraszorult a koreai vállalat. Az okokról már írtunk korábban többször is: a felhasználók inkább az OLED-et részesítik előnyben. Noha mind az LCD- mind az OLED-technológiának megvannak a maga előnyei, korábban mi is amellett foglaltunk állást, hogy összességében az OLED nyújt jobb képet; éppen ezért örülhetünk annak, hogy egy ideje már nemcsak az LG, hanem a Panasonic és a Sony is aktív szereplője a piacnak. Panelgyártó persze továbbra is csak egy van, az LG Display, azonban a képminőséget nemcsak a panel képességei határozzák meg, hanem az is, hogy egy adott tévé gyártója milyen elektronikát tesz a panel „mögé”. A Panasonic ezen a területen mindig is nagyon jól szerepelt, és mivel az OLED-tévék és a plazmatévék vezérlése között több párhuzamot is lehet vonni, a vállalat mérnökei felhasználhatják korábbi tudásukat is.
Mostani tesztünkben a Panasonic TX-65EZ950E-t vizsgáltuk meg alaposan; az EZ950E széria ugyan nem az abszolút csúcsot jelenti (ez a cím az EZ1000E sorozaté), ám ahogyan az rövidesen kiderül, ellenfelei így sem sok van.
Dizájn
A Panasonic dizájnerei mindig is értették a dolgukat, azonban az is elmondható róluk, hogy sosem voltak híresek a kísérletező kedvükről: a japán vállalat készülékeire ennek megfelelően a legjobban a letisztult, minimalista illetve konzervatív jelzők illenek. Az EZ950-es széria tökéletesen példa erre, hiszen az OLED-panelt egy mindenféle feltűnést nélkülöző, vékony keret öleli körbe, a panelt tartó, téglalap alapú állvány pedig manapság már annyira ritkaságszámba megy, hogy egyesekben már-már retro hatást kelthet.
Ha oldalról szemléljük a tévét, akkor a panel felső részén láthatjuk, hogy maga a kijelző mennyire vékony, viszont az is egyértelmű, hogy a vállalatnál nem igazán akartak foglalkozni azzal, hogy az elektronikát minél jobban eldugják.
Ennek eredménye a relatív vastag alsó rész, aminek mi inkább örültünk, mert azt jelenti, hogy a csatlakozókat a szokásos helyen kell keresni, és semmilyen extra kiegészítőre nincsen szükség ahhoz, hogy a tévé működjék. (A Samsungnak és az LG-nek is vannak olyan tévéi, amelyekhez egy set-top-box vagy soundbar mindenképpen kell, mert az tartalmazza az elektronikát.) Persze ez a kialakítás sem mindig optimális, ha valaki a falra szerelné a tévét, akkor a hátsó „doboz” miatt nem fogja tudni tökéletesen a falra tapasztani az OLED-et.
Csatlakozóból elég sokat kapunk, a kínálat a csúcskategóriát idézi: négy HDMI-t, három USB portot, Ethernet csatlakozót és a szokásos digitális és analóg tunereket valamint analóg bemeneteket mind megtaláljuk a készülék hátoldalán. És nem maradt le a kártyaolvasó illetve a CI+ foglalat sem, természetesen.
Panel, elektronika
Az összes jelenleg piacon lévő OLED-tévébe az LG Display szállítja a panelt, így az EZ950E-be is a koreai gyártó megoldása került. Az LG Display tavaly óta csak és kizárólag 4K-s paneleket gyárt (illetve hamarosan 8K-s panelek is készülnek majd), így adja magát, hogy tesztünk alanyánál a 65 colos képátló mellé UHD felbontás, azaz 3840×2160 pixeles felbontás társul. Túl nagy szórás a maximális fényerő valamint a betekintési szögek terén sincsen, érthető okokból – de azért vannak eszközök, amelyekkel a gyártók trükközhetnek, minimális mozgásteret biztosítva maguknak.
A pixelstruktúra WRGB, amely egyrészről azt jelenti, hogy a piros, kék és zöld alpixelek mellé kapunk egy fehér alpixelt is, másrészt pedig azt, hogy az LG Display kijelzője a színek előállításához RGB színszűrőt használ. A TX-65EZ950E a fehér alpixelnek köszönhetően papíron akár 1000 nites fényerőt is ki tud magából préselni, és színtér-lefedettségére sem lehet panasz, amely – szintén elméletben – a teljes DCI-P3 színtérre kiterjed. A képminőségért a Panasonic Hollywood Labs boszorkánykonyhájában készülő Studio Color HCX2 chip felel, amelynek kifejlesztésében a filmipar neves szakérői is aktívan közreműködtek. A chip amellett, hogy minden olyan technológiát támogat, amelyet egy csúcskészüléktől elvárhatunk (24p, HDR10, intelligens zajszűrés, stb.) olyan egyedi képjavítókat is tartalmaz, amelyek csak a Panasonic készülékeire jellemzők.
Természetesen többféle színprofilt is beállíthatunk, amelyek közül számunkra a THX Cinema és a Profi 1 üzemmódok a legfontosabbak; előbbi elméletben egy olyan opció, amely mindenféle extra állítgatás nélkül is (közel) tökéletes képminőséget biztosít, utóbbi pedig a THX Cinema beállításait alapul véve minden egyes képjellemző finomhangolását lehetővé teszi.
Mint mindig, a tesztelést ezúttal is az objektív, műszeres mérésekkel kezdtük. A Panasonic TX-65EZ950E minden akadályt zökkenőmentesen vett; a THX Cinema színprofil beállításával nemcsak papíron, hanem gyakorlatban is szinte tökéletes eredményt kapunk úgy, hogy ehhez egyetlen beállítást sem kell módosítani. A legnagyobb fényerő ebben az üzemmódban 106 nit volt, a fekete tökéletesen fekete, a kontraszt végtelen. (Világos szobában jobb a THX Bright Room opció, amely 157 nites fényerőt biztosít.) A 6600K-s színhőmérséklet, az 1,9-es átlagos deltaE valmint a DCI-P3 színtér 99 százalékos lefedettsége pedig azt jelenti, hogy a Panasonic ezúttal (is) egy olyan alapot rakott le, amelynél jobbat a jelenlegi mezőnyben senki sem tud felmutatni. A kép tényleg gyönyörű, de nem túl harsány – ha azt mondjuk, hogy természetes, akkor azzal tulajdonképpen mindent el is árultunk.
Az átlagos fogyasztás 190 watt, a legnagyobb fényerő pedig közelít a 700 nithez. Viszont van automatikus fényerő leszabályozás, így a maximális fényesség erősen függ az aktuális tartalomtól is. Ezt legnagyobb részben azért csinálja a tévé, hogy a fogyasztást normális keretek közé szorítása; ha a Panasonic TX-65EZ950E teljesen fehér képet jelenít meg, akkor a legnagyobb fényerő 130 nitre csökken.
