Huawei MediaPad M5 tablet teszt

Értékelés

Huawei MediaPad M5 10

Előnyök

• szép, igényes dizájn
• remek kijelző, hosszú üzemidő
• nagy belső memória
• multimédiára jó választás

Hátrányok

• nincs jack dugó
• az USB-C csatlakozó rossz helyen van
• a fém hátlap kissé csúszik
• gyors, de kétéves rendszerchip

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy tartalomfogyasztásra jelenleg az egyik legjobb választás a Huawei MediaPad M5 10, ami persze nemcsak a remek dizájnon, a gyönyörű kijelzőn és a hosszú üzemidőn látszik, hanem az árcédulán is; 140-150 ezer forint nem kevés egy ilyen kütyüért. Főleg úgy, hogy azért vannak kompromisszumos megoldások is! A jack dugó hiánya például megmagyarázhatatlan, és ha már a rendszerchip a 9-es szériából való, akkor jobban örültünk volna a Kirin 970-nek. Alapesetben persze nincs gond a teljesítménnyel, viszont a játékok meghálálták volna, ha nem 2016-os konstrukción kellene futniuk. És gond még az is, bár ez már nem a Huawei hibája, hogy az androidos appok többségét telefonra írják, így nagy kijelzőn sokszor nyűg használni őket.

Ha nem is halt meg teljesen a táblagépes piac, az tény, hogy az utóbbi pár évben az eladások eléggé visszaestek. Ennek nagyon egyszerű oka van: a tablet egy olyan használati tárgy, amelyet elsősorban tartalomfogyasztásra vesznek az emberek. A filmek, YouTube videók vagy éppen a netes oldalak böngészése pedig messze nem támaszt olyan igényt a hardverrel szemben, hogy a többéves kütyük ne tudnának megbirkózni velük. Nem kell tehát gyakran cserélni őket; ez egyébként nemcsak az androidos világban gond, az Apple sem tudja rávenni a híveit felhasználóit arra, hogy sűrűbben váltsanak. Ebből adódik, hogy a Huaweinek sincs könnyű dolga; viszont a MediaPad M5 sikerült annyira jól, hogy legyen esélye egy nagyobb részt kihasítania a tortából.

Külső

A táblagépek világában valóban nincs könnyű helyzetben az a gyártó, amely új készüléket szeretne piacra dobni – főleg, ha nem Apple-nek hívják. A prémium szegmensben az almás gyártó termékei a legsikeresebbek, így mindenki az iPadokkal próbál versenyezni. A helyzet érdekes, mert bár a táblagépeket eredendően valóban tartalomfogyasztásra találták ki, az Apple termékpalettája viszont ma már bőven túlmutat ezen a fajta felhasználáson. Az iPad Pencil például az oktatásban szeretne (ismét) hódítani, míg a Pro modellek – kis túlzással – akár egy notebookot is kiválthatnak. A Huawei MediaPad M5 ezzel szemben a klasszikus koncepciót helyezi előtérbe, és elsősorban szórakoztatni szeretne. Ezen a téren élből előnnyel is indul az iPadokkal szemben, hiszen 16:10-es képarányú kijelzővel szerelték fel, ami a filmekhez sokkal jobban passzol, mint egy 4:3-as panel.

A Huawei évek óta bizonyítja, hogy remek kütyüket tud „összedobni”, és ezt a MediaPad M5 is kiválóan alátámasztja. A tablet a nagyobbak közül való, de csak azért, mert kijelzője hatalmas, 10,8 colos. A panelt minden oldalon vékony káva veszi körül. A keret alsó részen a Huawei felirat mutatja a tájolást, fent az előlapi kamera kapott helyet, jobb oldalt pedig az ujjlenyomat-olvasóval egybeépített Home gombot találjuk. A hardveres gomb ellenére a készülék alapvetően szoftveres navigációt használ, aminek megvan az az előnye, hogy bárhogyan is tartsuk a tabletet, a gombok mindig alulra kerülnek.

Az előlapot karcálló üveg védi, az igényes kialakításra pedig jellemző, hogy az oldalakkal egyben lévő hátlap fémből készült. A felső élen az antennák számára kilátást biztosító műanyag betét érdemel némi figyelmet, jobb oldalon pedig a kezelőket (bekapcs, hangerő), a SIM-tálcát és az USB-C csatlakozót találjuk. Ezek közül az USB-C csatoló nagyon nincs jó helyen: legalulra került, ami azzal jár, hogy ha használat közben tölteni is szeretnénk a tabletet, akkor a fogása igen kényelmetlenné válik. Illetve, ami még ennél is rosszabb: nincs jack csatlakozó, tehát ha vezetékes fülest használnánk, az USB-C akkor is foglalt lesz. Az ehhez szükséges átalakító legalább része a csomagnak – de a jack elhagyása akkor sem volt szép dolog!

Mindenképpen feltűnő még, hogy a két hosszanti élnél – de már igazából a hátlapon – rengeteg apró furat sorakozik, amelyek a sztereo hangszórópárt rejtik. Valójában négy hangszórót rejtettek el a borítás alatt, ezekre később még visszatérünk. Szintén a hátlapon találjuk a fő kamerát, aminek egy tablet esetén azért túl nagy jelentősége nem kell, hogy legyen – bár tény, hogy japán turistacsoportok kedvelt elfoglaltsága körbefotózni a látnivalókat tablettel. Viszont ha már kamera: az objektív sajnos kilóg a hátlapból, és az őt védő perem nagyon alacsony, így senki ne lepődjön meg, ha az üveg gyorsan karcos lesz.

Nemcsak maga a dizájn, hanem az összeszerelés is remek, illesztési hibák valamint fogás hatására recsegő-ropogó hangok nincsenek. A tokozás nem vízálló, de ezt egy tabletnél simán el tudjuk nézni. A nagyobb kijelző ellenére a tömeg rendben van: a 3G-s modellé is 500 gramm alatt marad.

Hardver

Egy tabletben, főleg ha alapvetően tartalomfogyasztásra készült, általában nincsen túl erős hardver. De a kulcsszó az, hogy általában; a MediaPad M5 10 ugyanis kilóg a sorból, felfelé. Még akkor is, ha a kétéves, házon belül gyártott Kirin 960 dolgozik benne, a kijelzőt pedig egy Mali-G71 MP8 hajtja meg. RAM-ból 4 GB-ot kapunk, a belső tárhely pedig – a nálunk járt modell esetében – 64 GB-os volt. Ebből alapesetben 51 GB szabad, aminek többé-kevésbé egy nyaralásnyi filmhez is elégnek kell lennie, de ha mégsem, akkor van lehetőség a bővítésre is. Az erős processzornak és a közepes teljesítményű GPU-nak elsősorban akkor vehetjük hasznát, ha játszani is szeretnénk a kütyüvel.

A kommunikációs képességek nem érik el az abszolút csúcsot, de nem is rosszak azért – az LTE 600/150 Mbps-os, a Bluetooth pedig 4.2-es (A2DP-vel és LE-vel). Az ujjlenyomat-érzékelőről már esett szó, mellé közelségérzékelőt, gyorsulásmérőt, giroszenzort és digitális iránytűt kapunk. Plusz van GPS is, az NFC viszont kimaradt.

Adatokat a telefon és egy számítógép között USB-C csatlakozón keresztül mozgathatunk, és ez a csatlakozó szolgál a töltésre is. Valamint zenehallgatáshoz is ezt kell használnunk (vagy a Bluetooth-t), mert a jó öreg jack érthetetlen módon hiányzik. Plusz pont, hogy a mobilban van hangszínszabályzó is, amely egyedi beállítás esetén tízsávos finomhangolást és a mély hangok kiemelését teszi lehetővé.

Kijelző

A kijelző – mint a legtöbb táblagép esetében – természetesen LCD, mégpedig egy IPS-panel. Mérete 10,8 col, felbontása pedig 2560×1600 pixel. És a helyzet az, hogy amíg egy mobilnál nem igazán érződik, hogy a felbontás FHD vagy QHD, addig egy tabletnél igenis van létjogosultsága a nagyobb részletességnek; a MediaPad M5 után az addig remeknek tűnő Samsung Galaxy Tab A6-ra nehéz volt visszatérni, 10,1 colos FHD kijelzője rettentő pixelesnek tűnt. A Huawei tablet kijelzője azonban nemcsak emiatt teljesít jól, hanem (kis korrekció után) színei, kontrasztja és betekintési szögei alapján is megállja a helyét. Egyedül fényerőben nincs a topon, bár érthető okokból: a 380 nit körüli maximum az egyik záloga annak, hogy az akku sokáig bírja a strapát. A HDR-re lehet azt mondani még, hogy hiányzik a repertoárból, de tény, hogy 380 nites maximális fényerő mellett a technológiának amúgy sem lenne sok értelme.

Akku

Az akkumulátor szép kövér, 7500 mAh-s. Ezt tölteni sem kis feladat; a csomagban lévő gyorstöltő nagyjából három óra alatt végez, ha a folyamatot 10 százalékról indítottuk. A Type-C port érdekessége, hogy akár visszafelé is működik; vagyis ha megszorulunk, de nálunk a MediaPad M5, akkor feltölthetjük róla a telefont vagy a fényképezőt. Közepes fényerővel kiváló, 15,5 órás üzemidő érhető el filmnézéssel, 50 óra feletti használat csak zenehallgatással és valamivel több mint 10 óra akkor, ha netezünk. Ez utóbbi tevékenység, ha csak WiFi-t használunk, kicsit hosszabb is lehet.