Acer Spin 3 (SP314-51-54WS) notebook teszt

Külső

Az Acer Spin termékcsaládjai azoknak a felhasználóknak készültek, akiknek főleg notebookra van szüksége, néha azonban a gépet tabletként is szeretnék használni. A Spin 3 gépek a termékcsaládon belül a középkategória alsó feléhez tartoznak, ami a gép teljesítményén nem látszik meg, a felépítésen viszont igen: a Spin 3 gépek nemcsak ár, hanem méret és tömeg szempontjából is a középkategóriában helyezkednek el.

Magával az összeszerelés minőségével persze ezúttal sem lehet különösebb gondunk, azonban az anyagválasztáson jól látszik, hogy a Spin 3 esetében fontosabb volt a (relatív) kedvező ár, mint a kiváló minőség; a fedlap, a csuklótámasz és a gép alsó része is műanyagból készült. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a fedlap és a csuklótámasz esetében az Acer az ezüstös felületet textúrázta; így nemcsak azt mondhatjuk el mindkettőről, hogy mutatósabb a sima plasztiknál, hanem azt is, hogy az ujjlenyomatot kevésbé gyűjti. Ez utóbbit cserébe kamatostól megteszi az LCD, amely a 2-in-1 gépeknél megszokott módon az érintéseket is érzékeli, így üveglap is került elé.

A monitort és a gépet dupla csuklós megoldás tartja egyben; ezen persze semmi meglepő nincsen, a 360 fokos kihajthatóságot minden hasonló terméknél ilyen módszerrel biztosítják a gyártók. A két zsanér az oldalakhoz közel helyezkedik el, szorításuk pedig elég erős ahhoz, hogy az LCD-t bármilyen pozícióban atomstabilan megtartsák. Cserébe a gépet nem lehet egy ujjal felnyitni, de ezen egy windowsos gépnél meg sem lepődünk.

A gép alja tényleg faék egyszerűségű műanyag – még jó, hogy ez a felület normál használat közben nem nagyon látszik. A legnagyobb baj mégsem az vele, ahogyan kinéz: az Acernél úgy gondolták a tervezők, hogy ennél a gépnél nincs nagy szükség az utólagos bővítési lehetőségre, ezért a szerelést megkönnyítő nyílásokról nem gondoskodtak. Azt nem mondjuk, hogy az M.2-es SSD (vagy a WiFi modul) cseréje kivitelezhetetlen feladat, de hogy nem is túl egyszerű a művelet, az teljesen biztos. A hátlapot teljesen le kell szedni ehhez, ami 12 darab csavar eltávolítását igényli.

A csatlakozókínálat rendben van: bal oldalt a tápcsatlakozó, HDMI és két USB 3.0 vár bevetésre készen, jobb oldalt pedig egy harmadik, de már csak 2.0-s USB csatlakozót találunk a fülhallgató/mikrofon kombinált csatlakozója és az SD-kártyaolvasó mellett. USB-C csatlakozó nincs.

A gép vastagsága 21 mm (335×230 mm-es alapterület mellett), tömege pedig 1,7 kg – főleg ez utóbbi sok, még akkor is, ha a nálunk járt tesztpéldányban 14 colos kijelző volt.

Hardver

Az előbb már említettük, hogy a gép belül teljesen rendben van; de miért is ne lenne, ha a processzor egy nyolcadik generációs Core i5-8250U, a memória mérete 8 GB, az adatokat pedig egy 256 GB-os SSD-n tárolhatjuk. Oké, egyik esetben sem kapjuk meg az abszolút csúcsot (szérián belül ugyanakkor jelenleg ez a legtöbb, mi kérhető), de a processzor esetében például szerintünk nem is nagyon éri meg a Core i7 felárát kifizetni. A memória a felhasználók 99 százalékának elég, az M.2-es SSD úgyszintén – de ez utóbbi cserélhető később, ha nagyon kell.

A memória az alaplapra van integrálva, ahhoz nem tudunk nyúlni, ezért 4 GB-os változatot hiba lenne választani. Az optikai meghajtó nagyon helyesen kimaradt a fícsörlistból, és nem kapunk dedikált GPU-t sem – a célcsoport számára ez viszont nem igazán hátrány, hiszen aki játszani szeretne, az nem Spin 3-at fog venni, általános feladatokhoz és videók gyorsításához pedig a dedikált Intel UHD Graphics 620 is teljesen megfelelő. WiFi (ac-s) természetesen van, és a gép Bluetooth kapcsolat létesítésére is alkalmas. Nem maradt ki az előlapi kamera sem, azonban vezetékes LAN nincs, ha Ethernet kábelt szeretnék valahogyan összehozni a géppel, akkor szükségünk lesz egy külső adapterre (ami nem tartozék).

Kijelző

Az Acer Spin 3-ba egy 14 colos LCD került, 1920×1080 pixeles felbontással. A panel egy jó minőségű IPS-panel – lenne, ha kicsit fényesebb tudna lenni. Sajnos azonban a maximális fényerő 233 nit, ami főleg az érintőképernyő miatt szükséges üveglappal együtt azt jelenti, hogy a gépet fényes környezetben – mondjuk egy repülőtéren – elég körülményes használni. A kontraszt viszont nem rossz, és a színhelyesség sem tragikus: noha az átlagos deltaE értéke nem fért be 3 alá, nagyon messze sincsen tőle. Természetesen, ha vesszük a fáradságot, és hardveresen kalibráltatjuk a gépet, akkor tökéletes eredményre számíthatunk (minimális fényerő csökkenés mellett). Emellett egyeseknek probléma lehet még az is, hogy a lefedett színtér nem túl nagy, a panel csak az sRGB-színtér kb. 60 százalékát tudja lefedni. Grafikusok hátrányban.