Értékelés
• kiváló képminőség
• könnyű (200g-os), kényelmes headset
• HDMI 1.4a csatlakozó
• tökéletes filmekhez is
• aktív hűtés
• a kábelek elhelyezése lehetne jobb
• hiába a kedvező ár, azért nem olcsó
Korábban teszteltük már a Goovis Cinego G2-t, most pedig a nagytestvéren volt a sor. A G2-t a startup egy hordozható VR headsetnek szánja, míg a Pro változatot inkább otthonra, filmekhez illetve VR alkalmazásokhoz készült. Éppen ezért nem jár hozzá médialejátszó „doboz”, a szemüveget közvetlenül a HTPC-re vagy Blu-ray lejátszóra köthetjük. Képminőség alapján természetesen a Cinego Pro VR is a maximumot nyújtja.
A Goovis Cinego Pro VR ára várhatóan 320 ezer forint körül alakul.
A korábban nálunk járt Goovis Cinego G2 után most a Cinego Pro VR változatot teszteltük, amely médialejátszó nélkül érkezik, viszont 2K-s kijelzőt és HDMI 1.4a csatlakozót kapott. Ennek fényében nem meglepő, hogy ára magasabb kicsit, ez azonban továbbra sem jelenti azt, hogy a kütyü kategóriájában drága lenne. A Goovis Cinego Pro VR-t szintén a lejátszó.hu-tól kaptuk tesztelésre, köszönjük!
Dizájn
Tekintettel arra, hogy a Cinego G2 és Pro VR változatában a headset külsőre teljesen ugyanúgy néz ki, és belül is rengeteg a hasonlóság, korábbi cikkünkből sok információt egy az egyben emeltünk át. Külsőre például az egyetlen apró eltérés, amit felfedezhetünk, az az, hogy a Pro VR változatot helyenként aranyszínűre fújt műanyagbetétek díszítik. A G2-nél azt írtuk, hogy a headset külsőre igazából semmilyen egyedi tulajdonsággal nem rendelkezi; a hasonlóságból adódóan ez a kijelentés természetesen megállja a helyét most is. A lényeg így most is inkább az, hogy mit rejt a borítás. A Cinego Pro VR változata természetesen kistestvéréhez hasonlóan OLED-kijelzőt használ, és maradt a 16:9-es képarány, a 0,71 colos méret és a Full HD felbontás is. A két kijelzőn alapesetben ugyanaz jelenik meg, de van 3D üzemmód is. Ez elsősorban nem a filmek miatt lehet fontos, a 3D ezen a fronton lejárt lemez, hanem a játékok és más VR tartalmak miatt.
A szem és a kijelzők között (szemenként) 12 lencsetag helyezkedik el, így a headsettel nagyjából ugyanaz a hatást érhető el, mintha egy 20 méteres mozivásznat néznénk 20 méteres távolságból. A felbontás elsőre kicsinek tűnhet, de bőven elegendő ahhoz, hogy a kép egyáltalán ne tűnjék pixelesnek.
Nincs két ember, akinek a szeme pontosan ugyanúgy állna, ezért a lencsék széles tartományban engedik a korrekciót. A szemtávolság például 56 és 72 mm között változtatható, és van dioptriakorrekció is +3D és -8D között, fél dioptriás lépésközzel. A beállítást a legkönnyebben tesztábrával lehet elvégezni amivel néhány pillanat alatt hozzáigazíthatjuk a headsetet az egyéni adottságainkhoz. A tesztábráról viszont, mivel most nincs külön lejátszó, magunknak kell gondoskodni.
A headset alsó részére balra és jobbra is került egy-egy gomb, előbbivel a fényerő állítható, utóbbi pedig a 2D és 3D üzemmódok közötti váltásra szolgál. A HDMI kábelt jobb oldalra építették be; sajnos a kábel fixen hátrafelé néz, így elképzelhető, hogy a nagyobb fülkagylóval rendelkező fejhallgatókkal összeakad. A bal oldalon ugyanilyen irányban egy analóg jack csatlakozó várja a fül- és fejhallgatókat. Nem látszik, de nagyon fontos tulajdonsága a Cinegónak, hogy hattengelyes giroszenzort és gyorsulásmérőt is kapott; ezeknek az adatait egy androidos okostelefon 360 fokos panorámaképek nézegetése közben vagy játékok vezérlésénél illetve VR üzemmódban tudja felhasználni. A headsethez természetesen jár fejpánt is, amivel stabil és kényelmes a rögzítés.
A headset látszólag sima HDMI csatlakozót kapott, a port azonban speciális, mert nemcsak a képet továbbítja; a szemüveg a működéséhez szükséges 5 voltos tápfeszültséget is ezen keresztül veszi fel. Ennek ellenére a headsetet nemcsak a hozzá adott lejátszóval lehet használni, hanem egy notebook HDMI-csatlakozójáról vagy telefonról, játékkonzolról is, mert a dobozban található extra adapter segítségével HDMI és USB csatlakozást biztosíthatunk egyszerre.
