Huawei Mate 30 Pro okostelefon teszt

A Mate 30 Pro több szempontból is érdekes készülék: a Huawei új rendszerchipet és új kamerarendszert épített a telefonba és megújult az EMUI is. Azonban ezeknél a fejlesztéseknél sokkal fontosabb, hogy ez az egyik olyan első telefonja a vállalatnak, amely Google-szolgáltatások nélkül érkezett. Első körben egyébként, éppen ezért, a telefont csak Kínában lehetett megvásárolni, de végül korlátozott darabszámban Európába és Magyarországra is eljutott a készülék.

Külső

Tavaly májusban, amikor az USA tiltólistára tette a Huaweit, valószínűleg elég kevesen fogadtak volna arra, hogy a helyzetet közel egy év alatt sem sikerül rendezni. Erre tessék: eltelt 11 hónap, és nemhogy mindkét fél számára megnyugtató megoldás nem született, hanem jószerivel semmilyen előrelépés nem történt Amerika és a kínai gyártó kapcsolatát illetően. Legalábbis amerikai részről, mert karácsony tájékán aztán a Huawei úgy döntött, hogy köszöni szépen, nem vár tovább; inkább kiépít egy saját ökoszisztémát, amivel konkurenciát állít a Google termékeinek.

Mielőtt azonban a szoftvert boncolgatnánk, ismerkedjünk meg a telefonnal kívülről! A Huawei készülékek generációk óta egyedi arculattal rendelkeznek, a kínai gyártó minden megtesz annak érdekében, hogy készülékei kiemelkedjenek a mezőnyből. A Mate sorozatnak két fontos ismertető jegye van: az egyik az oldalakra ráhajló kijelző, a másik pedig az egyedi, kör alakú kamerasziget. A telefon felépítésének minőségére tényleg nem lehet panasz, minőségi anyagok és kiváló összeszerelés jellemzi a mobilt. Az üveg-fém kombó régóta a csúcskategóriás telefonok kiváltsága, a Mate 30 Pro esetében pedig ez a szendvics találkozik a víz- és porálló kialakítással is.

Az előlap nagy részét a 6,53 colos AMOLED-kijelző foglalja el. A panel felső és alsó részénél van egy vékony káva, oldalt azonban semmi – merthogy a kijelző teljesen ráhajlik a szélekre. Sajnos itt kicsit elszaladt a ló a tervezők alatt, mert az ív túlságosan is mélyre megy, ezért hiába nagy a telefon kijelzője, az oldalsó pár milliméter használhatatlan mindkét oldalon, gyakorlatilag vehetjük úgy, mintha ez a rész nem is lenne. Az előlapi kamerák számára notch készült, nem is kicsi. A kivágás középen helyezkedik el, túl sok hely az ikonok számára egyik oldalon sem maradt mellette.

Mivel a kijelző erősen rálóg az oldalakra, a telefon keskenyebb a megszokottnál; ez azt jelenti, hogy kisebb alapterületre (158,1×73,1 mm) kellett relatív sok hardvert bezsúfolni. A Huawei mérnökei ezt úgy oldották meg, hogy kicsit vastagabb készülékházat terveztek. A 8,8 mm persze még mindig vékonynak számít, és kétségtelen, hogy ennek köszönhetően a mobil fogása kényelmesebb lett.

A bekapcsoló gomb a jobb oldalra került, és bár nagyon közel van a hátlaphoz, használat közben ez nem okoz problémát. Az viszont mindenképpen kuriózum, hogy nincs hangerőszabályzó – ezt szoftveres módon helyettesítették, egész ötletes (és mindkét oldalon használható) megoldással. Elég csak megkoppintani a kijelzőt kétszer az egyik oldalon, majd fel le mozgatni az ujjunkat. De azért a fizikai gombok nekünk hiányoztak.

Az egyéb szokásos kiegészítők a felső és alsó élre kerültek: fent infra port és mikrofon, lent pedig SIM-tálca USB-C csatlakozó és hangszóró sorakoznak. A jack csatlakozót a Huawei lespórolta.

A hátlapon a kör alakú kamerasziget a benne foglalat négy kamerával vonzza a tekintetet. A sziget mellett, a szélhez közel találjuk a LED-es segédfényt és a színspektrum-mérőt. A kamerasziget kb. 1 mm-t kiemelkedik a hátlap felületéből, de mivel középen van, nem okoz gondot akkor sem, ha a mobilt az asztalon tároljuk.

Hardver

A vas az, ami miatt a Huaweinek biztosan nem kell aggódnia: a rendszerchip jó ideje házon belül készül, a jelenlegi csúcsmodell, a Kirin 990 pedig minden szempontból magasra teszi a lécet. Még akkor is, ha a nálunk járt verzió a 4G-s változat volt, ami egy hajszálnyit gyengébb az alacsonyabb órajelek miatt, mint az 5G-s verzió. Az SoC nyolcmagos, 2×2 db Cortex-A76-os és 4 db Cortex-A55-ös maggal. Nem érheti szó a ház elejét a Mali-G76 MP16 miatt sem, a 8 GB RAM viszont nem sok: a riválisok modelljei közül több is van, ami ennél több memóriát kínál. A 256 GB-os belső tárhely viszont szintén rendben van. A SIM-tálca két Nano-SIM-et vagy egy Nano-SIM-et és egy vele azonos fizikai méretű Nano Memory kártyát tud fogadni. Ebből adódóan egyébként a mobil a szolgáltatóknál is a kártyafüggetlen telefonok közé tartozik.

A kommunikációs adaptereknél sincs ok panaszra, bár az LTE csak 1,6 Gbps-os letöltése képes, de ezt azért valahogy túl lehet élni (no nem mintha lenne olyan hálózat, ahol ezt a sebességet ki lehetne használni). Természetesen az LTE mellett is minden adott, ami csak szükséges lehet: ac-s WiFi, Bluetooth 5.1 és GPS (GLONASS, BDS, GALILEO és QZSS támogatással) is van, alap az NFC is, az USB-C csatoló pedig 3.1-es szabvány szerint kommunikál.

Kijelző

A 6,53 colos kijelző 18,5:9-es képarányú, felbontása viszont egész érdekes: 1176×2400 pixel. Ez 409-es PPI-nek felel meg. A panel előtt (és egyébként a hátlapon is) Gorilla Glass 6 üveg található, amely hatékony védelmet nyújt a karcok ellen. Az oldalsó ívek sajnos túl nagyok; bár kétségtelen, hogy nagyon jól néz ki a kávamentes kialakítás, szemből szinte egyáltalán nem látni, hogy mi kerül ide, így a használat szempontjából olyan, mintha ez a rész nem is lenne. Ezt leszámítva azonban nincs gond a panellel: a színek gyönyörűek, a fényerő elég nagy, a kontrasztarány is rendben van.

Üzemidő

A Mate sorozat korábbi tagjai híresek voltak a remek üzemidejükről, és a sort a Mate 30 Pro is folytatja. A 4500 mAh-s akkumulátorral a kétnapos üzemidő nem csak álom, de nyilván lehet azért úgy használni a telefont, hogy már első este a biztonsági játékot jelentő töltés mellett döntsünk. Ami viszont rettentő gyors, merthogy a táskában lévő töltő 40 wattos teljesítményre képes, így a teljes feltöltés 66 perc alatt megoldható.

Van vezeték nélküli töltési opció is természetesen, ami akár 27 wattal is történhet. Illetve a Huawei megoldotta azt is, hogy a telefon működjék vezeték nélküli töltőként. Ez az opció nyilván nem arra való, hogy más telefont töltsünk vele, de mondjuk egy vezeték nélküli fülesnél roppant hasznos lehet.