Huawei P40 Lite okostelefon teszt

A Huawei tavaly májusban került fel az amerikai tiltólistára, amelynek következtében a vállalat a második félévben elveszítette a Google-t, mint partnert – és vele együtt ment a levesbe az összes, a telefonokon alapnak tekintett szolgáltatás. Az élet azonban nem állt meg; ősszel menetrend szerint érkezett a Mate 30 sorozat, most pedig már a P40-es széria „rendes” premierje várható. Azért rendes, mert a sorozat Lite verziója korábban már bemutatkozott – március 26-án a P40 és a P40 Pro érkezik majd. A P40 Lite-ra esősorban azért érdemes odafigyelni, mert ez lesz az első igazi próbatétel a Google nélküli világban. A Mate 30-at ugyanis a Huawei főleg Kínában forgalmazta, más piacokon csak hónapokkal később jelent meg a telefon, és akkor is csak korlátozott számban. A P40 Lite viszont mindenhol elérhető a kezdetektől, ráadásul nagyon jó ár/érték aránnyal rendelkezik – vagyis sikere elsősorban attól függ, hogy a vásárlók mennyire bíznak meg abban, hogy a Huawei előbb-utóbb teljesen pótolni tud mindent, amit a Google-től megszoktunk.

Külső

A Huawei a csúcskategóriában már többször is megmutatta, hogy nem fél újítani, ha a dizájnról van szó. Az olcsó okostelefonok esetében ugyanakkor a legtöbbször biztonsági játékra törekszik a vállalat – és ez a P40 Lite esetében is abszolút látszódik. Ez persze nem azt jelenti, hogy a telefonnal külsőre bármi probléma lenne. A mobil a trendeknek megfelelően elöl például (szinte) csupa kijelző. Egyedül a panel alsó részénél van egy pár milliméteres káva, fent és oldalt viszont egészen minimálisra vették a figurát a mérnökök. Annyira azért nem, mint mondjuk a Mate 30 Prónál, cserébe viszont a kijelző nem is hajlik rá az oldalsó részre, így a tükröződés nem „gyári tartozék”.

A kijelző feletti nagyon vékony részben sikerült elhelyezni a beszédhangszórót, a kamera viszont egy fúrt lyukban kapott helyet. Sajnos nem középen, hanem a bal oldalt – pedig a Samsung már megmutatta, hogy a kamera a sarokban van a legrosszabb helyen. De ez legyen a legnagyobb gondunk. A kategóriából adódóan az ujjlenyomat-olvasó egyelőre még nem a kijelző alá került, hanem a meglehetősen vékony bekapcsoló gombba rejtették el. A gomb a jobb oldalon van, a hangerőszabályzóval egyetemben. A másik oldalon a SIM-tálca található, míg a mobil felső része üres. Lent az USB-C csatlakozót a jack dugasz valamint a kihangosító és a mikrofon párosa fogja közre.

Elöl a telefont természetesen karcálló üveg védi, a hátsó rész műanyag, az oldalsó keret pedig fém. Nem kell ettől megijedni, a fogás így is remek, a lekerekítéseknek hála jól kézbe simul a telefon. A kategóriából adódóan a vízállóság viszont nem biztosított.

A hátlapot a Huaweinél – most már – hagyományosan a bal felső sarokban elhelyezkedő kamerasziget uralja, amelyben négy darab kamerának jutott hely, 2×2-es elrendezésben. Sajnos a sziget kilóg valamelyest a hátlap síkjából, ami nem túl meglepő, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a P40 Lite mindössze 8,7 mm vastag. Ehhez egyébként 159,2×76,3 mm-es alapterület tartozik, és 183 grammos tömeg.

Hardver

A középkategóriában a Huawei jelenleg a Kirin 810-zel száll ringbe, ez található meg tehát mostani tesztünk alanyában, a P40 Lite-ban is. A chip nyolcmagos, 2 db 2,27 GHz-es Cortex-A76 magot és 6 darab 1,88 GHz-es Cortex-A55-ös magot tartalmaz. Egy 7 nm-es chipről van szó, amely a megfelelő teljesítményt kiváló fogyasztással párosítja. Érdekessége, hogy a középkategóriában az első olyan chip, amelyben az AI számításokra kihegyezett, dedikált NPU is helyet kapott.

A kijelzőt hatmagos Mali-G52 vezérli. Melléjük 6 GB RAM és 128 GB-os belső tárhely jár, utóbbi bővíthető is akár, de csak NM (Nano Memory) kártyával, ami a Huawei saját szabványa. Valószínűleg többeknek inkább az a fontos, hogy a memóriakártya helyére második nano-SIM-et is lehet tenni.

A kommunikációs adaptereknél nincs ok panaszra; nyilván a csúcsot nem lehet elvárni egy középkategóriás telefonnál, és nincs 5G sem, de a 400 Mbps-os letöltésre képes LTE sem rossz. A kétsávos WiFi ac-s, a Bluetooth pedig az 5.0 szabványt is kezeli, A2DP-vel és LE-vel együtt. A GPS ismer mindent, ami csak kellhet (A-GPS, GLONASS, BDS, GALILEO és QZSS), az USB-C csatlakozó azonban csak kívülről modern, „belül” kommunikálni csak a 2.0-s szabvány szerint tud.

Kijelző

Nem túl meglepő módon a kijelző egy sima LCD, viszont sem méretére sem felbontására nem lehet panasz: a 6,4 colos panel az előlap 83,5 százalékát foglalja el és 1080×2310 pixelt kínál 19,25:9-es képarány mellett. Gondunk legfeljebb a fúrt kameranyílással lehet, amely nem középre került, pedig ott sokkal kevésbé lenne zavaró. De mint minden, ez is megszokás kérdése.

A fényerő közepes: a 401 nit nem rossz, de azért nem is üt annyira, mint egy OLED 6-900 nites fényerőssége. A panelt napsütésben tehát kevésbé jól látni, de azért arról szó sincs, hogy olvashatatlan lenne a tartalma. (IPS) LCD-hez képest a kontraszt viszont nagyon jó, a maga 990:1-es értékével, és a 7000K-s (egyébként korrigálható) színhőmérséklet sem rossz. Igazából a betekintési szögekkel is csak azért van baj, mert az OLED-ek jobbak – de ismét csak azt tudjuk mondani, hogy a középkategóriáról van szó, tehát ez simán elnézhető a P40 Lite-nak.

Akku

A telefon 4200 mAh-s akkumulátort kapott, amely ráadásul Li-polimer technológiát használ. A Huawei dicséretére legyen mondva, hogy a telefon nemcsak, hogy támogatja a gyorstöltést, hanem a gyári csomagban 40 wattos gyorstöltővel érkezik, ami 30 perc alatt 10-ről 70 százalékra tölti fel a telefont – sokszor életmentő lehet, hiszen ha csak 10-15 percig tudunk tölteni, akkor is 30-40 százalékot lehet az akkuba belepumpálni. A teljes töltés is gyors, a maradék 30 százalékhoz csupán újabb 35 percre van szüksége a P40 Lite-nak. Az üzemidő sem rossz, a kétnapos használatot a telefon nagy átlagban tudja hozni, de azért nem lehetetlen feladat az sem, hogy egy nap alatt merítsük le. Filmez nézni egy töltéssel 11 órát lehet.