Huawei Freebuds 3i vezeték nélküli fülhallgató teszt

Kétségtelen, hogy a Huawei szebb napokat is megélt már; persze a vállalat nem önmagától, hanem az amerikai tiltás hatására kerül egyre nehezebb és nehezebb helyzetbe. Amíg az amerikai-kínai (vagy inkább az Amerika és a Huawei között húzódó) konfliktus megoldásra vár, addig viszont szépen lassan érkeznek a prémium kiegészítők a Google-mentes telefonok (illetve persze más androidos) telefonok mellé a Huaweitől. A mobilról tölthető Freelace mellé az év elején toppant be, és egyből az Airpods „androidos alternatívája” lett a Freebuds 3, most pedig ez a kütyü kapott egy igen erős konkurenst a jóárasított változat, a Freebuds 3i személyében. A fülhallgató ékes példája annak, hogy nem mindig a drágább változat a jobb választás.

Dizájn

A Bluetooth fülhallgatókat két kategóriába sorolhatjuk: az egyikbe tartoznak azok a modellek, amelyek teljesen vezetékmentesek, a másikba pedig azok a típusok sorolandók, amelyeknél csak a telefonnal drótmentes az összeköttetés, a fülhallgató bal és jobb oldala között viszont van egy vékony kábel. Szó se róla, mindkét verziónak vannak előnyei és hátrányai egyaránt, az viszont teljesen egyértelmű, hogy a teljesen vezeték mentes verziókat tartja mindenki a csúcsok csúcsának. A Freebuds 3i is ebbe a kategóriába tartozik, és mint ilyen, felépítése és kialakítása követi a megszokott modellt: a két aprósághoz egy tok is tartozik, amely nemcsak tárolásra, hanem a fülesek töltésére is szolgál. Sőt, ha lehet ezt mondani, akkor ez utóbbi funkció a fontosabb. Hogy miért, azt lehet sejteni, de pár sorral lentebb részletezzük is a dolgot.

A FreeBuds 3 és a Freebuds 3i között külsőre a legfontosabb különbség az, hogy míg előbbi simán csak fülbe illeszthető kialakítást kapott, utóbbi hallójáratos – vagyis a hangszórókon lévő szilikon párnákat konkrétan be kell dugni a külső fülbe. Ez apróságnak tűnik, de a gyakorlatban nagyon is fontos dologról van szó, a fülpárnák hatékony passzív zajszűrést eredményeznek, a „zárt” kialakítás pedig a hangminőségre is nagyon jó hatással van. A hangszórók felépítése a kategóriában megszokott modellt követi, ami azt jelenti, hogy a hangszórókhoz egy relatív hosszú „cső” kapcsolódik. Ez a rész az akkumulátort valamint a Bluetooth kapcsolathoz szükséges antennákat rejti.

A kedvező ár ellenére a Huawei nem spórolta ki az aktív zajszűrés funkciót sem (ez a Huweinél ANC néven fut), ezért mindkét egységre három-három mikrofon is került. Ezenkívül egy szenzort is találunk rajtuk, amelynek feladata az, hogy nézze: viseljük-e a fülhallgatót vagy sem. A fülhallgatók műanyagból készültek, de megmunkálásuk szép, a kialakításra legfeljebb annyiból lehet panasz, hogy a fehér szín gyorsan koszolódik, szinte minden szennyeződés azonnal meglátszik rajta. Habár nem látszik, de fontos, hogy a Freebuds 3i az IP54 szabvány szerint por- és vízálló, így az izzadság és az esőcseppek nem jelentenek gondot számára.

A Freebuds 3 és a 3i között fontos különbség, hogy utóbbi nem kapta meg a Huawei A1-es audio chipjét, így „csak” a Bluetooth 5.0 az 5.1-es helyett. Ez gyengébb üzemidőt sejtet valamint kisebb hatótávolságot, de a tapasztalatunk azt mutatja, hogy ez utóbbi így is teljesen rendben van: a Freebuds 3i abban a környezetben, ahol más fülesek és hangszórók is rég elhasaltak a szakadozott vétel miatt, teljesen stabilan működött.

Használat közben

Az első és legfontosabb kérdés az, hogy a fülhallgató mennyire kényelmes viselés közben. A hallójáratos kialakítás előnye nemcsak a jó passzív zajszűrés, hanem a stabilabb pozíció is. A tagonként mindössze 5,5 grammos Freebuds 3i a tapasztalatunk szerint nemcsak tökéletesen illeszkedik, hanem gyakorlatilag bármilyen intenzív mozgás esetén a helyén marad – nyugodtan el lehet menni vele futni például, nem kell tartani attól, hogy elhagyjuk majd út közben, és akkor sem esik ki, ha mondjuk lefekszünk vele az ágyba.

Az előző részben említettük már, hogy a fülhallgató mellé jár egy tok is, amely tartóként és egyben töltőként is funkcionál. Nos, az teljesen egyértelmű, hogy a tartó funkció miért hasznos, a legfeljebb 3,5 órás üzemidő ismeretében pedig az is egyértelmű, hogy miért van szükség arra, hogy a tok folyamatosan töltse is a fülhallgatókat.

Az egy feltöltéssel elérhető üzemidő tényleg nem valami sok, de a 37 mAh-s akkumulátorokból többet valószínűleg képtelenség is lenne kihozni. A tokban lévő áramforrás 410 mAh-s, ez kb. négy teljes töltésre elegendő, így az összes rendelkezésre állás – feltéve, hogy a füleseket használaton kívül mindig a tokba tesszük – legfeljebb 17 óra körül alakul. A szóhasználat azért indokolt, mert ez a gyári (de valós) adat kikapcsolt aktív zajszűrés mellett értendő, ha használjuk ezt a funkciót, akkor a fülhallgató rendelkezésre állása 3 óra alá csökken, a teljes üzemidő pedig 14 óra körül alakul. A tok felöltése kb. 1 órát vesz igénybe, és USB-C kábel segítségével történhet, a fülhallgatók akkuja viszont gyorsan, pedig 15 perc alatt lesz újra 100%-os. Arra viszont kiemelten fontos figyelni, hogy a fülhallgatót a tokban tároljuk, mert ha erről este mondjuk elfeledkezünk, reggelre lemerülnek az apróságok.

A tokban egyébként a füleseket mágneses rögzítés tartja a helyén, az akku állapotáról és arról, hogy a tok éppen tölti-e a fülhallgatókat, visszajelző LED-ek (vagy a telefonos app) tájékoztatnak. A tartó oldalán egy gomb is található, ezzel lehet a Bluetooth párosítási folyamatot elindítani.

Valódi gombok a fülhallgatóra nem kerültek, viszont mindkét oldal reagál az érintésre. A sima érintésre nem történik semmi (elkerülendő a véletlen nyomkodást), dupla koppintásra viszont a zene elindítása/megállítása, a zeneszámok közötti léptetés vagy a hangasszisztens meghívása programozható be. Természetesen lehetőség van arra, hogy a bal és a jobb fülesre más funkciót „tegyünk”, ez azonban így is csak két funkciót jelent. Összességében pedig hármat, mert van még a folyamatos érintés, amely mindkét egységen a zajszűrés ki/zajszűrés be/külső hangok beengedése üzemmódok közötti váltásra szolgál. Ez utóbbi üzemmód egyébként főleg utcán hasznos, mert a környezeti zajokat is beengedi, így biztonságosabb benne a közlekedés vagy akár a futás, sportolás is. Egyébként a passzív zajszűrés is sokat leszed, az aktív pedig szinte minden zajt távoltart – bár e tekintetben a Jabra Elite 75t például sokkal jobb munkát végez.

A programozás az AI Life alkalmazáson keresztül lehetséges – ez az app csak Android alatt működik, ha viszont beállítottuk a fülest, akkor utána lehet párosítani a fülhallgatót iPhone-nal vagy iPaddal is, működni fognak a beállított parancsok.

Hangminőség

Műszaki adatok és ár alapján egyértelműnek tűnik, hogy a Freebuds 3i a kistestvér, azonban a gyakorlat ezúttal nem igazolja a papírformát: A1 chip ide, Bluetooth 5.1 támogatás oda, nekünk bizony a Freebuds 3i hangminősége sokkal jobban bejött. Egyéni preferencia kérdése, hogy a hallójáratos kialakítás kinél nyerő és kinél nem, az viszont teljesen egyértelmű, hogy ez a kialakítás a passzív zajszűréssel és a zártsággal a mély hangoknak (is) sokkal jobban kedvez.

Természetesen nem mondjuk, hogy a basszus az egyetlen tényező, azt viszont igen, hogy a Freebuds 3i ezen a területen annyi előnyt összeszed, hogy azt képtelenség nagytestvérének behozni. Összességében kiegyensúlyozott hangzást kapunk; de hogy a hangminőséget ne csak a Freebuds 3-hoz képest értékeljük a Freebuds 3i jobb teljesítményt nyújt az Airpodsnál, de nem éri el azért a Freelace vagy az Airpods Pro szintjét – a vezetékes fülesekről nem is beszélve. Ára alapján viszont az is teljesen egyértelmű, hogy a vezeték nélküli megoldások között a Freebuds 3i pillanatnyilag az egyik legjobb választást jelenti.

Az aktív zajszűrés is rendben teszi a dolgát – persze csodát azért ne várjuk tőle, hiszen egy olyan füles, amely nem takarja el a teljes fület, csak a hallójáratot zárja le, tökéletes nem lehet. Éppen a külső felépítésből adódóan nyújt jobb teljesítményt a Jabra Elite 75t, hiszen az a fül bejáratának környezetét is eltakarja. ANC-vel tehát leginkább arról van szó, hogy a monoton zajokat (például autó motorja, repülőgép hajtóműve, stb.) a Freebuds 3i egy sokkal komfortosabb szintre képes tompítani, de például az emberi beszédet nem tudja tökélesen szűrni.