A Toyota tegnap bemutatott FCV-je valóban üzemanyagcellás, valóban nagynyomású tartályokat tartalmaz és valóban hidrogén és oxigén reakciójából termelt árammal hajt; a legnagyobb problémát esetében is a cseppfolyósított hidrogén előállítása, tárolása és főleg tankolása jelenti. A konkurensek éppen ezért fogadják még mindig kétkedéssel a benne rejlő potenciált. Nos, ha Japán ki is építi a cseppfolyós-hidrogén kúthálózatát, a világ más tájain erre talán nem lesz szükség, a brit STFC-nek (Science and Technology Facilities Council) köszönhetően.
A kutatók előálltak ugyanis egy megoldással, amely során a hidrogént a nem túl jó illatú ammóniából állítják elő, a ma ismert módhoz hasonlóan (krakkolással, a molekula darabjaira bontásával), ám a drága katalizátor helyett olcsón előállítható nátrium-amidot (NaNH2) használnak. A módszerrel a hidrogént a felhasználás helyén lehet igen hatékonyan, két, egy időben zajló vegyi reakcióval előállítani. Az eljárás során nem kerülnek a levegőbe nitrogén-oxidok, a reaktor pedig nem lesz nagyobb egy kólásüvegnél – amivel egy családi autó folyamatos hajtására szolgáló hidrogénmennyiség állítható elő. További előny, hogy a ma használatos LPG-tartályok az ammónia tárolására tökéletesen megfelelnek, így a rendszerben legfeljebb az üzemanyagcella fog sokba kerülni.
