A világ legnagyobb online videotékája, amely minden valószínűség szerint hamarosan Magyarországon is elérhető lesz, meglepő bejelentést tett: Adam Sandler leszerződött négy filmre, így ezek a címek exkluzív módon, csak a szolgáltató kínálatában fognak megjelenni. A vállalat közleménye ugyan nem elég egyértelmű, de a dolgot valószínűleg úgy kell értelmezni, hogy a filmek nemcsak online nem jelenik meg máshol, hanem még moziban sem lesznek láthatók. Vagyis a Netflix saját gyártású sorozatai után (House of Cards és Orange is the New Black) saját gyártású filmekkel is megpróbálkozik. Oké, azt elismerjük, hogy Adam Sandler mostanában leginkább a B kategóriás (vagy néha még ennél is gyengébb) vígjátékokkal hallatott magáról, de mégiscsak egy olyan sztár, akinek a filmjei összesen már több mint 3 milliárd dollárt kalapoztak össze. A Netflix ráadásul pontosan tudja, hogy a felhasználói miket és kiket néznek szívesen – úgy tűnik, Sandlerre van igény.
Amennyiben a projekt sikeres lesz, számíthatunk rá, hogy a Netflix idővel egyre több alkotást finanszíroz meg, amivel tulajdonképpen szépen lassan elkezdheti átvenni a hatalmat a mozik felett is – az exkluzivitással ugyanis megszűnik a filmszínházak azon előnye, hogy a filmek (általában) ott láthatók először, online pedig csak hetekkel, hónapokkal később jelennek meg. Az út persze nem lesz rövid, és még csak könnyű sem, de a vállalat, ha csak rajta múlik, végig fog menni rajta, ebben teljesen biztosak lehetünk.
Azt viszont érdemes megnézni, hogy mindez hogyan éri meg vajon a szolgáltatónak? A Netflix jelenleg nagyjából 34 millió előfizetővel rendelkezik, akik minden hónapban 8 dollárt (vagy 8 eurót) fizetnek azért, hogy korlátlan mennyiségben nézhessenek filmeket. Vagyis a Netflix minden hónapban nagyságrendileg 270-300 millió dollár bevételt termel. Persze ez nem mind haszon, az infrastruktúra fenntartásának költségei mellett a filmstúdióktól érkező számla is szép summát tartalmazhat. Hogy pontosan mennyit, azt nem tudjuk, de nyilván minden nagyobb stúdió elkér 1-200 millió dollárt az éves forgalmazási jogokért. Mivel a Netflix üzletpolitikája alapján a saját gyártású tartalomért sem kell külön fizetni, ezért a bevételekből kell kigazdálkodni a saját gyártású produkciók költségvetését is – a House of Cards esetében ez 50 millió dollárt volt évadonként (két évad készült), ami szép summa. A dolog persze működőképes lehet, hiszen az HBO is éppen ugyanezt az utat járja. 2011-ben a Netflix vezetője, Reid Hastings éppen azt mondta, hogy célja az, hogy a Netflix legyen az új HBO (hozzátéve, hogy ezt remélhetőleg előbb sikerül kivitelezni, minthogy az HBO legyen az új Netflix).
A saját gyártású, ebből adódóan exkluzív tartalmaknak megvan az az előnye, hogy könnyen „függővé” teszik az előfizetőket. Ha van egy jó sorozat, akkor a legtöbb embernek nem esik nehezére kifizetni a havi 8 dollár körüli összeget, így amíg a sorozat tart, addig a szolgáltató biztos lehet abban, hogy a függők nem mondják le az előfizetést – a saját tartalmak célja végső soron tehát a felhasználók leláncolása. (Ennek fényében érdekes viszont, hogy a House of Card valamennyi része egyszerre került fel a kínálatba.) Ugyanakkor, mivel a gyártó (jelen esetben a Netflix) egyben jogtulajdonos is, kiadhatja a sorozatokat, filmeket DVD-n, a főszereplőket pedig akár pólóra, bögrére is nyomtathatja. Nyilván Kevin Spacey vagy Adam Sandler esetében ez nem fog megtörténni, de ha a következő Verdákat mondjuk a Netflix gyártja, és kellő hype-ot tud csapni körülötte, akkor az utólagos jogdíjakból is igazán szép pénzeket fog tudni szakítani.
