A digitális világban az adat a legértékesebb kincs, és az adat annál értékesebb, minél jobban jellemzi a felhasználókat. A cégek többsége az információt profilalkotásra használja. Néha a felhasználói élmény javítása a cél, de legtöbbször inkább az, hogy a hirdetésekből vagy az értékesített szolgáltatásokból származó bevételt maximalizálja az adott vállalat. Nem vitás, hogy a Facebook az egyik legpontosabb jellemzéssel bír a felhasználóiról, hiszen a szolgáltató gyakorlatilag az egész életünkre rálát. Az év során viszont az is egyételművé vált, hogy a Facebook kicsit sem ad a korrektségre: néha hanyagságból, néha egyszerű mulasztásból, de a vállalattól rengeteg személyes adat szivárgott már ki. Most pedig itt is az újabb adalék: egy több száz oldalas, belső dokumentum alapján a New York Times kiderítette, hogy a szolgáltatót több nagy tech cégnek jóval több adatot adott ki, mint amire a felhasználói szabályzat alapján lehetősége lett volna.
Ebben az esetben pedig már kétség sem férhet a szándékossághoz – esetenként ráadásul egészen hajmeresztő, hogy a szolgáltató mit engedett meg. A Microsoft a felhasználók ismerőseitnézhette meg csak úgy, a Netflix és a Spotify viszont simán a privát szférát megsértő módon a felhasználók chatelésébe is betekintést nyert. Kiderült az is, hogy a Yahoo annak ellenére tudta megnézni egyes felhasználók hírfolyamának a tartalmát, hogy arra a Facebook szerint 2011 óta senkinek nincs lehetősége.
A Facebook kommunikációja egyelőre nem túl fényes; a vállalat szerint nincs itt semmi látnivaló, mert bár a szóban forgó vállalatok valóban kaptak adatokat, azzal nem éltek, nem élhettek vissza, mert a felhasználási feltételeket nekik is be kellett tartaniuk. Vagyis a szolgáltatók az adatokat csak a Facebookkal kapcsolatos tevékenységeikhez használhatták fel.
Ez akár még igaz is lehet, az viszont probléma, hogy lassan már napi szinten derül ki valamilyen adatkezeléssel kapcsolatos visszásság a közösségi szolgáltatóval szemben. A felhasználók még mindig nem fordultak el a Facebooktól, de a húr minden ilyen esettel egyre jobban megfeszül, és ha egyszer elszakad, akkor annak – a Facebook szempontjából – beláthatatlan következményei lesznek. Továbbra is az a helyzet, hogy a szolgáltatásnak (vagy inkább szolgáltatáscsomagnak) nincs olyan alternatívája, amely minden területen tudná helyettesíteni a Facebookot, de ha a botrányok sorozata tovább folytatódik, akkor a kényelem helyett sokan választhatják inkább az elaprózottságot, ha az egyben biztonságot is jelent. A Facebookot egyébként korábban már vizsgálták annak kapcsán, hogy nem veszi figyelembe az adatmegosztásra vonatkozó személyes beállításokat, de az amerikai hatóságok úgy tudták, hogy 2011-re ezt a gyakorlatot kiiktatták a rendszerből.
Az egészben az az ironikus, hogy bár a Facebook a világ egyik legértékesebb adathalmazán csücsül, valójában az adatokat soha nem értékesítette; az átadott információkért cserébe felhasználókat vagy adatokat kapott, utóbbiakat a szolgáltatás javításához vagy a felhasználói profilok további pontosításához használta fel. A rendelkezésre álló adatok szerint a Facebooknak több mint 150 céggel volt az ügyben érintett megállapodása.
