Starter
Home Basic Home Premium
Professional Ultimate
A Windows Touch a korábbi Windows verziókban meglévő Tablet PC továbbfejlesztése, amely amellett, hogy ujjal való navigációra optimalizálták, elsősorban abban nyújt többet, hogy egyszerre akár több érintést is képes megkülönböztetni, így a gép vezérléséhez fejlett gesztusokat is használhatunk. E képességek elsőként a Surface-ben jelentek meg (már ami a Microsoftot illeti), a Touch tehát logikus módon innen is örökölt elemeket.
Az érintésérzékeny felület implementálása egy operációs rendszerbe kiváló ötlet, és tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy mikor történik meg, hiszen az ujjunkkal való vezérlés sokkal kézenfekvőbb, sokkal természetesebb, mint akár az egeret, akár stylust használni. Ezt jól példázza az iPhone is az iPod touch sikere is; habár sokan vannak, akik nem kíváncsiak az almás cég termékeire, azért azt mindenki elismeri, hogy a két említett eszköz kezelése a gesztusoknak köszönhetően elsőrangú. A gesztusok segítségével ráadásul nemcsak könnyebb és természetesebb lehet az ember és a gép közötti interakció, hanem adott esetben pontosabb is – egy fénykép nagyításánál például a kívánt méretet könnyebben tudjuk kiválasztani, de a weboldalak görgetése, a fényképek elforgatása, a képek elmentése böngészés közben, stb. mind mind természetesebb és egyszerűbb lesz, ha nem az egeret, hanem a kezünket használjuk. A Touch amellett, hogy a gesztusokat ismeri, természetesen a hagyományos módon is használható, azaz az egérkattintásokat is szimulálhatjuk segítségével.
Telepítés, beállítás
A Windows 7 natív módon kezeli az érintőképernyőket, egy ilyesfajta eszközt külön driver nélkül is (szinte) azonnal használatba vehetünk. Mi a próbához egy Acer T230H típusú monitort használtunk, amely (oldalsó) optika érzékelővel van felszerelve és természetesen multitouch-képes. A monitor a DVI (vagy D-Sub) mellett egy USB kábellel is a számítógéphez kapcsolódik.
Miután a Windows 7 felismerte az érintésérzékeny eszközt, a kezelőfelület minimális átalakuláson megy keresztül – semmi komolyra nem kell gondolni, csupán apróbb változtatások történnek, amelyek az ujjal való navigációt segítik. Az egyik ilyen dolog például az, hogy a bejelentkező képernyőn egy új ikon jelenik meg, amivel előhozhatjuk a billentyűzetet.
A virtuális klaviatúrára persze máskor is szükségünk lehet, így ezt könnyű előhozni: a monitor bal oldalán középen egy apró fül jelenik meg, ezt kell egyszerűen a képernyő közepe felé kihúznunk a billentyűzet előcsalogatásához.
Alternatívaképpen a tálcára is kérhetünk egy ikont a billentyűzet aktiválásához. A virtuális billentyűzet teljes értékű, akár billentyűkombinációk bevitelére is használható. További változás, hogy kétszeresére hízik az Aero Peek gomb, hogy könnyebb legyen „eltalálni”.
Egy új sor kerül a Számítógép tulajdonságai ablakba is, amely nemcsak azt mutatja meg, hogy a gép érintésérzékeny kijelzővel van felszerelve, hanem azt is, hogy az adott eszköz egyszerre hány érintést képes megkülönböztetni. (Esetünkben ezt látni: Érintéses bevitelre alkalmas, 2 érintési ponttal.)
A Touch többféle módon konfigurálható, az opciókat, mivel nevük beszédes, különösebb magyarázat nélkül az alábbi képekben mutatjuk be.
Használat közben
Aki használt már PDA-t vagy táblaPC-t, az nem fog megijedni a Windows Touchtól sem – minden éppen úgy történik, persze annyi különbséggel, hogy most nem a stylust, hanem az ujjunkat használjuk a bevitelre. A megszokott „egeres” manőverek, tökéletesen működnek, így például a kattintás és a duplakattintás egy illetve két érintésnek felel meg. A jobb egérgombot (például) úgy tudjuk szimulálni, hogy ujjunkat a képernyőn tartjuk; hasonlóan a Windows Mobile-hoz, itt is azt kell megvárni, amíg egy kör rajzolódik ki a képernyőre.
Ami nem, vagy legalábbis nem mindenhol működik, az a lenyomott egérgombbal való mozgás, amivel például a dokumentumokban szöveget, az Asztalon pedig az ikonokat lehet kijelölni. Az asztalon egyszerűen az ujjunk képernyőn tartásával így valóban ki is lehet jelölni az ikonokat, de a programokban a szövegrészletek kijelölése már nem megy, ugyanis a dokumentumokban ez a görgetésnek felel meg. Ha mondjuk a Wordben szeretnénk kijelölni egy szöveget, akkor azt (például) a következő módon tehetjük meg: bökjünk a szövegre bárhol, majd a billentyűzet ikonjának megjelenése után húzzuk végig az ujjunkat a kijelölendő szövegen. Erre a műveletre van egy gesztus is, erre rögtön visszatérünk!
Gesztusok
Igazán persze az érdekes, hogy hogyan működnek a gesztusok! A tapasztalatunk az, hogy egy kis gyakorlással nagyon megkönnyíthetik a munkát – elsőre azonban kihívás használatuk!
Először is nézzük a Tollvonásokat, amely nem Windows 7 specifikus, a Vistában is megtalálható már, de érdemes megnézni, hogy az ujjunkkal vajon mennyire használható. A tollvonás egy gyors, rövid határozott mozdulat a nyolc irány valamelyikébe (fel, le, balra, jobbra és az átlók irányába), amelyekkel alapból a Page Up, Page Down, Vissza, Tovább, Másolás, Beillesztés, Visszavonás és Törlés műveletek érhető el.
Alternatívaként egyszerűsítést is kérhetünk, az átlók (és az utóbbi négy művelet) elhagyásával. Egyébként nemcsak a fenti nyolc művelet használható, hanem egy egész hosszú listából állíthatjuk be, hogy az egyes irányokhoz mit szeretnénk hozzárendelni. Amíg egy tollvonás stylussal a világ legtermészetesebb dolga, ujjal elég sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy a mozdulat elég gyors, elég pontos és megfelelő hosszúságú legyen.
Az igazi újdonságot a Windows 7-ben a gesztusok jelentik, amelyek elvileg bármilyen alkalmazásban működnek, mert a Windows API szinten kezeli a beérkezett parancsokat (és alkalmazásonként egy-egy gesztushoz így más funkció is rendelhető). A gyakorlatban azonban ez nem feltétlenül igaz; a Firefoxban tökéletesen működtek például, de az ACDSeeben nem. A Windows 7 natív alkalmazásai természetesen mind kezelik a gesztusokat, amelyekből az alábbiak használhatók:
• Bal egérgomb lenyomása: érintsük meg egyik ujjunkkal a képernyőt, majd egy pillanatra a másikkal is. Ez helyettesíti a bal egérgomb lenyomását, ami abban az esetben jön jól, ha például szöveget szeretnénk kijelölni egy dokumentumban. Jobb és bal kézzel is működik.
• Jobb klikk: amellett, hogy a kijelző megérintésével megvárjuk, amíg a jobb oldali menüt előhívó karika körbeér, a jobb egérgombbal való kattintást úgy is helyettesíthetjük, hogy a képernyőt egymás után gyorsan két különböző helyen érintjük meg. Erre a legjobb módszer szerintünk az, ha a mutató és középső ujjunkat használjuk, dobbantva velük.
• Kicsinyítés, nagyítás: ez a két művelet két egyszerű mozdulattal aktiválható, a kicsinyítéshez úgy kell csinálni két ujjunkkal, mintha össze akarnánk csippenteni valamit a kijelzőn, a nagyításhoz pedig éppen ezzel ellenkező irányú mozdulatot kell végrehajtanunk. Ez a funkció a Windowsos programokban más funkciót is helyettesíthet: Intézőben például az egyes nézetek közötti váltásra szolgál.
• Elforgatás: két ujjunkat helyettük a monitorra, és „forgassuk el vele a képet”. Ezzel a módszerrel például a Fényképnézegetőben tudjuk 90 fokonként elforgatni a megjelenített képet.
• Dupla érintés: a Windowsban ehhez a gesztushoz alapesetben nincs semmi hozzárendelve, az alkalmazások azonban egyedileg használhatják. A neve mindent elmond: egyszerre két helyen kell megérinteni a monitort.
A gesztusok így leírva talán nem tűnnek annyira egyszerűnek, mint amilyenek valójában: az egyes mozdulatok valójában annyira természetesnek hatnak, hogy a tollvonásokkal ellentétben ezeket szinte nem is kell gyakorolni.
Összegzés
A Windows Touch segítségével a Windows 7 sokkal könnyebben, és nem utolsó sorban gyorsabban használható, mint egérrel, billentyűzettel, vagy akár stylussal. A natív támogatás szerintünk nagyon jó lett, emellett nem is lassítja érezhetően a PC-t. Viszont kétség sem fér hozzá, hogy a tollvonásokat sokat kell gyakorolni, valamint egy monitor esetében az is hátrány, hogy az érintésérzékeny felületet gyakran kell majd törölgetni. A rendszer használhatósága a beviteli eszköz pontosságától is függ, a nálunk járt Acer T230 is például tesztünk során ritkán, de néha azért hibázott.
