- 2011. március 2., 12:00
Nálunk járt a Sharp LE925-ös szériás, 46 colos 3D tévéje; az előzetes tesztek alapján sokat vártunk tőle.

A CES-en bejelentett tévékre néhány hetet-hónapot még biztosan várnunk kell, addig is pótoljuk egyik nagy adósságunkat, megnéztük ugyanis a Sharp 3D tévéjét. Az LE925-ös széria a tavalyi IFA-n mutatkozott be, és amíg az utód meg nem érkezik, a japán márka csúcstévéjének szerepét is betölti. A tévébe a Sharp minden olyan megoldást beépített, amit 2010 végén egy tévétől elvárhattunk, a kérdés az, vajon a képminőség szempontjából is tud-e kiemelkedőt nyújtani a cég zászlóshajója. Az LE925-ös széria 60 és 46 colos képátlójú modelljei közül a kisebb képátlójú változatot láttuk vendégül.

Külső

A korábbi Sharp tesztjeink alapján már egyértelműen látszott, hogy a japán gyártó is beállt a sorba, és engedve a trendeknek tavaly több olyan készüléket is piacra dobott, amelyek nemcsak a belső, hanem a külső alapján is fel tudják venni a harcot a konkurenciával. Az LE925-ös széria a dizájn alapján (is) a csúcsot képviseli a Sharp termékpalettáján, azonban e tekintetben nem egyedül ül a trónon, hiszen a korábban nálunk járt LE820E-vel szinte teljesen azonos készülékházat kapott, csupán néhány egészen apró eltérést találunk a két termékcsalád modellje között.

A Sharp Full Flat dizájnnak hívja a modern külsőt adó, egybe előlapos dizájnt, ami divatos kifejezéssel élve a „káva nélküli” kialakítást jelenti: az LCD-panel elé a Sharp egy masszív műanyagból készült előlapot épített be, eltűntetve ezzel a káva és a panel közötti szintkülönbséget. A fényes fekete keret azonban szokatlanul vastag, és nemcsak a CES-en bemutatott vékonykávás Samsung és LG tévékhez képest, hanem úgy általánosságban is, még a 46 colos képátlót figyelembe véve is. Az LC-46LE925E ennek ellenére jól néz ki, de azt tegyük is hozzá, hogy az előlapos megoldás a képminőség szempontjából nem a legszerencsésebb, lévén, hogy növeli a panel tükröződését. Ez abban az esetben nem gond, ha inkább sötétben tévézünk, nappal viszont zavaró lehet, a kontrasztot ugyanis eléggé csökkenti (de ez minden hasonló megoldást használó tévénél így van egyébként).

A formavilág – a tavalyi modellek alapján mondhatni – egyértelműen sharpos, az éleket a gyártó amennyire lehet eltűntette, a sarkokat a káván és a talpon is lekerekítette, és a panelt tartó nyak sem szögletes, hanem henger alakú. Díszítőelemből bőven kijutott: a káva oldalán végigfut egy ezüstszínű (világosszürke) csík, valamint a káva alsó része színátmenetes. Itt feketéből sötétszürkébe vált át a káva, ami látványos, de leginkább csak arra jó, hogy a tükröződést, ha lehet, még inkább felerősítse. A Sharp felirat a bal alsó sarokba, az AQUOS Quattron 3D felirat a bal felső sarokba került, jobbra lent pedig a gombokhoz tartozó jeleket valamint az érzékelőket találjuk. A gombok nem fizikai gombok, hanem érintésre reagálnak, érzékenységük szerencsére éppen megfelelő. A bekapcsolást jelző LED középre került, és egy fordított V alakot formáz, a tévé bekapcsolt állapotát pedig halvány fehér színnel jelzi (de nemcsak ez a V alak, hanem a Sharp felirat is világít). A Sharp a tévét 39 mm vastagra készítette, ami nem egy világmegváltó adat, de nem is rossz érték, főleg a gyártó korábbi modelleivel összehasonlítva.

Nemcsak a káva fényes fekete, hanem a talp is, amely meglehetősen nehéz, hiszen üvegből készült. A talp szélei ugyanakkor áttetszőek, így az állvány valamivel kisebbnek tűnik, mint amilyen valójában. A dizájn leggyengébb pontja a nyak, amely króm színű, mivel a tévén sehol máshol nincs ilyen szín, ezt az elemet is inkább áttetszőre vagy feketére csináltuk volna.

A vékony tévék esetében gyakori probléma, hogy a csatlakozók elhelyezkedése megnehezíti a falra szerelést. A Sharp LC-46LE925E estében ilyentől nem kell tartanunk, mert a japán gyártó a csatlakozókat okosan, a tévé síkjával párhuzamosan építette be, így a kábelek gyakorlatilag egyáltalán nem lógnak ki a tévé hátlapja mögül. Ezért cserébe csekély ár, hogy az AV, SCART és YPbPr bemeneteket csak átalakítóval tudjuk használni.

A HDMI csatlakozók mindegyik oldalra került (összesen 4 van, közülük az 1-es támogatja az ARC-t, a kettes számúhoz pedig sztereo audio kimenet is tartozik). Ezeken a csatlakozókon kívül ide került még az USB port és az Ethernet csatlakozó, az AV bemenet és egy fülhallgató kimenet valamint a CI kártya foglalata. Lefele a SCART, a D-Sub/YPbPr dugaszok, az analóg/DVB-T/C antenna és (külön) a DVB-S antenna valamint az optikai hangkimenet néznek.

Belső

A Sharp első 3D-s tévéje a Quattron technológiára épül, és a Sharp azt állította a tévé bejelentésekor, hogy a crosstalkot a négy alapszínt használó megoldással egészen minimálisra tudta szorítani. Az egyik legérdekesebb kérdése az tehát tesztünknek, hogy vajon ez csak „marketingduma”, vagy valóban jobban teljesít a Sharp 3D-tévéje a konkurensek LCD-inél. (Abban azért nem reménykedtünk, hogy a plazmatévékkel is fel tudja venni a harcot a tévé.)

A panelt természetesen a Sharp maga készíti, így a tévében a VA panel egyik variánsa, az U2VA teljesít szolgálatot, ami a fekete és a kontraszt szempontjából az LCD-k között jelenleg a legjobb alternatíva, az LE820-as tesztünkből ugyanakkor kiderült, hogy a Quattron panelek a színhűség szempontjából nem tökéletesek, amit nyugodtan írhatunk annak számlájára, hogy a Sharp egyelőre nem rendelkezik elég tapasztalattal az RGBY rendszer vezérléséhez. (Ahogyan korábbi cikkeinkben már említettük, a Quattron panelek nem RGB, hanem RGBY felépítésűek, ahol az Y a sárga komponenst jelenti.)

A tévé háttérvilágítása LED-es, a fényforrások pedig oldalt helyezkednek el. Ennek ellenére, mivel a tévé nem túlságosan vékony, nem kell attól tartani, hogy a bevilágítás zavaró lenne, ugyanis a tévében van hely egy jól működő (ezért szükségszerűen vastagabb) diffúzornak is. Hogy kicsit előre szaladjuk, azért azt elmondjuk, hogy minimális clouding viszont van, ez gyakorlatilag minden LED-es LCD-tévének a velejárója, a kérdés csak az, hogy mennyire erős a jelenléte. A panel képességeiről a Sharp nem árul el szinte semmit, kivéve a betekintési szöget (ami 176 fok). Ez nem olyan adat, amelyek a képminőséget jelentősen befolyásolná, sokkal fontosabb lenne például a válaszidő vagy a statikus kontraszt ismerete, ám ezeket a japán gyártó nem (sem) közli.

A tévé számtalan „fícsörlogót” kapott, ezekből kiderül, hogy az elektronika legfeljebb 200 Hz-es képmegjelenítést támogat, van 24p, a háttérvilágítás pedig nemcsak LED-es, hanem pulzáló is. A képfrissítési adat tekintetében a Sharp látszólag lemaradásban van, de a szemenként 100 Hz-es képmegjelenítés a scanning backlight megoldással párosítva véleményünk szerint jobb eredményt ad, mint a 400/800 Hz-es verziók.

Normál színprofil

A Sharp tévékről sajnos eddig egy esetben sem mondhattuk el, hogy az alapbeállításokkal tökéletes képet kapnák, így nem lepődtünk meg azon, hogy az LC-46LE925E gyári beállítása is katasztrofális. A tévé képe a normál színprofillal túlszaturált, túlélesített és túl fényes is, továbbá a színhőmérséklet és a gamma sem emlékeztet az optimális értékekre. Az elvárthoz legközelebb eső beállításokat a mozi és a PC módok adják, a többi színprofil gyakorlatilag használhatatlan. E kettő sem tökéletes, alapból ugyanis elég sötét képet adnak (95 cd/m² körüli a maximális fényerő ezekkel a színprofilokkal).

Amint a korábbi, Sharp AQUOS LE820-as tesztünkben is írtuk, a Sharp valószínűleg nem ismerte még ki tökéletesen az RGBY rendszer működését, mert a színhelyesség nem olyan jó, mint a gyártó korábbi csúcskategóriás tévéinél volt. Látszólag persze túl nagy különbség nincsen, és főleg akkor, ha csak a 925-ös tévét látjuk, nem tűnik rossznak a kép (nem is az), de a műszerek elárulják, hogy nem is tökéletes. Ezúttal is főleg azzal volt a problémánk, hogy a sárga szín miatt kissé túlszaturált marad a kép, bármit is állítsunk a menüben. Főleg a „sárgás” árnyalatok, így a piros, zöld, sárga, narancssárga és barna különböző változatai élénkebbek egy hajszálnyival a kelleténél.

A nem túl optimális optimális beállítás

A legjobb beállításokat a mozi színprofilból kiindulva végül a következő helyen találtuk meg: hátt-rf-ny -5, kontraszt 27, fényerő -1, szín 0, tónus -4, képélesség 0-5, színhőmérséklet alacsony, RGB (LO) 1, -3, 0, RGB (HI) 2, -7, 0, gamma -1, aktív kontraszt ki, DNR ki, OPC ki. Ezekkel a beállításokkal akár már a plazmatévék feketéjével is összevethető mélységű, 0,04 cd/m²-es feketét, 125 cd/m²es fényerőt és 3378:1-es kontrasztot mértünk. A gamma ugyanakkor nem került teljesen a helyére, 2,3 lett az értéke, a színhőmérséklet pedig 6900K körüli volt. A színhelyesség az LE820-as tévéhez hasonlóan nem túl jó, és az ábrán jól látszik, hogy főleg a „sárgás” árnyalatokkal volt ismét csak probléma. A feketéhez és a kontraszthoz annyit tennénk még hozzá, hogy ezek az értékek csak akkor valósak, ha (relatív) sötétben tévézünk, nappal ugyanis a tükröződés miatt erősen romlik a fekete mélysége és vele együtt a kontrasztarány is.

Az optimális beállításokkal a tévé 2D módban 100 wattot fogyaszt, ez 3D-ben, közepes fényerő-kompenzációt kérve 117 wattra nő. Készenléti állapotban az energiafelvétel 0,1 watt.

Címkék
Hozzászólások