- 2011. november 21., 08:00
A Sharp LE830-as szériájából próbáltuk ki a 40 colos változatot, amely a gyártó RGBY rendszerű paneljét kapta.

A Sharp a 2010-es CES-en jelentette be az RGBY technológiát (más néven Quattron), amelyet azóta is használ csúcskategóriás tévéinél. Mostani teszünk alanya, a 3D megjelenítésre is képes LE830-as széria 40 colos tagja, szintén a Quattron család tagja – elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy másfél év alatt sikerült-e a gyártónak a vezérlést tökéletesítenie.

Tesztlaborunkban a 40 colos LC-40LE830E járt, de a panel és az elektronika azonossága miatt tesztünk megállapításai elméletileg a 46 colos LC-46LE830E-re, az 52 colos LC-52LE830E-re és a 60 colos LC-60LE830E-re is érvényesek.

Külső

A Sharp dizájnerei két éve döntöttek úgy, hogy a klasszikus tervezési szempontok helyett a modern megjelenést helyezik előtérbe, és azóta a gyártó rohamléptekben zárkózik fel a konkurenciához, elsősorban a Samsunghoz és az LG-hez (a két koreai gyártó vitathatatlanul úttörő szerepet vállal a dizájnt illetően most már több éve folyamatosan).

Ebbe a folyamatba kiválóan beleillik az LE830-as széria, amely nemcsak közvetlen elődjéhez az LE820-as sorozathoz, hanem a tavaly csúcsot jelentő LE925-ösökhoz képest is több ponton tud újat mutatni. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a gyártó rövid próbálkozás után elvetette a Full Flat dizájn, így az LC-40LE830E panelje előtt nincsen egybefüggő előlap. Ennek köszönhetően a tévé képminősége szemből és oldalról is javul, mivel nincsen zavaró tükröződés. Ennél jobb már csak az lett volna, ha a káva sem tükröződik (ami főleg a 3D-s tartalmak esetében lenne kívánatos), de ne legyünk telhetetlenek. Az LE830-as széria további látványos újítása a gyártó történetének eddigi legvékonyabb kávája, amelynek vastagsága ugyan le van maradva egyes konkurensek megoldásaihoz képest, de így is rendkívül megnöveli a vizuális élményt a tévé kikapcsolt állapotában.

A fényes fekete borítást a Sharp a szokásosnak mondható díszítőelemekkel dobta fel, lent az ezüstös díszítősávot találjuk, amelynek közepén a gyártó védjegyévé vált, fordított V alakú bekapcsolást jelző LED, jobb oldalán pedig az érintésre érzékeny vezérlombok helyezkednek el. A márkajelzés szintén a káva alsó részén, de már a fekete csíkban található, az AQUOS és a Quattron 3D logók pedig a bal felső sarokban kaptak helyet.

Az átlátszó üvegből készült talp helyett ezúttal fényes fekete változatot kapunk, ami a tévéhez sokkal jobban illik.

Az LE830-as tévékre a felső- és csúcskategóriában ma már alapnak számító négy HDMI port került fel, és ezek mindegyike oldalra néz, így nemcsak a set-top-boxot és a Blu-ray lejátszót tudjuk könnyen a tévére csatlakoztatni, hanem a hordozható eszközöket, például a mobiltelefont vagy a videokamerát is. Cserébe a fülhallgató kimenetet nem számítva az összes analóg csatlakozás hátrafelé néz, már csak azért is, mert oldalt CI adapter foglalat, egy USB port és SD-kártya foglalat is található, így minden felület foglalt. Hátul, de még mindig lefelé néző csatlakozókkal két további USB-t, Ethernet csatlakozót, két antennafoglalatot, a digitális hangkimenet és a második HDMI-hez tartozó sztereo hangbemenetet találjuk. A sort a hátrafelé néző SCART, D-Sub, AV és komponens csatlakozók zárják.

Abból, hogy a tévén két antennabemenet is megtalálható, már lehet sejteni, hogy tuner fronton a tévé minden elérhető szabványt támogat, így az analóg mellett mindhárom digitális szabvány szerint érkező jelet fel tud dolgozni. Az analóg, a DVB-T és a DVB-C jel számára egy csatlakozó áll rendelkezésre, a második bemenet pedig a DVB-S tunerhez tartozik.

Belső

A Sharp általában szűken méri a képjavító extrákat, legalábbis abban az értelemben, hogy a gyártó nem dobálózik például 400 meg 800 Hz-es képfrissítésekkel, az LE830-as széria elektronikája is legfeljebb 100 képkocka megjelenítésére képes másodpercenként (3D módban 200). A panel természetesen UV2A technológiával készült X-Gen változat (ez a VA egyik variánsa), és mivel Quattron panelről van szó, a színek kikeveréséhez a tévé nem három, hanem négy alpixelt használ: a vörös, zöld és kék pixelek mellé csatlakozik a sárga is. Ezen túl sok mindent nem lehet tudni a panelről, mert a Sharp semmilyen gyári adatot nem ad meg – igazából azonban ez nem túl nagy probléma, hiszen a válaszidő, a fényerő és a kontrasztarány ma már minden neves gyártó tévéjénél megfelelő. A háttérvilágítás LED-es, a fényforrások pedig a káva oldalára kerültek; a Sharp esetében ez azt jelenti, hogy local dimming nincsen.

A tesztet ezúttal is a gyári beállítások feltérképezésével kezdtük, az eredménytől azonban nem voltunk igazán elragadtatva: igazából egyetlen olyan színprofilt sem találtunk, amelyik anélkül, hogy a menüben kellene kutakodnunk, a tökéleteshez kicsit is közelítő eredményt adott volna. Nagyon persze nem lepődtünk meg, mert a korábbi Quattron tévék esetében is ugyanezt láttuk – a kérdés inkább az volt, hogy állítgatással tudunk-e közelebb kerülni az optimális helyzethez.

Korábban ugyanis sem az LE820-as sem az LE925-ös nálunk járt tesztpéldányát nem tudtuk jól beállítani. A nehézséget az RGBY rendszer okozza, amelyet a Sharp azért épített a tévébe, hogy élénkebb sárgát, szebb barnát és aranyszínt, teltebb zöldet kapjunk, csakhogy négy alpixellel nemcsak a lehetőségek száma nő, hanem a vezérlés is nehezebb lesz, amit a Sharpnak a tavalyi modellek esetében végül nem is sikerült túl jól megoldania.

A kép alapesetben, ahogyan a mellékelt tesztábrák is mutatják, egyik színprofil esetében sem volt kielégítő. A kép minden esetben kékes árnyalatú volt, a dinamikus színprofil emellett a túlélesítés tüneteivel is küzdött.


Dinamikus, játék, mozi, normál és PC módok

Az azért jól látszik, hogy a mozi színprofil volt a legközelebb a jó beállításokhoz – de éppen ennél a színprofilnál ütközött ki az is, hogy azok a színek úsznak el a legjobban, amelyekben relatív nagy a sárga komponens aránya. Az optimális beállításokat (a mozi színprofilból kiindulva) az alábbi helyen találtuk meg: optimális beállítások: háttérfény 4, kontraszt 31, fényerő 0, szín 0, színtónus Z4, képélesség 1, színtartomány normál, színhőmérséklet alacsony, scanning backlight magas, gamma 1, aktív kontraszt ki, zajszűrés ki, film mód forrás függvényében. Tökéletes eredményt így sem sikerült elérni, de nagyon közel kerültünk a 3-as deltaE értékhez, am a Sharp korábbi RGBY rendszerű tévéihez képest jó eredmény.

A színek helyrerakásának ára a kontrasztarány csökkentése volt, sajnos: az optimális beállításokkal 2,2-es gammát, 6600K-s színhőmérsékletet, 106 cd/m²-es fényerőt és 0,07 cd/m²-es feketét kaptunk. A kontrasztarány 1606:1-hez, ami erős közepes, jelentősen gyengébb, mint az előd, az LE820E 3500:1-es kontrasztaránya.

Fekete fényerőssége kalibráció után 0,07 cd/m²
Fehér fényerőssége kalibráció után 106 cd/m²
Kontrasztarány kalibráció után 1606:1
Színhőmérséklet kalibráció után 6600K
Gamma kalibráció után 2,2
Feketeszint Teljes színtartomány
Deinterlace szűrő kiváló
SD->HD felskálázás kiváló
2D->3D konvertálás SD tartalommal közepes, HD tartalommal jó (de az eredmény messze van az eredeti 3D tartalomtól)
1080p@24p Csak interpolációval kapunk kadenciahelyes megjelenítést
Betekintési szög közepes
Mozgóképfelbontás 850 sor (scanning backlight bekapcsolása mellett)
Fényerő eloszlásának egyenletessége
Digitális zajszűrés hatása nem zavaró, de ki is kapcsolható
Képélesítés erős fokozatban rontja a képet
Overscan Pontról pontra opciót kiválasztva nincs
Input lag 29 ms Játékgép módban
Fogyasztás (gyári, 2D) normál/mozi mód – 74/70 watt
Fogyasztás (kalibráció után, 2D/3D) 71/74
Fogyasztás készenléti állapotban 0,2 watt
Címkék