Kemény éven van túl az androidos piac: miközben a platform egészének az eladások területén sikerült legyőznie az iOS-t és az iPhone-t, addig a Google operációs rendszerét használó gyártók között egyre komolyabb verseny bontakozik ki a csúcskategória meghódítására. Egyre nehezebb a dolga annak, aki itt szeretne labdába rúgni: a nagy képernyő, a duplamagos processzor és a különleges dizájn csak szükséges, de nem elégséges feltételei a sikernek. A HTC az elmúlt évek alatt igen sok tapasztalatot szerzett a felsőkategóriás androidos készülékek gyártásában, ám az év elején olyan érzésünk volt, hogy a gyártó kezd lemaradni: a Desire S és az Incredible S jók voltak, de tudásukban messze elmaradtak a velük egy időben bemutatott Samsung Galaxy S II mögött. Igaz ugyan, hogy a cég a bevételt nem a nagyon drága csúcsmodellekből szerzi (hanem például a Desire S-ből), a márka imidzséhez azonban elengedhetetlen egy brutális csúcskészülék. Ez lenne a Sensation; lássuk, hogyan sikerült.
Külső
2011 végén egy csúcskategóriás okostelefon már nem elégedhet meg 4”-nál kisebb kijelzővel: ennek megfelelően a Sensation képernyője is 4,3”-os képátlóval rendelkezik. Nyilván ezért cserébe mérete (126×65×11 mm) és tömege (149 gramm) sem kevés. Ezzel igazán nincs is gondunk, az viszont kicsit zavaró, hogy nem igazi unibody kialakítású a mobil, amit ebben az árkategóriában azért elvárnánk a HTC-től.
Ettől persze a készülék összerakása még lehet példás, a hátlap közepén látható alumíniumlemez (ez látható Desire S-hez hasonlóan a hátoldalon középen) pedig kellően merevvé is teszi a burkolatot. A dizájn alapvetően átmenetet képez a Desire S és a Desire HD között, hiszen az előbbinél nagyobb, az utóbbinál viszont lekerekítettebb a telefon. Hasznos megoldás hogy a kijelző szélei felé a védőüveg kicsit felfelé görbül, így védi az előlapot a karcolódásoktól. A képernyő felett a megszokott fémrács mögött találjuk a hangszórót és a visszajelző LED-et, tőle balra a külső fényviszonyokat figyelő érzékelőt, jobbra pedig az előlapi kamerát.
A képernyő alatt az androidos készülékek többségén megszokott négy gomb helyezkedik el. Érintésérzékeny gombokról van szó, amelyek közül a bal szélső a fő kezdőképernyőre visz, a következő az aktuális képernyőhöz vagy programhoz tartozó menüt hívja elő, az utána következő gombok pedig a „vissza” és a keresés funkciót kapták.
További gombok kerültek a bal oldalra és a mobil felső élére – az előbbiek a hangerő állítására szolgálnak, az utóbbi pedig a ki- és bekapcsolásra való. Sajnos dedikált exponáló gomb ezen a HTC telefonon sincs, így a fényképezéshez a kijelzőt kell használnunk. A bekapcsoló gombon kívül a felső élen a 3,5 mm-es fülhallgató-aljzatot találjuk, bal oldalon pedig a microUSB port helyezkedik el. Ez utóbbi egyébként MHL-kompatibilis, azaz megfelelő adapterrel HDMI kimenetként is használható – kár, hogy a HTC ilyen adaptert nem mellékelt a készülékhez.
Ha megfordítjuk a Sensationt, első ránézésre azt hihetjük, hogy a Legendhez és a Flyerhez hasonlóan különálló műanyag fedeleket kell majd leszerelnünk, ha hozzá akarunk férni az akkumulátorhoz vagy a SIM-hez. Ez azonban a Sensation esetében csak átverés, itt az egész hátoldal leszedhető. Igaz, ez a hátoldal annyira körbefogja a telefont, hogy még a kijelző feletti rácsos részt is magában foglalja. Itt hátul láthatjuk egyébként a két LED-del felszerelt 8 Mpixeles kameramodult is, mellette pedig a külső hangszórót.
A hátlap alatt találjuk az 1520 mAh-ás akkumulátort, és itt van a SIM kártya valamint a microSD helye is – az utóbbi az akku kivétele nélkül is eltávolítható, ha szükséges.
