Ha valaki nem igazán tudja követni a Samsung okostelefonjainak névadási politikáját, azt nem igazán tudjuk hibáztatni; a korai gyártó termékpalettája mára igen szélesre hízott, a Samsung a belépő szinten, a közép-, a felső- és a csúcskategóriában is több vasat tart a tűzben. A legújabb készülékek elnevezéseiben csakúgy repkednek a kettesek, hármasok és az egyéb jelzők. Mostani tesztünk alanya az Advance utótagot kapta; a Samsung Galaxy S Advance-ról van szó, amely nevével ellentétben nem az eredeti Galaxy S, hanem az S II kisebb méretű és valamivel olcsóbb változata.
Külső
Hogy a bevezetőben lévő állítás mennyire így van, azt már a telefon külseje is kiválóan jelzi, a Samsung Galaxy S Advance alapvetően ugyanazokkal a stílusjegyekkel operál, mint a tavalyi csúcsmodell. A borítás legnagyobb része fekete (az előlapon fényes fekete) színű, oldalt pedig az előlapra kis mértékben rányúló, enyhén csillogó felület borítja a mobilt. Bár az anyagválasztás nem különösebben érdekes, a Samsung dicséretére legyen mondva, hogy a telefont ezúttal is jól rakta össze, az illesztések pontosak, a mobil nem recseg-ropog, ahogyan a kezünkbe vesszük.
A telefon alapterülete egy téglalapot formáz, ami egyébként a Galaxy S III-at leszámítva eddig is jellemző volt a Samsung csúcsmodelljeire; a tény, hogy a mobil oldalai semmilyen ívet nem kaptak, jól felismerhetővé teszi, hogy az S Advance melyik termékcsaládba tartozik. Természetesen a Galaxy S Plus sarkai azért lekerekítettek.
Az előlapot szinte teljes egészében a 4 colos kijelző foglalja el, alatta pedig a Samsung telefonokon megszokott gombokat, a menü, Home és vissza gombokat találjuk. Ezek kialakítása a gyártótól már eddig is megszokott gyakorlatot követi, a két szélső háttérvilágítással is rendelkezik és érintésre reagál, a Home funkciót pedig ezúttal is egy valódi gomb testesíti meg.
A kijelzőnek több érdekessége is van, rögtön például mindjárt az, hogy egy AMOLED panelről van szó, de erre részletesebben a következő oldalon térünk majd ki. A dizájn szempontjából inkább az a fontos, hogy a panelt Corning Gorilla Glass védi, valamint, hogy a Samsung Galaxy Nexushoz hasonlóan a telefon előlapja enyhén homorú. A kijelző felett a szokásos elemeket találjuk: a Samsung logót és a hangszóró nyílását, valamint az előlapi kamerát. A kamera és a hangszóró rácsa közötti terület alig látható módon a közelségérzékelőt és a fénymérő szenzort rejti.
A telefon oldalaira a szokásos kezelőszervek és csatlakozók kerültek: lent a microUSB portot, a mikrofont és a fülhallgató kimenetet, jobb oldalt a bekapcsolód gombot, bal oldalt pedig a hangerőszabályozót találjuk. A Samsung a felső élt ezúttal is üresen hagyta, és, amint az a felsorolásból látszik, a fényképezőhöz sem jár dedikált exponáló gomb.
A hátlap még a Samsung mércéjével nézve is letisztult, az apró hálómintával díszített felületét fent a kamera érzékelője és a hozzá tartozó LED, tőlük jobbra pedig a külső hangszóró töri meg csupán – meg persze kapunk egy Samsung feliratot hátra is, de ezt nem éreztük hivalkodónak. A hátlapot eltávolítva tárul elénk az 1500 mAh-ás akkumulátor valamint a SIM-kártya és a microSD-kártya foglalata. Plusz pont a Samsungnak, amiért a microSD nyílása is oldalra néz, így a memóriakártya akár a telefon kikapcsolása nélkül is cserélhető.
A képek alapján annyira talán nem egyértelmű, de a Samsung Galaxy S Advance a mai mezőnyben a kisebb készülékek táborát gyarapítja a maga 123,2×63×9,7 mm-est méretével. A tömege viszont meglepően nagy, 120 gramm – ami önmagában azért még nem olyan sok, de mi nem néztünk ki ennyit belőle, így először igencsak meglepődtünk, amikor a kezünkbe vettük a telefont.
A csomagolás tartalma a szokásos: USB-s töltő, adatkábel és fülhallgató alkotják. Utóbbi már külseje alapján sem felsőkategóriás, így aki a mobilt komolyabb zenehallgatásra is használni tervezi, annak érdemes még egy füles árát is belekalkulálni a vételárba.
