Sony Xperia Z5 okostelefon teszt

A Sony pár éve állt át arra, hogy évente két alkalommal, tavasszal és ősszel is új csúcsmodellt dobjon piacra. Egyelőre nem látszik, hogy tényleg ez lenne a megfelelő stratégia, legalábbis a mobilos részleg eladásai nem nőttek; a vezetés mégis kitart mellette. Nekünk persze ez nem rossz, hiszen olyan telefonok gördülnek le a gyártósorokról, mint az Xperia Z5 és testvérei. Elsőként a Z5-Z5 Premium-Z5 Compact hármas középső darabját teszteltük, amely talán a legnagyobb érdeklődésre számíthat.

Külső

A Sony az Xperia Z-vel kitalált egy jellegzetes formát; a szögletes, téglatest alakú dizájnt pedig annyira megkedvelték a mérnökök, hogy még az Xperia Z3-nál is ragaszkodtak hozzá. Sőt, mostani tesztünk alanya, az Xperia Z5 is követi ezt a vonalvezetést (Xperia Z4 nincsen, mivel a japán kultúrában a 4-es szám a halálhoz köthető, ezért nem szívesen használják), viszont kicsit megváltozott az anyagok feldolgozása, így a klasszikus vonalak megtartása ellenére is sikerült a dizájnon frissíteni. Az elődmodellekhez hasonlóan az Xperia Z5-re előre és hátra is üveg került, a hátsó viszont mattra csiszolt és „színre fújt”. Elegáns megoldás, persze hátrány, hogy törhet; előny viszont, hogy az ujjlenyomatok sokkal kevésbé látszódnak meg rajta. A funkcionalitást ez a módosítás nem érinti, hiszen az akku a korábbi Xperia „zékben” sem volt cserélhető.

Az oldalsó fémcsíkot a sarkoknál két-két bevágás töri meg, mivel a sarkok műanyagból készültek – ez szükséges kompromisszum volt ahhoz, hogy az antennák kilássanak a borítás alól. Apróság, de jól jelzi, hogy a Sonynál mennyire odafigyeltek a részletekre, hogy az Xperia felirat nemcsak a hátlapon jelenik meg, hanem a készülék bal oldalába is bemarták.

A Sony a telefonok előlapján már régóta nem használ semmilyen gombot, így a kezelőszervek mindegyike valamelyik oldalra került. Az első rész ennek ellenére sem teljesen átlagos. A kijelző felett a visszajelző LED, az előlapi kamera, a beszédhangszóró és a szenzorok sorakoznak egymás után, ez eddig tiszta, viszont a beszédhangszóró egyben a kihangosításért is felel, és van egy párja „lent” is. Ami az oldalsó részt illeti, néhány dolgot érdemes kiemelni. Például azt, hogy a SIM-microSD tálca nyílását gumírozott ajtó takarja, jelezvén, hogy az Xperia Z5 is víz- és porálló (IP68-as szabvány szerint, ami legfeljebb 30 perces időtartamra és 1,5 méteres mélységre vonatkozik).

Sony sajátosság, hogy a fényképező használatához dedikált gombot is kapunk, az Xperiák másik jellegzetességnek, az ikonikus bekapcsoló gombnak ugyanakkor búcsút kellett mondanunk. Amit csak azért nem bánunk, mert a száműzetésre azért került sor, hogy a bekapcsoló gomb egyben biometrikus azonosítóként (ujjlenyomat-olvasóként) is működhessék. Az elhelyezés elsőre talán szokatlannak tűnhet, de a gyakorlatban nagyon is bevált, hiszen a telefon feloldásához úgyis meg kell nyomnunk a gombot (bár van koppintásos feloldás is), az azonosításhoz pedig ezután már csak pár pillanatig kell ott tartanunk a hüvelykujjunkat. Az viszont kár, hogy a süllyesztett kialakítás miatt a megnyomása kicsit nehézkes.

A 146×72×7,3 mm-es és 154 grammos telefon (ez pont akkora egyébként, mint a Z3, de 2 grammal nehezebb) összeszerelésében nem találtunk semmi kivetnivalót, amit viszont mindenképpen meg kell jegyeznünk, az az, hogy a mobil nagyon csúszós, vigyázni kell rá.

Hardver

Az évenkénti kettős termékbejelentési politika egyik hátulütője, hogy a hardvert nem minden esetben lehet felturbózni az előző modellekhez képest, de mivel a közvetlen előd, az Xperia Z3 egy éve jelent meg, ez a veszély tesztünk alanyát nem fenyegette. A Xperia Z5-be ütős vas került, persze a mondhatjuk azt is, hogy a Sony csak most érte utol a konkurenseket – és ebben van is valami. A telefonba a melegedésről híres Snapdragon 810-es rendszerchip (2×4 mag, 64 bit) került, Adreno 430-as GPU-val és 3 GB RAM-mal. A belső memóriát illetően a Sony nem túl bőkezű, 16 illetve 32 GB között lehet választani, de ez megbocsátható, mivel a tárhely utólagos bővítésére, sok más csúcstelefonnal ellentétben, van lehetőség. A vas hasít – de sajnos a Snapdragon 810-es nemcsak teljesítményben, hanem a melegedést tekintve is igazodik hírnevéhez. A mobil hátlapja már pár percnyi keményebb menet hatására is már-már kellemetlenül meleggé tud változni, amit a Sony úgy kezel, hogy ha „kell”, akkor szépen lekapcsolgatja a magokat. Ez normál körülmények között nem okoz teljesítménybeli csökkenést, de ha huzamosabb ideig pörögnek a CPU-k, akkor már igen. Ez sajnos az összképbe nem kevésbé rondít bele.

A kijelző mérete nem változott, a Sony is maradt a jól bevált, 5,2 colos méretnél. Úgy tűnik, hogy ez az a legnagyobb méret, amelyet a felhasználók is elfogadnak, és a gyártók is – utóbbi alatt azt kell érteni, hogy már nem akarják egymást túllicitálni, belátták, hogy azzal már inkább rontják, semmint javítják egy adott készülék esélyeit a piacon. A Sony a felbontással sem igazán bajlódott, persze a Full HD részletesség bőven elég (még ez is 428 PPI-nek felel meg). Amúgy is, aki a pixelekre hajt, annak ott (lesz) a Z5 Premium, a maga UHD részletességet nyújtó paneljével (más kérdés, hogy a legtöbb dolog azon a telefonon is csak Full HD-ben fog megjelenni). Technológiáját tekintve a panel természetesen IPS, így a színek és a betekintési szög is szépek, de a fehéregyensúly nem pontos. A Triluminous megoldásnak hála a fényerő teljesen rendben van, a 639 cd/m²-es maximális érték brutális, kültéren is jó láthatóságot biztosít. A panelt védő üveg karcálló, de nem nevesített, és van rajta olajtaszító réteg is. Ez utóbbi, ha ér is valamit, akkor nagyon keveset (elvileg az ujjlenyomatok ellen lenne jó).

A kommunikációs lehetőségek terén a készülék szinte a maximumot nyújtja: LTE adaptere 300/50 Mbps-os, 3G hálózatokon pedig 42/5,76 Mbps-os tempót tudunk elérni. A WiFi természetesen az ac szabványt is ismeri (van hotspot funkció és WiFi Direct támogatás is), a Bluetooth pedig 4.1-es szabványú, és támogatja az A2DP és apt-X eljárásokat is, amivel a bluetoothos fülesek hangminősége javítható. Az A-GPS (GLONASS), az NFC és az FM-rádió a kategóriában alap, a szenzorok listáján pedig a gyorsulásmérő, giroszenzorok, közelségérzékelő, digitális iránytű és légnyomásmérő is szerepel. A Sony a microUSB csatlakozót is minden extrával felvértezte, így az MHL-ként (HDMI) illetve USB hostként (OTG) is bevethető.

Üzemidő

A premier során a Sony büszkén hirdette, hogy a Z5 termékcsalád tagjai töltésenként akár két napig is bírni fogják, ami már a tesztelés előtt is nehezen volt hihető, hiszen a Z3-mal összevetve az akku kapacitása csökkent (3100-ról 2900 mAh-ra), a Snapdragon 810 pedig minden csak nem energiatakarékos a 801-es lapkához képest. Ennek fényében már annak is örülhetünk, hogy az üzemidő nem csökkent. Egyébként a két nap valóban elérhető, de csak úgy, mint a korábbi Xperia modellekkel. Vagyis kíméletes használattal vagy az egyik energiatakarékos mód (Stamina) bekapcsolásával – amely ugye, rontja a használhatóságot, mivel inaktív állapotban tiltja az adatkommunikációt.

Túrázóknak hasznos lehet viszont az UltraStamina mód, amely töltésenként kb. 12 nap készenléti időt biztosít, ha minden okos funkciót hajlandók vagyunk beáldozni. Visszás kicsit, hogy a Snapdragon 810 hiába támogatja a gyorstöltés funkciót, ha a csomagban lévő adapter viszont klasszikus, 1,5 amperes töltőfej – amivel több mint két óra feltölteni a telefont.