- 2016. április 27., 12:00
A gyártó legújabb üdvöskéje top hardverrel és ütősnek ígérkező fényképezőgéppel érkezett hozzánk. Lássuk, mit tud!
Hirdetés

A Huawei a P6-tal indította útjára a prémium termékvonalat, és már a sorozat első modellje nagyon jól sikerült. Azóta minden évben menetrendszerűen jön a frissítés, a P9 így már a negyedik készülék a sorozatban. Hogy a dolgok nagyon jó irányba haladnak, azt kiválóan jelzi, hogy a piac legalább úgy várta a gyártó legújabb csúcskészülékét, mint az LG, a HTC vagy éppen a Sony csúcsmodelljeit.

Külső

A P9 a Huawei legújabb gyöngyszeme. A mobilról messziről látszik, hogy ki készítette, hiszen a márka jellegzetes stílusjegyei mind megfigyelhetők rajta. Egyenes oldalak, egyenes hátlap, apró lekerekítések a sarkoknál és leheletvékony káva a kijelző két oldalán – ezek mind-mind olyan részletek, amelyek alapján ma már az avatatlan szem is könnyen rávágja: Huawei. És nem is akármilyen, a P9-et a csúcskategóriába pozícionálták.

A mobil kívül-belül tartalmaz mindent, ami a kategóriában elvárható, helyenként még többet is. Borítása fémből készült, a kialakítás pedig természetesen unibody, így illesztések sincsenek. Hozzánk a fehér-ezüst verzió került, de a telefon természetesen más színekben is létezik (többféle arany, fehér és ezüst közül lehet választani). A nálunk járt verzión az előlap fehér, az oldalsó-hátsó rész pedig ezüstszínű. A mobil éleit szokás szerint lecsapták (a kijelző és a hátlap felőli részen egyaránt) és ezeket a részeket fényesre csiszolták. Az oldalakat négy helyen, a hátlapot pedig két helyen műanyag betét szakítja meg, az antennák jobb kilátása érdekében.

Gombok csak a telefon oldalaira kerültek; a Huawei már régen nem épít kezelőket az előlapra, helyettük az OS-ben lévő szoftveres megfelelőket használja. A Gorilla Glass 4 mögé bújtatott kijelző alatt így nincs is semmi csak a Huawei felirat. Fent a szokásos kellékek (fénymérő, másodlagos kamera, beszédhangszóró) sorakoznak, illetve van egy visszajelző LED is, amelyet a hangszóró rácsa mögött rejtettek el. Az unibody kialakításból adódik, hogy a SIM-et tálcán kell behelyezni a telefonba (a tálca balról húzható ki), és mivel a Huawei ezúttal sem ad dedikált exponáló gombot a felhasználók ujja alá, a P9 jobb oldalán csak a bekapcsoló gombot valamint a hangerőszabályzót találjuk.

Az alsó élen a fülhallgató csatlakozója, a mikrofon és hat fúrt lyuk mögött a kihangosító hangszórója látszanak, középen pedig az USB Type-C csatlakozó került. E csatlakozó mögött továbbra is USB 2.0 interfész bújik meg, azt viszont nyilván kihasználhatjuk, hogy a kábel bedugásánál mindegy a csatlakozó iránya.

A hátlap egy nagy egybefüggő alumíniumtepsi. Tény, hogy nagyon jól néz ki, de tény sajnos az is, hogy a felület csúszós, ezért nem lennénk meglepve, ha a P9 tulajok kicsit többször dobnák le a telefont, mint amennyiszer szeretnék. A hátsó fertályon akadnak azért érdekességek: ide került az ujjlenyomat olvasó (pont a mutatóujj alá, kényelmes helyre), kamerából pedig a szokásosnál eggyel többet, kettőt kapunk. A kamera és a hozzá kapcsolódó kiegészítők sávja szintén Gorilla Glass 4 borítás alá került.

Amit érdemes mindenképpen megemlíteni még, az az, hogy a Huaweinél a nagyon apró részletekre is odafigyeltek, az előlapon a kijelző feletti és alatti rész például nem egyszerűen fehér, hanem mintás (csíkos), a bekapcsoló gomb felülete pedig érdes. Ezek nem nagy dolgok, de mégis lehet nekik örülni. Mérete és tömege alapján a telefon nem mondható nagynak, az 5,2 colos kijelző mellé 145×70,9×7 mm-es méret és 144 grammos tömeg társul. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a vékony kávának köszönhetően a kütyü valamivel keskenyebb lett, mint az 5,1 colos kijelzővel szerelt Samsung Galaxy S6 (viszont magasabb is).

Hardver

Teszteredmények
Teljesítmény
AnTuTu 6: 99204
Geekbench (s): 1699
Geekbench (m): 6414
GFXBench 3 (M, on): 19 fps
GFXBench 3 (M, off): 19 fps
GFXBench 3 (T, on): 43 fps
GFXBench 3 (T, off): 41 fps
Browsermark 2.1: 2760
JetStream 1.1: 38.555
Kijelző
Maximális fényerő: 642 cd/²
Kontraszt: 1750:1
Színhőmérséklet: 6578 K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 119 perc
Üzemidő (normál): n/a
Üzemidő (video): 12 óra 45 perc
Szabad kapacitás: 23,6 GB

Nagyon sok kiváló, komoly erőt felvonultatni képes rendszerchip van a piacon, de természetesen nem volt kérdés, hogy a Huawei ismét a házon belül fejlesztett HiSilicon Kirin mellett fogja letenni a voksát. A 955-ös chip már nemcsak teljesítményben, hanem fogyasztásban is felveszi a harcot a riválisokkal, hiszen a TSMC-féle 16 nm-es FinFET eljárással készül. Nyolc magot tartalmaz, négy darab Cortex-A72-es mag 2,5 GHz-en, négy darab Cortex-A53-as mag pedig 1,8 GHz-en duruzsol. A Huawei Mali-T880-as GPU-val párosította a processzort; ez sajnos csak a négymagos változat. Mérgesek vagyunk viszont azért, mert 4 GB RAM-ot csak a drágább, 64 GB-os ROM-mal szerelt változathoz ad a Huawei, a 32 GB-os belső tárhellyel szerelt modellnél be kell érnünk 3 GB-tal. Ez nem más, mint kőkemény üzletpolitika, hiszen nem valószínű, hogy sokan megvennék a 64 GB-os verziót akkor, ha microSD-kártyával lehet bővíteni a belső memóriát. Ebből adódik is, hogy a SIM-tálcája nemcsak a SIM-et, hanem egy második kártyát is tud fogadni, ami lehet microSD-kártya vagy egy második SIM is. Két SIM-es módban viszont korlátozás, hogy az egyik hálózatnál csak a 2G kapcsolatot működik.

A kijelző 5,2 colos és sokan talán csalódásként élik majd meg, hogy nem AMOLED, hanem IPS technológiával készült. Pedig ilyen panel volt a P8-ban is, és a Mate 8 is IPS-sel készült; vagyis inkább a tavaly ősszel debütált AMOLED-es Mate S volt a kivétel. A kijelző 1080×1920 pixeles, ami még mindig 424-es PPI-t ad ki, tehát bőven „retina” feletti. A panel képe gyönyörű, a színek is szépek és oldalról is mindent pontosan úgy látunk, mint szemből. A fényerő sem rossz, a 650 cd/m² körüli maximum kültéren is jó láthatóságot biztosít, melegre állítva a színhőmérséklet pedig szinte koppra az ideális 6500K-ra lehet a panelt belőni (de manuális finomhangolási lehetőség is van). Az egyedüli gondunk a kontraszttal volt, ami nem rossz, de nem is kiemelkedő, illetve egyeseknek talán még az is csalódás lehet, hogy a Mate S nyomásérzékeny kijelzője a sima P9-be nem került be.

Kommunikációban eléggé toppon van a mobil, a 300/50 Mbps-os LTE-nél ugyan lehetne jobban beépíteni, de teljesen felesleges, a 42/5,76 Mbps-os HSPA, a Bluetooth 4.2, az ac-s WiFi viszont tényleg a jelenlegi csúcsokat jelentik. A kategóriában az A-GPS mellett elvárás lenne az NFC is, ez azonban a két SIM-es modellből (EVA-L19) kimaradt, csak az egy SIM-es verzióban (EVA-L09) kapott helyet. Fekete pont? Bizony! Az FM-rádió hiánya 2016-ban már nem nagy ügy, az infra port viszont elfért volna, távirányítóként ugyanis így a mobilt (legalábbis egyszerűen) nem lehet használni.

Üzemidő

Az üzemidő sajnos az okostelefonoknál még mindig kritikus kérdés, alig van olyan kütyü, amelyik stabilan kibírná azt, hogy csak minden második nap dugjuk töltőre. A Huaweinek mondjuk házon belül éppen van ilyen telefonja (Mate 8), de a P9 a 3000 mAh-s akku ellenére is minden este töltőre dugandó. Már ha nem akarjuk, hogy a második nap közepén kellemetlen meglepetésben legyen részünk. Az viszont jó hír, hogy az egynapos használat akkor is szinte biztosan megvan, ha a telefont reggeltő estig nyúzzuk. Az egyetlen kivétel az, ha nagyon sokat fotózunk (ez ugye nyáron most éppen aktuális lesz), de ez természetes, hiszen a kamera minden készülékben a nagy fogyasztók közé tartozik.

Az energiagazdálkodási opciók tárháza viszont nagyon széles. A mobil egyrészt az Androidban meglévő Doze-t is támogatja, ami a háttérben futó appok működését optimalizálja, másrészt pedig egy sor kapcsolódó saját beállítás is van, többek között a felbontást is lehet 720×1280-ra csökkenteni, hogy a GPU-nak sokkal könnyebb dolga legyen. Ezekkel persze nem lehet csodát tenni, de 10-15 százalékos pluszt a felhasználói élmény számottevő csökkenése nélkül is kaphatunk, ami azért nem rossz.

Címkék
Hozzászólások