Az előző cikkünkben már bemutattuk, hogyan zajlik a Windows 7/8.1 frissítése Windows 10-re, azonban biztosan sokan lesznek olyanok is, akik valamiért teljes újratelepítést szeretnének végezni. Ennek többféle oka is lehet: például 32 bites verzióról 64 bitesre váltás, Windows 7 – Windows 10 átállásnál az UEFI Windows 8/8.1/10 specifikus opcióinak használata, stb. A Windows 10 tiszta telepítése nem különbözik jelentősen a Windows 8.1 telepítésétől, viszont nem árt tudni, hogy mikor is vagyunk jogosultak az OS telepítésére, azaz mikor fogjuk tudni aktiválni:
- tiszta sor, hogy a legális Windows 10 termékkulccsal rendelkező telepíthetik az OS-t
- de azok is megtehetik ezt, akiknek nincsen termékkulcs a kezében, de az adott gépen futó aktivált Windows 7/8.1 operációs korábban már frissítették Windows 10-re; ennek okáról bővebben ebben a cikkben írtunk.
Tipp: aki csak egy „szűz” rendszerre vágyik, annak nem feltétlenül kell teljes újratelepítést végeznie! A Windows 10-ben lehetőség van a gyári állapot visszaállítására, amely hasonlóan működik, mint az okostelefonoknál: ha a személyes adatokat és a programok megtartását sem kérjük, akkor elvileg egy gyári állapotú Windows a jutalmunk. A gyári visszaállításhoz telepítő DVD vagy USB stick lehet szükséges, itt írtunk arról, hogyan lehet ilyet gyorsan és egyszerűen készíteni. Egyébként elvileg akkor is teljesen „szűz” rendszert kapunk, ha a Windows 7/8.1-et úgy frissítjük, hogy a telepítőtől nem kérjük a személyes fájlok és telepített programok megőrzését.
Aki viszont mégis úgy dönt, hogy egy teljes újratelepítésre vállalkozik, annak az alábbi lépéseken kell végigszaladnia – szigorúan csak azután, hogy a fontos adatokat biztonságba helyezte, hiszen a telepítéshez használt partíción minden adat elvész!
Először is a BIOS-t vagy UEFI-t úgy kell beállítani, hogy USB stickről (vagy DVD-ről bootoljon). Ehhez a régebbi alaplapoknál a boot során (alaplaptól függően) az F2/F8/F10/F12 gombokkal hívhatjuk elő azt a menüt, amelyből kiválasztható a boot eszköz. Ha gépünk UEFI-vel működik, akkor a Gépház -> Helyreállítás -> Speciális rendszerindítás menüpontban kell rákattintanunk az Újraindítás gombra, itt választhatjuk ki, ha a gépet USB-ről szeretnénk újraindítani. Ha szükséges, akkor a Secure mode és a Fast boot opciókat tiltsuk le (a telepítés végeztével pedig újra engedélyezzük őket).
A gép indulása után a telepítő megkezdi a frissítés előkészületeit. Az első dolog, amit meg kell adnunk, az A telepítendő nyelv, az Idő és pénznem formátuma valamint a Billentyűzet vagy beviteli módszer nyelve. Ha megvagyunk, kattintsunk a Tovább gombra…
…a következő ablakban pedig a Telepítés gombra.
A Windows telepítő most kéri a termékkulcsot. Ha van, akkor írjuk be, majd Tovább. Ha Windows 7/8.1-ről frissítettünk, és az ingyenes frissítési lehetőséget kihasználva korábban már feltelepítettük a Windows 10-et, akkor válasszuk a Kihagyást.
Olvassuk el figyelmesen a licencfeltételeket – na jó, csak vicceltünk :) –, majd fogadjuk el a feltételeket.
Most következik a telepítés típusának kiválasztása. Nekünk az Egyéni…-re lesz szükségünk. (De a frissítést amúgy is célszerű Windowson belül indítani, kivéve akkor, ha az UEFI Windows specifikus opcióit csak most kapcsolnánk be.)
Jelöljük ki, hogy melyik partícióra szeretnénk feltelepíteni a Windows 10-et. Ha üres SSD-t/HDD-t használunk, akkor egyszerűen rábökhetünk az üres területre, nagyméretű adathordozó esetén viszont célszerű egy külön rendszerpartíciót készíteni, 120-240 GB-os mérettel. Az új partíció mellé MBR telepítésnél (BIOS) további egy, GPT telepítésnél (UEFI) további három partíció fog készülni. Ha megvagyunk, kattintsunk a Továbbra a telepítés indításához.
A fájlok másolása és a gép előkészítése kb. 10-30 percig tart. A gép közben többször újraindul – az első újraindításnál az USB sticket húzzuk ki, a DVD-t vegyük ki, mert már nincsen ezekre szükség.
Ha korábban nem adtuk meg, a telepítő ismét kéri a termékkulcsot – itt ismét választhatjuk a Későbbre halasztás opciót.
Most következik a személyes adatok kezelésére, a böngésző működésére és a hibajelentésekre vonatozó beállításokra vonatkozó pár képernyő. Ezen opciók átvizsgálását akár ki is hagyhatjuk, ha a Gyorsbeállítások használata mellett döntünk, de ajánlott végigfutni a sorokon, mindössze három képernyőnyi beállítás van ugyanis.
Ezután meg kell adni a belépési adatokat is. Belépni a Microsoft azonosítóval is lehet, de dönthetünk úgy is, hogy offline felhasználót hozunk létre. Mi ez utóbbi javasoljuk: A lépés kihagyása feliratra kattintva tudunk létrehozni egy offline fiókot. A dolog oka prózai: online azonosításnál az e-mail címünk rövidített változata szerepel majd a mappaszerkezetben, ami nem túl esztétikus látvány, míg offline fiók esetében a felhasználói nevet használja erre a célra a Windows.
Természetesen az online fiókos bejelentkezés előnyeiről ekkor sem kell lemondani, hiszen az Microsoft azonosítót utólag is a fiókhoz köthetjük: a telepítés befejeztével a Start menü bal felső sarkában kattintsunk a felhasználói névre, majd a Fiókbeállítások módosítása opcióra, végül a felugró ablakban a Bejelentkezés Microsoft fiókkal lehetőség alatt adjuk meg Microsoft azonosítónk adatait.
Az utolsó simítások következnek, amelyek már automatikusak, a Windows frissíti az alkalmazásokat, és elvégez még néhány rendszerműveletet, mielőtt végleg átadja nekünk a terepet.
A telepítés után célszerű ellenőrizni, hogy aktivált lett-e a Windows, és azt is lehet ellenőrizni, hogy érkezett-e új rendszerfrissítés.
