- 2011. február 8., 13:52
Az emberek 97-99 százaléka egyáltalán nem látja a phosphor trailt, aki viszont igen, az bosszankodhat miatta.

A plazmatévék esetében, a technológia sajátosságaiból adódóan, létezik egy, az LCD-k utánhúzására hasonlító, jelenség, ami az érzékenyebbek számára kellemetlen mellékhatással járhat: ők a világos, gyorsan mozgó tárgyak mögött sárgás, előttük pedig esetleg lilás árnyalatot figyelhetnek meg. Ezt nevezik phosphor trail effektusnak, amit ha mindenképpen le akarunk fordítani magyarra, akkor csóvahatásnak vagy foszfor lagnak nevezhetünk. Akinek plazmatévéje van, és ennyiből nem tudja, hogy miről lesz szó ebben a cikkben, az ne olvasson tovább – nehogy úgy járjon, hogy a cikk elolvasása után az addig számára láthatatlan jelenség zavaró tényezővé váljon.

Amíg egy LCD-tévé esetében a válaszidő sokáig az egyik legfontosabb választási szempont volt, addig a plazmatévéknél a phosphor trail igazából soha nem kapott nagy figyelmet, vélhetően azért, mert a fogyasztók nagyobb része nem is veszi észre tévézés közben ezt az anomáliát. A phosphor trailt a bevezetőben az LCD-k utánhúzásához hasonlítottuk, de a hasonlóság csak annyiban igaz, hogy a jelenség gyorsan mozgó tárgyak esetében jelentkezik, a részletesség csökkenésével illetve a megjelenített tartalom érzékelhető elmosódásával viszont nem igazán jár. A phosphor trail effektust összehasonlíthatjuk viszont egy másik jelenséggel is, mégpedig a DLP-s projektorok – sokak számára szintén láthatatlan – mellékhatásával is. A DLP-s kivetítőkben a színkomponenseket a projektor egymás után vetíti ki, ha pislogunk, vagy gyorsan oldalra fordítjuk a fejünket, akkor „lemaradhatunk” egy vagy akár több komponensről, ami a színek pillanatnyi torzulásához vezethet.

Hogyan működik a plazmatévé?

A plazmatévék részletes működési elvét ezúttal sem fogjuk elmagyarázni, de cikkünk témája miatt az alapvető dolgokat érdemes feleleveníteni. Egy plazmatévé a színeket, csakúgy, mint az LCD-tévék (többsége), vörös, zöld és kék színkomponensekből „keveri” ki; minden egyes képpont három apró kamrából áll tehát, amelyek egyenként a vörös, a zöld és a kék alapszíneket tudják megjeleníteni.

A kamrák speciális gézkeverékkel vannak megtöltve, ami feszültség hatására UV fényt bocsát ki – ez természetesen számunkra nem látható, viszont kiválóan alkalmas arra, hogy a kamrák oldalfalán lévő foszforréteget indukálja, amelynek fénye már az emberi szem számára is érzékelhető. A plazma panelek esetében viszont (az LCD-tévékkel ellentétben) nem alkalmaznak színszűrőt, a kibocsátott fény színét az adott kamrában lévő foszfor tulajdonságai határozzák meg. Hogy az egyes gyártók pontosan mivel és hogyan módosítják a foszfort, az természetesen üzleti titok, lévén, hogy ezekkel a módosításokkal lehet elérni többek között a jobb színhelyességet.

Mi az a phosphor trail?

A turpisság annyi a dologban, hogy a „kezelt” foszforok az eltérő kémiai tulajdonságaik miatt nemcsak másmilyen színnel világítanak, hanem megváltozik az indukáláshoz szükséges energia mennyisége, a reakció hevessége valamint időtartama is. A kék foszfor indukálható a leggyorsabban, a zöld pedig a leglassabban, így egy pixel felvillanása „anatómiailag” a következő szakaszokból áll: B (nagyon rövid) – RB (nagyon rövid) – RGB – RG (nagyon rövid)– G (rövid), ahol az RGB betűk a vörös, zöld és kék komponenseket jelentik.

Egy fehér pixel felvillanásakor ezeket a színeket látjuk (az idő balról jobbra halad)

A mozgó, fehér (világos) objektumok előtti kékes-lilás árnyalatot a B és RB szakaszok adják, a mögöttük lévő sárgás-zöldes árnyalatot pedig az RG és G szakaszok. Az emberi szem kevésbé érzékeny a kékes árnyalatokra, ezért a kettő képhiba közül a sárga-zöld az, amelyik inkább észrevehető. A gyártóknak persze van némi mozgástere, az alpixelek vezérléséhez használhatnak eltérő időzítést és eltérő feszültségeket is, azonban, ha figyelembe vesszük azt is, hogy egy korszerű tévében másodpercenként 4-600 alkalommal kell az alpixelek tartalmát frissíteni, érezhető, hogy nem túl egyszerű tökéletesen szinkronba hozni a vörös, zöld és kék színnel világító kamrákat (alpixekelet). Oly annyira nem az, hogy eddig nem is sikerült senkinek megoldania a problémát – az évről évre megjelenő új modellek azonban rendszerint jobbal e szempontból (is), mint elődeik. A Panasonic termékei között eltérés van kategória szerint is; a drágább, csúcskategóriás modellek paneljei illetve a 3D plazmatévék paneljei jobban teljesítenek a phosphor trail szempontjából.

Mikor látható a phosphor trail?

Több felmérés is készült már a témában, és a jó hír az, hogy a felhasználók túlnyomó része, 97-99%, egyáltalán nem veszi észre ezt a jelenséget. A cikket is inkább informatívnak szánjuk, nem elrettentésként, a plazmatévék képminőségét (természetes színek, jó fekete, nagy kontraszt) az LCD-k még mindig nem tudták elérni. Viszont úgy gondoljuk, hogy aki plazmatévét vásárol, annak érdemes előbb tesztelnie, hogy érzékeny-e ebből a szempontból. A teszt nagyon egyszerű, csak egy plazmatévére és 10 percre van szükség – bármelyik ismerősünk tévéje megteszi, vagy alternatívaként, ha van ilyen hely a közelünkben, egy jól kialakított bemutatóteremben is tesztelhetjük magunkat. A phosphor trail annál jobban észrevehető,

• minél sötétebb a környezet,
• minél nagyobb a kontraszt az éppen megjelenített képen
• minél gyorsabban mozgó tárgyak vannak a képen,
• minél kisebb a szaturáció.

A fenti szempontok alapján egyértelmű, hogy tesztelni sötétben érdemes, ami pedig a megjelenített képanyagot illeti, a legjobban egy fekete-fehér filmmel járunk. Az utóbbi évek terméseiből a tesztek során általunk is használt Sin City például kiváló választás, bármelyik mozgalmasabb jelenete megteszi. A tesztelés egyszerű: meg kell nézni egy részletet a filmből, aki nem lát semmi különöset, az nem érzékeny az effektre, aki viszont látja a sárga-zöld árnyakat, az lehet, hogy jobban jár LCD-tévével. Aki nem lát semmi különöset, de kíváncsi a phosphor trailre, az filmnézés közben mozgassa a szemét a kijelző két széle között, vagy fordítsa el gyorsan a fejét valamelyik oldalra – segédeszköz (fényképezőgép/videokamera nélkül) ez utóbbi a legbiztosabb módszer.

A fák törzsénél jól látszik a phosphor trail

A 3D tévék esetében a phosphor trail érzékelését elvileg elősegítheti a szemüveg is, azonban az eddig nálunk járt 3D plazmatévék esetében sem volt igazán gondunk a jelenséggel.

Mit lehet tenni a phosphor trail ellen?

A rossz hír az, hogy teljesen eltűntetni nem lehet ezt a hibát, mert a technológia sajátosságaiból ered – éppen olyan ez, mint az utánhúzás az LCD-tévéknél, akármit is tesznek a gyártók, valószínűleg sosem lesznek képesek teljesen kiküszöbölni. Aki látja, látja. A tévé beállításaival persze csökkenthető a hiba mértéke, de mivel a phosphor trail teljesen eltűnni az arra érzékenyek számára úgysem fog, ráadásul a beállítások változtatása rontja a képminőséget is, ez legjobb esetben is csak félmegoldásnak tudható be. Amit kipróbálhatunk: csökkenthetjük a kontrasztot és/vagy növelhetjük a környezeti fényt, esetleg megpróbálkozhatunk azzal is, hogy távolabb ülünk a tévétől.

Összegézés

A phosphor trail jelenség a plazmatévék velejárója, szerencsére azonban a felhasználók csupán 1-3 százaléka érzékeny rá. Emiatt semmi esetre sem szabad az amúgy kiváló minőségű plazmatévéket elvetni már az elején, viszont ha lehetőség van rá, akkor érdemes letesztelni, mi magunk mennyire is vagyunk érzékenyek rá.

Hozzászólások