- 2014. november 26., 12:00
Évekig messiásként vártuk, végre megérkezett, de csak nem akar elterjedni az OLED a tévéknél. Miért? És merre továb
Hirdetés

Az OLED technológia fejlesztése nagyon hosszú időre nyúlik vissza, az első működőképes panelt 1987-ben gyártották le, az elkövető pedig a Kodak volt. Ahogyan teltek az évek, úgy sikerült egyre olcsóbbá egyszersmind megbízhatóvá is tenni a technológiát, a Samsung a 2000-es évek derekán már odáig merészkedett, hogy 21 illetve 31 colos méretben tévé prototípusokat is legyártott. Már akkor mindenki pedzegette, hogy a technológia közép távon az LCD-ket és a plazmatévéket is sikerrel maga alá gyűrheti – azonban amint látjuk, mindez lassan tíz év távlatában, 2014-ben sem történt meg. A helyzet ráadásul nem is fest túl jól, mivel jelenleg az LG az egyetlen olyan gyártó, amelynek termékpalettáján (kereskedelmi forgalomban kapható) készülék található. A kérdés tehát adott: van-e, és ha igen, akkor milyen jövője a technológiának. Megpróbálunk választ adni.

Múlt és jelen

Ahhoz, hogy legyen valami elképzelésünk a jövőt illetően, természetesen jó alapot jelent, ha megismerjük mi történt eddig. Rögtön oszlassunk is el egy félreértést: az OLED nemcsak a tévék gyártása miatt fontos, ezzel a technológiával kisebb méretben is készülnek kijelzők. Sőt, az OLED-ek igen régóta velünk vannak, okostelefonokban, phabletekben számos gyártó használja. Csakhogy ez olyan terület, ahol igazából nem lehet profitálni az előnyökből; így nem véletlen, hogy amikor az OLED jövője kerül szóba, akkor mindenki a tévékkel foglalkozik, és azt próbálja megjósolni, hogy mi várható ezen a fronton. És így teszünk most mi is.

A világ első kereskedelmi forgalomban is kapható OLED-tévéjét a Sony dobta piacra 2007-ben, XEL-1 néven. A készülék 11 colos képátlóval és horror árral bírt, nem is gyártották sokáig. Aztán kisebb szünet következett, mígnem az LG és a Samsung gondolta úgy ismét, hogy érdemes tenni egy újabb nekifutást – ekkor 2010-et írtunk, és 31 colos prototípusok mellett már 55 colos méret is tervbe volt véve. A tervezgetésbe beszállt a Sony és a Panasonic is, először külön, majd együtt próbáltak olyan megoldást kifejleszteni, amely nemcsak jó, hanem olcsón is gyártható. A 2012-es CES-en újra fellángolt a kísérletező kedv, mind az LG mind a Samsung bemutatott prototípusokat, és azt ígérték, hogy még abban az évben piacra is kerülnek az első modellek.

Ez ugyan nem történt meg, de az LG 2013 legelején forgalomba hozta saját készülékét, hónapokkal később pedig a Samsung is csatlakozott. Az LG a kezdetek óta elégedett az eladásokkal, bár nyilván ez nem jelenti azt, hogy az OLED-tévék pörgetnék a piacot. Szinte teljesen biztos, hogy most még csak a pénzt viszi a technológia, de elemzők szerint a jövő év végére ez megváltozhat, és kifizetődő lehet a gyártás. A Samsung viszont visszakozott, mivel nem tudta elég olcsón adni saját modelljét (az árkülönbség az LG készülékéhez képest Európában majdnem két és félszeres volt). Ez egyébként az eltérő belső felépítésre vezethető vissza, erről korábban részletesen itt írtunk.

Nem véletlen, hogy több gyártó is várakozó állásponton van: a Samsung visszalépett, egyelőre nem tervezi, hogy OLED-tévével jelenne meg a piacon, ugyanakkor a háttérben folyamatosan fejleszti tovább a technológiát. Amint a piaci környezet megfelelő lesz, számíthatunk arra, hogy a gyártó ismét a piacra lép. A Sony és a Panasonic, miután nem újították meg idén lejáró, az olcsó OLED-ek kifejlesztését célzó stratégiai együttműködésüket, végül mégis ismét egymás karjaiba borultak – helyesebben egy konzorciuméba, amely JOLED néven fut, és amelyet a Japan Displayjel és az Innovation Network Corporation of Japan nevű vállalattal közösen alapítottak. A JOLED ugyanakkor első körben csak kisméretű kijelző piacán szeretne versenyezni, tévékbe való paneleket csak évek múltán gyártana.

Mit hoz a jövő? És főleg, mikor?

Jelen pillanatban az LG tehát az egyelten olyan gyártó, aki kereskedelmi mennyiségben állító elő OLED-paneleket. Viszont ennek ellenére nemcsak az LG értékesít OLED-tévéket, igaz, a konkurensei egyelőre nem is igazán azok, lévén, hogy csak a kínai piacra termelnek, és a készülékgyártáshoz használt panelt az LG Displaytől veszik. Ez pedig vita nélkül csakis előre tolja az LG szekerét. Mint ahogyan az is, hogy pletyka szinten többször lehetett már hallani, hogy a Sony és a Panasonic is azon gondolkodik, hogy OLED-tévét dobjon piacra. A vállalatokban közös, hogy ehhez első kör(ök)ben szintén LG Display paneleket használnának. Emellett tudjuk azt is, hogy a panelgyártók közül a Samsung és az AUO minimum rendelkeznek a gyártáshoz szükséges technológiával és eszközökkel, csak éppen a kicsi volumen miatt nem lenne rentábilis a gyártás számukra sem, így kivárnak. Az LG viszont kétség kívül hisz a technológiában, hiszen meglévő, piacon lévő modelljei mellé már egy 77 colos UHD felbontású prototípust is bemutatott. Amíg a többiek kivárásra játszanak, az LG fontos tapasztalatokat gyűjt, még ha drágán is. És könnyen lehet, hogy hosszabb távon ez lesz a kifizetődő.

Az OLED térnyerése elől egyébként folyamatosan hárulnak el az akadályok. Egészen tavalyig gyakorlatilag két technológia versenyzett egymással: az LCD és a plazma. Bár mindkettőnek megvannak az előnyei, azzal a legtöbben egyetértenek, hogy szigorúan a képminőséget nézve a plazmatévék jobbak – de most már csak voltak. A Panasonic tavaly kiszállt a gyártásból, aztán gyorsan a Samsung is bejelentette, hogy felhagy a plazmatévék gyártásával, és most már az is ismert, hogy az LG valamikor 2015 elején fogja legyártani az utolsó plazmatévé(jé)t, így rövid ideig az LCD-k egyeduralma valószínűsíthető. Azonban a helyzet segítheti az OLED-tévék menetelését is; mivel a technológia egyesíti az LCD-k és a plazmatévék előnyeit, technológiai szempontból egyértelműen alkalmas arra, hogy betöltse a plazmák által hagyott űrt azok körében, akik igazán kényesek a minőségre. Feketében és kontrasztban az OLED tudja ugyanazt, mint egy plazmatévé, a válaszideje is hasonlóan kiváló. Emellett a szép színeket, a rég áhított nagyobb színteret, alacsony fogyasztást, és a vékony dizájn lehetőségét is megkapjuk. Ez kezdetnek nem rossz, később pedig, ha az árak csökkennek, az átlagos felhasználók számára elfogadható árszint elérése után a világ meghódítása is jöhet.

Nyilván nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a kulcskérdés éppen az, hogy mikor lesznek elég olcsók az OLED-ek. Nem idén, és nem is jövőre. De van remény! Az LG első 55 colos OLED-tévéje 15 ezer dolláros áron nyitott, amely másfél éven belül 3500 dollárra esett. Ha ez a trend folytatódik (és miért ne folytatódna), jövőre év végére egy 55 colos készülék ára könnyen beférhet akár 1500 dollár alá is. Nem mondjuk, hogy ez kevés (adókkal együtt kb. 450 ezer forint), de már bőven abban a szegmensben van, ahol lehet felhasználókat toborozni, szép számmal is.

Főleg akkor, ha az LG Display nemcsak saját anyacégének, hanem a kínai gyártóknak, illetve a japánoknak is relatív nagy számban tudna gyártani (nagyjából 5 millió darabos tételről beszélünk egy 250 milliós piacon), akkor akár jövőre drasztikusan csökkenhetnek a gyártási költségek. Akár olyan szintre is, hogy az LG-nek marginális profitja keletkezzék. (Az LG egyébként így egyszerűen csak lemásolná azt a modellt, amit a passzív 3D paneljeivel megvalósított; ezek a panelek akkora népszerűségnek örvendenek, hogy szinte az összes gyártó, aki passzív megoldást használ, az LG-től vásárolja a panelt.) Ez fontos fordulópont lehet! Ez a siker ugyanis beindíthatja akár a Samsung akár az AUO fantáziáját is, ami meghozhatja a felhasználói szemszögből kívánatos, valódi árversenyt is. És persze más gyártók kedvét. A Toshiba szóvivője például elmondta korábban, hogy mivel nem gyártanak saját panelt, mindig nyitottak a jobb képminőséget szállító megoldások felé – így az OLED felé is azok lesznek, a megfelelő időben.

Mindent összegezve az OLED jövője, dacára annak, hogy jelenleg csak egy gyártó áll ki mellette, biztosnak tűnik. És fényesnek is, de még mindig nem lehet megjósolni azt, hogy mikor robbanhat be igazából a mindennapjainkba. Ez nagyrészt ár kérdése, de azért nem ennyire egyszerű a dolog, sok egyéb tényező is van, ami befolyásolhatja az OLED pályájának alakulását. Például az is, hogy a (technológiai szinten) rivális, felfelé pozicionált megoldások mikor futnak ki. Itt elsősorban természetesen az UHD (azaz 4K-s) felbontásra gondolunk; egyelőre ugyanis ez a technológia az, amely mozgásban tartja a csúcskategóriát. Ebben a szegmensben minden gyártónak van több modellje, így nagyobb az (ár)verseny a felhasználók kegyeiért. Mivel egy OLED-panel előállítási költsége még mindig jelentősen nagyobb, mint egy LCD-panelé, ebbe a versenybe az LG egyelőre nem tud beszállni. De eljön majd az idő, amikor az OLED lesz az új 4K.

Hozzászólások