A technológia, amely egyesíti az LCD-tévék és a plazmatévék előnyeit, ám eddig mégsem sikerült igazán berobbannia: ez az OLED. Lassan 15 éve, hogy először hallani lehetett róla, és a szakemberek már akkor kikiáltották a jövő technológiájának, csak éppen két dologgal nem számoltak. Egyrészt azzal, hogy a gyártási költségeket egyhamar nem sikerül lenyomni, másrészt pedig azzal, hogy a gyártók idővel nemcsak a képminőségben, hanem a szolgáltatásokban is elkezdenek versenyezni egymással.
Ha visszagondolunk arra, hogy a tévék fejlődése milyen fontosabb szakaszokat érintett az elmúlt 10 évben, akkor azt fogjuk látni, hogy először a Full HD felbontás, aztán az okos funkciók, ezt követően a 3D, megint az okos szolgáltatások, a megfizethető nagy képátló, a 4K, tavaly pedig a HDR lett az a fícsör, amivel a csúcs- és felsőkategóriás tévék többet nyújtottak a mainstream modelleknél. Az OLED, bár régóta jelen van, mégsem fészkelte be magát a mindennapokba. De tavaly végre valami elindult: az LG sok készüléket dobot piacra, és az OLED a misztikus, elérhetetlen termékek sorából egyszerre az elérhető kategóriába került. Persze azért jó drágán. A tavalyi és az idei év, annak rendje és módja szerint az árak csökkenéséről szólt, és megállapíthatjuk, hogy a tendencia nagyon jó: a kezdetben 15 ezer dollárért kínált megjelenítőkért ma az USA-ban 2000 dollárt kell csupán fizetni, és várható, hogy az árak a következő fél-egy évben még tovább fognak esni.
Ezzel együtt, az OLED-piac egy jó darabig még biztosan különleges marad, mivel egy érdekes sajátossága is van: egyszereplős. Legalábbis, ha a dolgok mélyére nézünk. A helyzet ugyanis az, hogy csupán az LG képes megfelelő mennyiségben és minőségben paneleket gyártani, még legnagyobb ellenfele, a Samsung is bedobta a törülközőt – már ami a nagyméretű panelek gyártását jelenti. Természetesen telefonjaiban a Samsung is saját paneleket használ, azonban a vállalat mérnökeinek nem sikerült megoldania az élettartammal kapcsolatos gondokat.
Szerencsére az, hogy csak az LG gyárt OLED-paneleket, nem jelenti azt, hogy az árak örökre magasan maradnának. Egyrészt az LG is tudja, hogy hosszú távon csak akkor lehet rentábilis egy ilyen technológia, ha sok felhasználó tudja megfizetni. Másrészt, és ez talán fontosabb, a vállalatnak az OLED egy igen jó esély arra, hogy felzárkózzon kicsit a Samsung mögé; a két koreai gyártó ugyan egymás mögött haladva vezetik a piacot, de az igazából sosem volt kérdés, hogy melyikük a nagyobb. Az LG az OLED segítségével akár meg is fordíthatná a helyzetet – erre valószínűleg persze nem fog sor kerülni, de az LG számára akár az is elég lehet, ha a felső- és csúcskategóriában riválisa fölé tud kerülni. Az LG pozíciója nagyon kényelmes: jelen pillanatban a helyzet ugyanis úgy fest, hogy ha valaki OLED-tévét szeretne gyártani, akkor ahhoz csak az LG-től tud panelt venni. Haier, Skyworth, Changhong, Panasonic, Sony – egyelőre ezek a vállalatok mutattak be prototípust, velük az LG elvileg meg is állapodott arról, hogy szállítani fog paneleket. És – bármennyire is hihetetlennek tűnik – lehet, hogy a Samsung is arra fog kényszerülni, hogy OLED-panelt vásároljon hazai riválisától.
Az OLED-tévék előtt most már tényleg csak az ár tornyosul, mint akadály, de már ez sem tűnik olyan hatalmasnak. További gyártók színre lépésével, még ha az LG-től is vásárolnak panelt, gyors árcsökkenés várható. A kérdés csak az, hogy mennyire kell leesnie az áraknak, de könnyen belátható, hogy 25-30 százalékos csökkenés már megteszi: ha a tévék ára 1500 dollár alá csökken az USA-ban, akkor már nincs miről beszélni, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy ennyit már szívesen fizetnek a vásárolók. Ennyit adtak korábban az okostévékért és a 4K-s tévékért is. Ha nem is fog ez több tízmilliós piacot jelenteni, azért egy tízmilliósat könnyen vizionálhatunk. Ez pedig több mint elég.
Az OLED szekerét ráadásul az is tolja majd, hogy a 4K felbontással ellentétben olyan előnyöket ad, amit LCD-vel lehetetlen elérni: kiváló feketéket nyújt például. Ez sokak számára már önmagában is elegendő lehet ahhoz, hogy váltsanak a technológiára, azonban ha a HDR tényleg akkora sztár lesz a következő években, mint azt a gyártók várják, akkor az OLED még jobban előtérbe kerülhet. Ugyan maximális fényerő tekintetében ez a technológia (egyelőre) elmarad attól, mint amit egy LCD nyújtani képes, cserébe azonban sokkal jobb feketét, nagyobb színteret – így összességében jobb színfelbontást képes nyújtani. És akkor az olyan járulékos előnyökről, mint az ívelt formák kialakítása, a vékonyabb dizájn, az egyenletes fényerő eloszlás, a jobb válaszidő, kiváló betekintési szögek még nem is beszéltünk.
