Ha megkérdezzük a tévégyártókat, akkor a címben szereplő kérdésre minden valószínűség szerint olyan választ fognak adni, ami passzol a stratégiájukhoz:az LG azt fogja mondani, hogy az OLED illeszkedik jobban a HDR anyagok igényeihez, a versenytársak pedig az LCD mellett fogják letenni a voksukat. A helyzet az, hogy mindkét technológiának megvannak a maga előnyei, így annak eldöntése, hogy egy HDR anyaghoz melyik technológia passzol jobban, nem is annyira egyszerű.
Először is érdemes az OLED és az LCD technológia jellemzőiből kiindulni – a HDR szempontjából természetesen csak az olyan jellemzők relevánsak, amelyek a képminőséget befolyásolják. Nem vettük figyelembe – többek között – a tévék árát és azt sem, hogy mennyire egyenletes fényerő-eloszlást vagy mennyire jó betekintési szöget lehet elérni egyik illetve másik megoldással. Magáról a HDR technológiáról korábban már részletesen írtunk, így attól most eltekintenénk, hogy részletesen foglalkozzunk a technológia előnyeivel. Röviden csak annyit, hogy a HDR segítségével nagyobb dinamikatartomány érhető el, ami jobb részletességet, jobb színfelbontást és szebb átmeneteket eredményez. A HDR-képes tévék 16,7 millió helyett 1,06 milliárd árnyalatot tudnak megjeleníteni, színenként 256 helyett 1024 árnyalat megkülönböztetésével. A gyakorlatban ez persze csak akkor tud érvényesülni, ha a tévé is partner.
A HDR-hez alapvetően jó fekete, nagy kontraszt, nagy lefedett színtér és jó színfelbontás szükséges, ebből egy OLED-tévé minimum három jellemzővel bír; ami hibádzik, az a fényerő, egy viszonylag könnyen fejleszthető paraméter. Egy LCD-tévénél viszont csak a nagy színtér és a nagy fényerő érhető el könnyen, a jó feketét és a vele járó magas kontrasztot a gyártók csak különféle trükkökkel tudják megvalósítani. Ez szükségszerűen azzal jár, hogy a képminőség más aspektusainál kell kompromisszumot kötni.
HDR technológia alkalmazásával a nagyobb színtér és a nagyobb fényerő miatt akár a kültéren és beltéren rögzített videók képi világa is jelentősen eltérhet egymástól, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy jobb részletességet érjünk el vele. Ez utóbbi nem a nagy fényerőnek köszönhető: 1000 cd/m²-es fényerőt amúgy sem érdemes beállítani, mivel ez – mondjuk sötét szobában – már annyira vakító lenne, hogy a tévét egyenesen kellemetlen lenne nézni.
A jobb részletesség viszont kulcsfontosságú: nemcsak több információ juttatható el a nézőkhöz, a képi világ azért is szebb lehet, mert finomabb színátmenetek elérésére is van lehetőség. Ha veszünk például egy olyan jelenetet, amelyben egy sötét szobában elhelyezett asztalt és a rajta lévő dolgokat lámpa világít meg, akkor – amennyiben a felvétel maga is HDR – egy HDR-képes tévé a lámpa erős fényét és az árnyékos területeket is képes nagy részletességgel megmutatni. Ezt egy nem HDR-képes tévé nem fogja tudni megtenni: vagy gyenge lesz a fekete és eltűnnek bizonyos részletek, vagy a lámpa körüli, elvben fényes rész lesz sápadt.
Ha a gyártókat kérdezzük, akkor mindkét technológia alkalmas a HDR kiváló minőségű megjelenítésére, viszont mindkét technológiánál valamilyen szinten kompromisszumot is kell kötni. A kérdés csak az, hogy mekkorát. Itt már nem elég a technológiákat önmagukban vizsgálni, érdemes az egyenlethez hozzáadni azt is, hogy szemünk mire képes és mire nem. Arra például nem képes, hogy a nagyon sötét és a nagyon világos árnyalatoknál a színeket megkülönböztesse egymástól. Az LCD-technológia nagy bánatára ma már egy OLED-tévé is képes olyan fényerőre, hogy a szemünk képességeit alaposan próbára tegye (és persze ezen a téren további fejlődés várható). Az LCD-tévék feketéje viszont sosem lesz annyira jó, mint az OLED-tévéké: egy OLED-tévé ugyanis tökéletes feketére képes, mivel a pixeleket akár egyenként is ki tudja kapcsolni. Vagyis a dolog úgy fest, hogy ha fogunk két HDR-képes tévét (egy OLED-tévét és egy LCD-tévét), akkor közepes fényerőnél a különbségek csak alig észrevehetők, nagy fényerőnél az LCD-technológia előnye rajzolódik ki, alacsony fényerőnél pedig az OLED lesz jobb. A fontos különbséget az adja, hogy az OLED jobban elhúz alacsony fényerőnél, mint amennyire le van maradva magas fényerőnél – és ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a technológia önmagában, HDR nélkül is jobb feketére és kontrasztra képes, akkor teljesen egyértelműnek tűnik, hogy összességében HDR-re is jobb választást jelent ez a technológia.
