Több éve már annak, hogy először leírtuk: az okosotthonok koncepciója hamarosan átlép abba a szakaszba, amikor a technológiában rejlő lehetőségeket azok is könnyen ki fogják tudni használni, akik nem akarnak nagyon sok pénzt költeni a kütyükre. Ahhoz, hogy valami ne csak a gazdagok hóbortja legyen, kell persze pár dolog: egyrészt az, hogy a technológia ára elég alacsony legyen, másrészt kell választék, és szükség van még arra is, hogy az eszközök elég kiforrottak legyenek ahhoz, hogy különösebb szaktudás nélkül is kényelmesen lehessen használni őket. A távvezérlés.hu segítségével néztük meg, hogyan fest most a helyzet.
Először persze érdemes azt tisztázni, hogy mit is értünk okosotthon alatt. Maga a fogalom több mindent is takarhat, ha kicsiben gondolkodunk, akkor egy otthoni rendszer (legyen az router, fűtés vagy egy konnektor) okos már akkor is, ha távolról lehet irányítani. Az egyszerűség kedvéért vegyünk például egy olyan esetet, amikor hazafelé menet a telefonról tudjuk bekapcsolni a termosztátot. Télen kellemesen meleg, nyáron kellemesen hűvös lesz mire hazaérünk anélkül, hogy a cirkót vagy a légkondit programozni kellett volna. Persze nem gond az sem, ha van időzítő; meglepetés ilyenkor sem lesz, mert ha korábban érünk haza, akkor előbb tudjuk a fűtést bekapcsolni, ha pedig elhúzódtak a munkahelyi teendők, akkor késleltetni is tudjuk azt.
Ha viszont nagypályán szeretnénk játszani, akkor az okosotthonon fogalma alatt nem egy olyan rendszert értünk, amelyet mi magunk tudunk telefonról (is) irányítani, hanem egy olyat, amely emellett intelligens is: amely szabályok mentén beavatkozás nélkül, magától is tud működni. Például úgy, hogy amikor nincsen senki a lakásban, akkor lekapcsolja az úgy felejtett lámpát, vagy ha vízszivárgást észlel a mosógépnél, akkor kikapcsolja a mosógépet és elzárja a főcsapot.
Miből áll egy okosotthon rendszer?
Habár létezik egy csomó olyan kütyü, amelyet telefonról, saját alkalmazással lehet távolról irányítani, okosotthont csak olyan eszközökkel érdemes kiépíteni, amelyek egy vezérlőközponton keresztül kommunikálnak egymással. Ez nemcsak a kompatibilitás miatt fontos, hanem azért is, mert sokkal rugalmasabb szabályrendszert tudunk alkalmazni – és persze azért is, mert így nem kell minden egyes készülékhez saját alkalmazást használni.
Okosotthon rendszer kiépítésénél gondolkozhatunk többé-kevésbé kulcsrakész rendszerben, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy választhatunk a gyártók induló készletei közül, amelyek a vezérlőközpont mellett tartalmaznak pár szenzort is. Ezeknek a csomagoknak megvan az az előnye az, hogy a termékek biztosan együtt tudnak működni egymással, ha viszont a legózás mellett döntünk, akkor sokkal több alternatíva közül választhatunk, és akár több gyártó termékeit is egymáshoz passzinthatjuk.
Saját rendszer összeállításánál elsősorban arra kell figyelni, hogy az eszközök kezeljék az általunk kiválasztott szabványt – például a Z-Wave-et. A Z-Wave nagy előnye, hogy vezeték nélküli, tehát fúrás-faragás nélkül telepíthetők az eszközök. Ráadásul a 220 voltról működő kütyük többsége repeaterként is működik, így a legeldugottabb zugokban sem lesz gond a jelerősséggel. Nem véletlenül említettük egyébként a Z-Wave-et példaként; ez a szabvány 2001 óta létezik, nagyjából 50 millió olyan eszközt adtak már el, amely ezt használja. A technológia kedvelt a gyártók körében, több mint 600 márka termékeiből lehet ma már választani.
Vezérlőközpontra természetesen Z-Wave esetén is szükség van, viszont nagyon sokféle eszköz lehet központ. És ezt tényleg szó szerint kell érteni; a dedikált hubok mellett egyes gyártók IP-kamerája, tévéje vagy zenelejátszója is lehet központ, de létezik olyan képkeret is, ami gesztusokat ismer fel, hogy azokkal az okosotthon rendszert irányíthassuk. A hubbal természetesen minden eszközt párosítani kell, és az automatizálási lehetőségek tárháza elsősorban attól függ, hogy milyen eszközöket használunk. Egy okoskonnektor le tudja jelenteni például az aktuális fogyasztást és azt, hogy ki van-e kapcsolva vagy be, az ajtónyitás-érzékelő pedig – logikus módon – az ajtó csukott és nyitott állapotát tudja jelezni. A szálak a központban futnak össze, lehetőséget adva arra, hogy cselekvés alapú, automatikusan követhető szabályokat hozzunk létre. Már az imént felsorolt két kütyüvel is rengeteg lehetőségünk van:
• ha kinyílik az ajtó, akkor a hub küldjön értesítést (e-mail, mondjuk),
• ha kinyílik az ajtó, akkor a konnektor kapcsoljon be 60 másodpercre (például kerti lámpa vezérléshez),
• a konnektor minden reggel 6 órakor kapcsoljon be (ébresztéshez rásegítés),
És ez csak három lehetőség – korántsem az összes. Az egyenletbe egy sor további érzékelőt és eszközt bevonhatunk, létezik kapcsoló, nedvességérzékelő (fürdőszobába), szénmonoxidszint érzékelő, LED-es égő, hőmérő, termosztát, fűtésszelep, infra jeladó, távirányító, sziréna, ajtózár, vízcsap stb. Ezekkel az eszközökkel már tényleg szép szabályrendszert lehet alkotni;
• ha kinyílik az ajtó, akkor képet is kapjuk arról, hogy ki jött be, adott esetben riasszon a sziréna,
• ha a hőmérséklet 20 fok alá csökken, kapcsoljon be a fűtés,
• akár szobánként eltérő hőmérsékletet és fűtésvezérlést használhatunk,
• ha magas a szénmonoxidszint, akkor kapcsoljon be a konnektor (és vele együtt a szellőztető ventilátor),
• ha nedves a fürdőszoba padlója, akkor legyen elzárva a főcsap.
Jogos elvárás lehet továbbá az is, hogy a rendszer másképpen működjék, ha otthon vagyunk, és másképpen, ha nem; természetesen semmi akadálya annak, hogy a szabályrendszerbe ezt a „paramétert” is bevegyük.
Hogy mit tudunk kihozni a meglévő eszközökből, azt elsősorban a hub tudása határozza meg. Az alapot a szabályrendszer menedzselése jelenti, de alap az is, hogy a központot interneten keresztül is tud kommunikálni; a fontosabb eseményekről riasztást kérhetünk, valamint van arra is mód, hogy akár a világ másik feléről nézzük meg, hogy nem hagytuk-e égve a lámpát a nagyszobában. De beállíthatjuk a rendszert úgy is, hogy nyitott ablaknál ne menjen a fűtés vagy a klíma, ha pedig betűz a nap és túl nagy a forróság, akkor a redőnyök automatikusan leereszkedjenek. Idehaza még nem túl elterjedtek azok az eszközök, amelyek hanggal is vezérelhetők – ennek a legtriviálisabb oka az, hogy az olyan nagy gyártók, mint az Amazon vagy éppen a Google, egyelőre főleg angol nyelvre fejlesztenek. Hogy a Google-nél maradjunk, a Home kiválóan tud kezelni rengeteg okosotthon eszközt, így szóval is megkérhetjük a rendszert arra, hogy kapcsolja fel nekünk a lámpát.
A mesterséges intelligencia a következő lépcsőfok
Már a jelenlegi okosotthon rendszerek között is van olyan, amely képes a tanulásra: magától megtanulja például azt, hogy mikor megyünk el reggel otthonról és mikor érünk haza anélkül, hogy nekünk bármit is kellene ezzel kapcsolatban csinálni. A mesterséges intelligencia térnyerése azonban a következő években érdekes fűszerezést adhat a technológiának – ez viszont egyelőre még a jövő zenéje.
Mennyibe kerül mindez?
Aligha mellékes kérdés az ár, viszont egyszerű válasz a kérdésre nincsen. Ha egy egyénileg összerakott rendszernél maradunk, akkor a legolcsóbb központ – mondjuk egy Vera Edge – nagyjából 50-60 ezer forintba kerül, de nyilván a teljes rendszer áránál a határ a csillagos ég. Az egyes kütyüknél 15-35 ezer forintos árral kell számolni, ha például egy szoba minden konnektorát és kapcsolóját szeretnék felturbózni, akkor arra nyugodtan lehet számolni 100 ezer forintot. Egy Z-Wave-es LED-es égő vagy egy radiátorra szerelhető vezérelhető fűtésszelep 20-25 ezer forintba kerül, az ajtónyitás-érzékelők ára szintén 15-20 ezer forint környékére tehető. A moduláris felépítésnek megvan ugyanakkor az az előnye, hogy folyamatosan is bővíthetjük a rendszert; és a kompatibilitás miatt sem kell aggódni.
Emellett érdemes mérlegelni azt is, hogy habár egy sokat tudó rendszer kiépítése tényleg nem olcsó, egy okosotthon rendszerrel nemcsak a kényelmet vásároljuk meg, hanem egyfajta biztonságot is – és még takarékoskodhatunk is. Egy okosotthon rendszer funkcionálhat például riasztóként (betörés vagy akár tűz esetén is), de megelőzhető akár az is, hogy csőtörés esetén az egész lakás ússzon – ilyen esetekben tönkrement tárgyak pótlása és a helyreállítás költsége biztos, hogy sokszorosa lesz annak, mint amibe az okoskütyük kerültek.
