Pár éve a házimozik forrásanyaggal való ellátására elég volt egy DVD-lejátszó – a számítógépek iránt rajongók esetleg kiválthatták ezt egy megfelelően összerakott PC-vel is. Ma viszont már nem csak DVD-n érkeznek a filmek, hanem Blu-ray lemezen, merevlemezen, USB-kulcson és interneten keresztül is. Ennek megfelelően egy igazán profi szórakoztató rendszerhez biztosan szükségünk lesz egy hálózati médialejátszóra, amely minden ma elérhető médiaformátumot kezel és elér. Ezt a funkciót ígéri a HDI Dune BD Prime 3.0, amely egy BD-lejátszóval egészíti ki az olcsóbb HD Base 3.0-ás változatot.
Mindkét lejátszót arra tervezték, hogy tökéletesen kiváltson egy HTPC-t, formájuk miatt pedig tökéletesen beilleszthetők egy normál „hifi-toronyba”.
Külső
A Dune Prime – amint már említettük – úgy néz ki, mint egy közönséges szórakoztatóelektronikai eszköz, egész pontosan mint egy normál Blu-ray lejátszó. Az ebben a kategóriában megszokott selyemfényű fekete fedő- és oldallapok, valamint szálhúzott fekete előlap miatt nyugodtan elhelyezhető a többi hasonló eszköz között. Mérete 430×257×52 mm, szellőzőnyílások pedig csak a jobb felső élén találhatóak, így akár az állvány közepén is elhelyezhető, nem muszáj a legfelső polcon helyet találni számára.
A készülék dizájnja meglehetősen puritán: előlapja három részre van osztva, bal oldalon a fizikai ki-bekapcsoló gombot és a kijelzőt találjuk, középen van a BD-meghajtó tálcája, jobbra pedig az alapfunkciók elérését lehetővé tevő gombok. Ezekkel egyébként közönséges CD/DVD/BD-lejátszóként használhatjuk a Prime-ot, de a teljes funkcionalitás eléréséhez szükség lesz a mellékelt távvezérlőre is.
A készülék oldalai sem csupaszok: a jobb oldal legelején egy USB portot találunk, bal oldalon középen pedig egy nyílást az opcionális hűtőventilátornak – erre azonban a Prime 3.0-nak nincs szüksége. A csatlakozók nagy része természetesen hátra került, a video- és hangjeleknek egy 1.3-as szabványnak megfelelő HDMI csatlakozó, valamint analóg komponens és kompozit kimenetek állnak rendelkezésre. A hangot digitális formában koaxiális és optikai kimeneten keresztül csatlakoztathatjuk a házimozi-erősítőre, ezen felül pedig normál sztereo és 7.1-es analóg csatlakozókat is használhatunk. Az adatokat Gigabites Ethernet porton, további két USB porton és eSATA csatlakozón keresztül juttathatjuk el a készülékhez. A tápkábel a számítógépeknél megszokott háromeres változat, természetesen cserélhető.
A Dune dobozában a lejátszó és a távvezérlő mellett egy „gyorsindítási útmutatót”, egy HDMI és egy analóg AV kábelt, valamint két ceruzaelemet találunk. A rendes kézikönyv CD-n érkezik – ez abból a szempontból hátrány, hogy ha a Prime-ot valóban szórakoztató elektronikai eszközként használjuk, akkor nem biztos, hogy a közelben lesz a számítógép, hogy ellenőrizzük a használati utasítást.
Szerencsére a lejátszó üzembe helyezése nem bonyolult – aki számítógépes irányból érkezik, szinte biztos, hogy a kézikönyv megnyitása nélkül is boldogul majd. A távirányító viszonylag jól használható és nagy, kézre álló gombjai vannak, viszont nem világít a sötétben, és nem is foszforeszkál.
Belső
A Dune (akár a Prime, akár a Base) lejátszók „lelkét” a SigmaDesigns SMP8642 processzora alkotja, amely 667 MHz-es sebességgel működik, és felel valamennyi lejátszható tartalom dekódolásáért. Ezek listája egyébként elég bőséges: a készülék MKV, TS, M2TS, MPG, VOB, AVI, MOV, MP4, ASF, WMV, DVD-ISO, BD-ISO, DivX/XviD, H.264, VC-1, AVCHD formátumokkal és kodekekkel kompatibilis, hangok esetében pedig AC3, DTS, Dolby Digital Plus, Dolby TrueHD, DTS-HD, AAC, LPCM, WMA, WMA Pro, FLAC (24 bites is illetve MKV-ban is), MP3, OGG, MPA, és WAV kódolásokat tud értelmezni. Feliratok közül SRT, SUB, SSA és a VobSub a támogatott, képfájlokból pedig a JPG, BMP és a PNG. A Dune Prime 3.0 továbbá képes a DVD-ket a belső merevlemezre másolni, a ripplet DVD-ket és Blu-rayeket pedig fájlstruktúrából, menüvel lejátszani.
Ami a tárhelyet illeti, a Dune Prime esetében a Blu-ray lemezeken kívül a készülékbe beépíthető még egy 2,5”-es SATA merevlemez is, vagy csatlakoztathatunk hozzá USB-s illetve eSATA külső meghajtókat. Az összes szolgáltatás kihasználásához ezek valamelyikére mindenképpen szükségünk lesz (például a beépített torrent-kliens is csak ezek valamelyikére hajlandó menteni, hálózati meghajtóra nem). A hálózati kapcsolat 10/100-as sebességű, de a menüből bekapcsolható a „kísérleti” 1 Gbites sebesség is – tesztünk alatt ez utóbbi a figyelmeztetés ellenére teljesen jól működött, igaz a sebesség nem nőtt. Ez alapvetően nem nagy baj, mivel a lejátszható médiafájlok bitrátája nem éri el a 100 Mbitet. A gigabites csatlakozásnak gyakorlati haszna egyedül akkor van, ha a beépített merevlemezre akarunk fájlokat másolni, vagy NAS-ként is használnánk a lejátszót. A készülék operációs rendszere egyébként a beépített 2 GB-os flashmemórián foglal helyet – erre a tárhelyre a BD-Live tartalmak miatt is szükség van.
